Farkas Gabriella (MDF)
DR. FARKAS GABRIELLA (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem utánzásból, de az államtitkár úrhoz hasonlóan én is mind a két törvényhez szeretném elmondani a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának álláspontját.
Kezünkben olyan kerettörvényeket tartunk, amelyeknek nem vitathatjuk és nem is vitatjuk a létjogosultságát. Tudjuk, hogy a nemzetgazdaság átalakításának, a korszerű piacgazdaság kiépítésének előfeltétele az, hogy a gazdaság fejlődését elősegítő jogszabályok és egyéb eszközrendszer legyen.
Ezek között fontos feladat a nemzeti szabványosítás, a tanúsítás és az akkreditálás új rendjének, szervezetének létrehozása, működési feltételeinek kialakítása. Annál is inkább lényeges ez a feladat, mert mielőbbi végrehajtásukat országunk nemzetközi szerződésekben vállalta.
A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség közötti társulás létesítéséről szóló európai megállapodás pedig pontosan megfogalmazza, hogy csökkenteni kell a közöttünk még meglevő különbségeket a szabványosítás, a minőségtanúsítás területén. Ezt pedig olyan együttműködéssel kell elérni, amely előmozdítja a vonatkozó európai szabályok és eljárások használatát, és Magyarország részvételét az európai szervezetek munkájában.
Emellett az is nélkülözhetetlen számunkra, hogy részt vegyünk a nemzetközi szabványosítás rendszerében is, azért, mert a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek összehangolt tevékenységet folytatnak.
Ennek a folyamatnak az érdekében született már 1990-ben kormányhatározat, amely a nemzeti szabványügy és minőségtanúsítási rendszer továbbfejlesztésének a céljairól, módjáról rendelkezett. 1993-ban a Ptk. módosításakor, akkor, amikor a köztestületeket visszaemelte a parlament a jogrendszerbe, lehetővé vált az is, hogy áttérjünk az új szervezeti és irányítási rendre.
Létre tudjuk hozni azt a nyilvántartott tagsággal és önkormányzattal rendelkező szervezetet, amely az e törvényekben meghatározott közfeladatokat ellátja. Ezekhez a törvény felruházza a szükséges jogosítványokkal, amelyeket önigazgatás útján érvényesítenek.
Ezt a szervezeti formát a magunk részéről is a legmegfelelőbbnek tartjuk mind a nemzeti szabványosítás, mind az akkreditálás új rendjének kialakításához, hasonlóan az Európában működő társintézmények rendszereihez.
Egyetértünk azzal is, hogy a szabályozás két szinten történjék. Magas szintű jogszabály, azaz törvény rendezze az állam és a nemzeti szabványügyi szervezet kapcsolatát, de a szervezet belső eljárási szabályai szerint történjék a nemzeti szabványok kidolgozása és jóváhagyása. Egyetértésünk mellett ezen a ponton fogunk azonban többek között módosítási javaslattal élni.
Ezek után engedjenek meg néhány kritikai megjegyzést, a jobbítás szándékával. Először: nincs közvetlen intézkedés a tervezetben a nemzeti szabványok jogosulatlan forgalmazásának és megtévesztő használatának szankcionálására. Talán azért, mert egyéb törvények így a környezetvédelmi, a fogyasztóvédelmi ezt megteszik?
Az implicit szankcionálás azonban nemkívánatos kiskapukat nyithat a fogyasztók sérelmére. Ezért itt kiegészítést fogunk javasolni.
A tervezetben csak a köztestület saját alapszabálya és belső eljárási rendje szabályozza a szabványok elfogadását, a panaszok és a felszólalások rendjét. Nem érezzük ezt elegendő jogi biztosítéknak, nem érezzük elegendő jogi biztosítéknak itt a miniszter törvényességi felügyeleti lehetőségét. Itt ugyanis az autonóm köztestület hoz olyan döntéseket, amelyek kívülállókra is kötelezőek, de azok érdekeit súlyosan sérthetik még akkor is, ha megtartják mind a vonatkozó jogszabályokat, mind az előbb felhívott belső szabályokat.
A törvénytervezet 26. §-a, rendelkezése a törvényességi felügyeletet arra a miniszterre bízza, akit a kormányrendelet erre a feladatra majd kijelöl. Helyesebbnek tartanánk éppen az előbb említett garanciális problémák miatt , ha ebben a törvényben konkrétan meghatározná az Országgyűlés, hogy ki az a miniszter, aki a törvényességi felügyeletet gyakorolja.
Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy nemrégiben szabályoztuk egy másik köztestület működését, ahol pontosan megmondtuk a hegyközségekről szóló törvényben , hogy a törvényességi felügyelet gyakorlója a földművelésügyi miniszter. Korrektebbnek érezném ezt a megoldást.
Néhány gondolat a finanszírozás kérdéseiről. Arról, hogy megfelelő módon biztosítja-e a tervezet e köztestületek működésének anyagi feltételeit. Gondoljunk arra, ha ez a törvény állami feladatot ruház át köztestületre, akkor ebben a törvényben gondoskodni kell az elégséges forrásokról is.
Nem érezzük elégségesnek a 33. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt azon kötelezettségvállalást, amely a nemzetközi együttműködés költségeit finanszírozza mindössze központi költségvetésből. Szükségesnek látjuk a köztestület megalakulásához és a kidolgozandó nemzeti szabványok elkészítésének költségeihez is biztosítani a központi forrást.
Nagyon fontosnak érezzük azt, hogy az előkészítő bizottság összetételére vonatkozó 34. § pontosabb megfogalmazást és biztosabb kifejtést kapjon. Az előkészítő bizottságnak ugyanis a köztestület majdani belső erőviszonyainak kialakításában legalábbis az első ciklusban rendkívül nagy szerepe van. Ezért összetételét illetően már az előkészítő bizottságnak meg kell felelni a törvény 13. § a) pontjában megfogalmazott igényeknek, azaz annak, hogy kiegyensúlyozott részvételét biztosítsuk a nemzeti szabványosításban érdekelt körök mindegyikének.
Még egyetlenegy kritikai megjegyzés. Ez lényegtelennek látszik, de nagyon zavarónak érzem: ne rövidítsük NAT-nak az akkreditálási szervezetet. A NAT ugyanis foglalt.
Ezekkel a kritikai megjegyzésekkel és kívánatos módosításokkal a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja ezt a törvényt, illetve ezeket a törvényeket el tudja fogadni.
Köszönöm szépen. (Taps.)