Gellért Kis Gábor (MSZP)
GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Röviden reagálnék elsősorban arra, amit az imént Kónya Imre képviselőtársam mondott.
Számomra a megszólalása a beismeréssel egyenértékű, amennyiben elismeri annak az erkölcsi sorrendnek a megalapozottságát, amelyet Mécs Imre mondott. Egyszersmind azt is közölte velünk, hogy az előző, MDF vezette kormányzat az erkölcsi megfontolásokat félretéve, racionális meggondolásokból hozta meg a kárpótlási törvényeket úgy, ahogy meghozta. Tehát nem elsősorban erkölcsi meggondolás, hanem politikai döntés volt emögött. Mert nem hiszem, hogy bármelyikünk vitatná mert nem vitatható azt a sorrendet, amelyet Mécs Imre elmondott, hogy elsősorban azokat kellett volna kárpótolni, akiket az életüktől, másodszor azokat, akiket szabadságuktól fosztottak meg, és utolsósorban azokat, akiket vagyonukban károsítottak meg.
A szocialista párt az akkori vitában is elmondta, hogy elismeri a kárpótlás erkölcsi jogosultságát, azonban a dolog politikailag nagyon nehezen kezelhető. Ez most bebizonyosodott. Nem akarom most megint rekapitulálni az esztendőkkel ezelőtt már elhangzott felszólalásokat, amelyekben az akkori szocialista felszólalók megjövendölték, hogy a kárpótlási jegyek értéküket vesztik, hogy ezáltal becsapják azokat, akiket kárpótolni akarnak, így tehát a törvény nem érheti el a célját. S most ennek az új kormánynak a feladata ezt rendbe rakni.
Mécs Imrének igaza lehet abban, hogy egyre-másra halnak meg azok az emberek, akik a kárpótlás életjáradékra váltásában részesülhetnének, és számuk egyre kevesebb lesz. Sajnos igaza van. Mindazonáltal, ha az Országgyűlés az előttünk fekvő két módosítást amelyek az életjáradékra történő átválthatást teszik lehetővé megszavazza, ez az előzetes becslések szerint hozzávetőleg 100-150 milliárd forint pluszterhet jelent a költségvetésnek, elhúzódóan. Sajnos ez a helyzet, ezt mutatják a számítások.