Sepsey Tamás (MDF)
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm szépen a tájékoztatást, elnök úr, de ismerem a Házszabályt. Úgy érzem azonban, két reflexiót nagyon röviden el kell mondanom.
Az egyik: Mécs Imre képviselőtársam ne úgy próbálja meg beállítani, hogy az 1990-94 közötti Országgyűlés mellőzte a politikai üldözöttek érdekeit, és hatodlagos dolognak tartotta annak a kárpótlási törvénynek a meghozatalát. De először biztosítani kellett a kárpótlás gazdasági alapját, rendezni kellett a tulajdonviszonyokat. Az 1991. évi XXV. törvénynek a címében is szerepel, hogy "a tulajdonviszonyok rendezése érdekében" hogy ennek az országnak a gazdasága el tudjon indulni a magánosítás útján. Mert mindaddig, amíg törvényi szinten nem történt meg annak kimondása, hogy attól lehet majd megvenni az üzemet, a vállalatot, a földet, a házat, aki a telekkönyvbe bejegyzett tulajdonos, addig politikai üldözöttek esetében sem lehetett szó kárpótlásról, mert nem volt meg a gazdasági alapja. Ez volt az egyik mondanivalóm.
A másik pedig: ismételten arra kérem képviselőtársamat, hogy jogászokkal együtt tanulmányozza a kétfajta életjáradékot. Két különböző jogintézmény olyan szabályairól van szó, amelyeket nem lehet összegyúrni, mert számtalan különbözősége miatt a kettő egymástól eltér. Aki politikai üldözött volt, arra az 1992. évi XXXII. törvény életjáradéki szabályai vonatkoznak, a vagyoniakra pedig az 1992. évi XXXI. törvény szabályai. Két külön törvényről van szó! A kormány javaslata az 1992. évi XXXI. törvény módosítására önállóan állja meg a helyét; ez viszont szintén önálló, és a jogosultak számára a politikai üldözöttek kárpótlási lehetőségeit próbálja bővíteni.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)