Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Gazdaságunk és társadalmunk átalakulása során Magyarországon több területen súlyos válsághelyzet alakult ki. Ezek nagy része elismerhetően összefügg a világgazdaság átalakulásának tendenciájával, de kétségtelen tény, hogy ezek egy jelentős része magán hordozza évtizedek rossz gazdaságpolitikájának, egyoldalú gazdaságfejlesztésének jegyeit.
Akik itt áldozatul visszamaradnak, azok rendszerint azok az emberek, azok a közösségek, akik/amelyek önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe, és önmaguk erejéből nem képesek kiemelkedni abból.
Ilyen válságterületeket tapasztalhattunk és ismerhettünk meg az ország északi vidékén, Ózd, Borsod vidékén, de azt hiszem, nagyon kevés szó esett eddig Komlóról és környékéről, pedig itt is nem elhanyagolható problémák halmaza előtt állunk.
Azt hiszem, aktualitását az adja ennek, hogy most erről szóljunk, mert az elmúlt néhány esztendőben, 1992ben, 1993-ban a bányák, erőművek összevonása kapcsán Komló kapott egy továbbélési lehetőséget körülbelül 1997-98-ig, amikor is a pécsi erőművel való összeköttetése révén körülbelül egy időben merülnek ki a még gazdaságosan vagy legalábbis relatíve gazdaságosan művelhető bányák és amortizálódik végérvényesen a pécsi erőmű.
Ez után a szén utáni időszakra Komló nem felkészült, és azt hiszem, nem az utolsó pillanatban kell kapkodnunk majd 1997-ben, hogy mit kell csinálni azzal a sokezer, tízezer emberrel, aki egy de facto termelését beszüntető bánya végső romjain ott él.
Kétségtelen tény, hogy az elmúlt esztendőben, január 27-én erre hosszabb távon gondolt az akkori kormányzat, amikor az 1007/1994. számú kormányrendeletben a térség területfejlesztésének egy igen részletes, az élet szinte minden területét átfogó válságkezelő programjáról döntött, és minden minisztérium számára meghatározott konkrét célokat fogalmazott meg, amelyek e térség szén utáni időszakára egy más struktúrájú ipar működésének lehetőségét teremtik meg.
Sajnálattal kell megállapítani, hogy ennek a rendeletnek a végrehajtása során elsősorban azok a határidők, amelyek közvetlenül a kormányváltozás időszakára estek, eredménytelenül teltek el, hiszen a változás időszaka ezt a gyakorlati munkát nagyrészben lehetetlenné tette.
Azt is el kell ismernem: ellenzéki oldalról sem figyeltünk eléggé arra, hogy amikor a költségvetés tárgyalása folyt, erre a programra nem tudtunk elég pénzt a költségvetés keretében még észrevételek formájában sem beemelni. S így történhetett meg az, hogy bár a tavalyi tartalékból már 30 millió forintot amely elenyésző csepp az átalakításhoz rendelt a kormány, de ebből is csak 16,9 millió forint került felhasználásra.
Azt hiszem, itt ma felesleges keresni, hogy ki mikor, hol hibázott, miért nem tettük be, miért nem észrevételeztük. Azonban úgy hiszem, nagyon aktuális a kormányt felkérni arra: vizsgálja át minden pontjában az 1007/1994. számú, január 27-i kormányrendeletet. Vizsgálja meg, hogy ennek a térségnek a problémáira hogyan lehet annak szellemében a megoldást megtalálni, s egy komolyabb, hathatós anyagi támogatással az életlehetőséget megteremteni addig, amíg nem alakul egy akut válsággóccá, amelyen már sokkal több milliárddal sem lehet segíteni, mint ezt láttuk Észak-Magyarországon, Ózd térségében.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)