Kelemen András (MDF)
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A vitában a 9-es számmal jelzett módosító indítványom kapcsán szeretnék néhány szót szólni. Mindenekelőtt szeretném megjegyezni, hogy ha a helyzet nem volna ilyen torokszorítóan keserves, akkor némi frivolsággal azt lehetne mondani, hogy ha február, akkor szigetközi vízpótlás a téma az Országgyűlésben. Ez a jelenség önmagában jelzi, mennyire nem sikerült előrehaladást elérnünk ebben a kérdésben. Ugyanakkor a H/465-ös számú országgyűlési határozatijavaslat-tervezetből egyértelműen látszik, hogy nem alkalmas olyan helyzet biztosítására, ami egyébként a már elkezdődni látszó tavaszi időszak elejére tényleges megoldást jelentene. Anélkül hogy bele kívánnék menni abba a vitába, hogy itt vajon műszaki vagy politikai kérdésről van-e szó, csupán annyit kívánok leszögezni, hogy egy 386 tagú politikai testület számára mindenféleképpen kafkai helyzet, ha valamilyen zsilip felső elzárószerkezetének működéséről kívánják meg a döntést. Egyik képviselőtársam ugyan visszautasította azt a durvaságot, hogy a Magyar Nemzet egyik cikkében képviselők beetetéséről beszélt, de azért én nagyot nyeltem az elzárószerkezettel vesződő mondatnál, mert azt éreztem ki belőle, hogy ez a műszaki nyelvezetbe csomagolva az Országgyűlés által már elvetett dunai vízlépcsőrendszer egyik nagy műtárgyának üzembe helyezését rejti magában. Még akkor is, ha ezzel szemben megfogalmazódtak ellenvélemények is az Országgyűlésben.
Mindenképpen látnivaló, hogy a Duna és a vízi erőmű sorsa beleilleszkedik a magyar-szlovák viszony egészének kérdésébe, ha másképpen nem is, úgy annyiban, hogy megteremti vagy megszünteti a bizalmat a többi kérdésben. Itt hadd kapcsolódjak ahhoz, amit Szabad György képviselőtársam az előbb megjegyzett, hogy tulajdonképpen a módosító indítványom arra vonatkozott, hogy ismerjük meg a Horn-Mečiar féle megállapodás pontos tartalmát, amelyet gyakran tervezetnek neveznek, de amelynek ellentmond az a tény, hogy a kormánynak a 2035/1995-ös határozata végül is rögzít ezzel kapcsolatosan bizonyos álláspontot.
Nyilvánvaló tehát a mi megközelítésünk szerint, hogy a szerződés megkötését megelőzően nem célszerű a keresztgát vagy fenékgát ez megint megérne egy szakmai vitát, de ebbe nem kívánok belemenni, mert nem vonatkozik rá a módosító indítványom építését parlamentileg jóváhagyni, mert az eddigi hírek alapján kölcsönös engedmények egyedüli magyar eleme ez. Hiszen tudjuk, hogy a szlovák kormányfő is közölte a sajtóval, hogy ez szlovák érdek, annyira, hogy szükség esetére felajánlotta a szlovák finanszírozást is hozzá. Cserébe több vizet ígért a Dunába, ez kétségtelenül magyar érdek.
Felmerült tehát az indokolt kérdés, ha a szerződést megelőzve most döntünk a szlovák kérés végrehajtásáról, milyen tárgyalási helyzetben leszünk a vízmegosztási szerződés megkötésekor. Még ha nem is volnának rossz tapasztalataink a korábbi egyezkedések be nem tartásáról, akkor is szükséges a megállapodás ismerete, nehogy úgy járjunk, hogy előbb a magyar fél kézzelfoghatóan teljesít, vagyis épít, és utána ismét vég nélküli tárgyalások kezdődhetnek a vízadásról, melynek során mint már többször ismét műszaki és anyagi kifogásokkal élve a szlovák fél elkerüli a vízadás teljesítését.
Erre vonatkozik módosító javaslatom 1. pontja, amelyben kérem a kormányt, hogy a vízmegosztásról szóló szerződéstervet tárja jóváhagyásra az Országgyűlés elé, még akkor is, ha ez műfajilag egy írásos, de mindkét fél által elfogadott emlékeztetőn alapul. Ellenkező esetben az országgyűlési határozat egyoldalú engedménynek, ha úgy tetszik, gesztusnak bizonyulhat. A külügyi bizottsági vitán a kormány képviselője kifogásolta, hogy tervezetem 2. pontja ideiglenes vízmegosztásról beszél, holott ez akkor az újságokból ellenőrizhetően így is hangzott el a január 25-ei tárgyalás után a résztvevő miniszterelnökök szájából. Most a külügy csupán vízpótlásról beszél. Ez a szóhasználat egyébként számomra is elfogadható és ezért csatlakozó módosítványomban élek is vele.
Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy számunkra alapkérdés a víz, a térségnek vízre van szüksége, ez magyarázza az ott lakók türelmetlenségét is. Az építkezés azonban nem old meg most semmit. A keresztgát nem növeli a Duna vízhozamát, s a legfeljebb május végére elkészülő építmény az idei évben épp a természet számára legfontosabb tavaszi hónapokban nem hozza meg a szigetközi ágak vízpótlását sem.
(9.30)
Ezért javasoltam a szivattyúzás folytatását az átmenet időszakában. A szigetközi vízpótlás megoldása enélkül és ennek határideje legkésőbb a holnapi nap, március 1-je bizonyosan nem történik meg időben. A vegetációs időszak tulajdonképpen már megindultnak tekinthető, és ennek a megindulásakor a szigetközi ágrendszerben nem lesz a károk mérsékléséhez elegendő víz.
Ismervén azokat az adatokat, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy a talajvízszint magasságát a hullámtéri ágakban folyó víz önmagában alig befolyásolja, félek attól, hogy a keresztgát megépítése után a helyi lakosság csalódása mérhetetlen lesz. Márpedig nem véletlen az a sokszor emlegetett másodpercenkénti 600 köbméteres vízigény: a talajvíz ekkor van egyensúlyi állapotban efölött a Duna táplálja a talajt vízzel, alatta elszívó hatás érvényesül. Ez azonban távlati kérdés megítélésem szerint a hágai vita egyik fő kérdése , én pedig most szándékosan a jelen helyzet legsürgősebb javaslataira igyekszem szorítkozni.
Amiért különösen fontosnak ítéltem a vízkivétel folyamatosságát bár tudtam, számoltam azzal, hogy a szivattyúk puszta említése is ellenérzéseket és indulati válaszokat válthat ki, nem pedig támogatást , az az a tény, hogy ha a vegetációs időszakban gátépítés folyik, akkor ez teljes vízvisszafogással jár, tehát a legérzékenyebb időszakban nem lesz víz!
A bizottsági vitában javaslatomat mégis elutasították, arra hivatkozva, hogy az ideiglenes vízellátás a kormány köteles tevékenysége, fölösleges ezt az Országgyűlésnek előírnia. Ez esetben a kormány felelőssége is kizárólagos arra vonatkozóan: lesz-e víz az építés időszakában. Én el tudom ezt fogadni, és ezt elfogadva szerkesztettem meg a kapcsolódó módosító indítványom harmadik pontját.
Javaslatom harmadik része az volt, ami arra vonatkozik, hogy megint éppen elsősorban a talajvízszint csökkenéséből fakadóan mérhető károk adódtak. Az általam javaslatba vett kártérítés ezzel a kártérítéssel foglalkozik javaslatom harmadik része elsősorban a Szigetköz középső részén lévő településeken tapasztalható. Ezek elsősorban épületkárok, kutak elapadása, valamint az öntözővíz fokozódó igénye. Vannak ennél nehezebben tételesíthető kárelemek is, mint például a mezőgazdasági vagy az idegenforgalmi kár. Az azonban számomra kétségtelen, hogy az önhibájukon kívül bajba jutott embereken segítenünk kell.
Most csupán megjegyezném, hogy az itt becsülhető 100-150 millió forintnyi kár nyomába se lép annak a kártérítési igénynek, amit a szlovák fél peren kívüli megegyezés reményében melenget. E módosítványi pontomhoz a bizottsági ülésen arra vonatkozott a kormány kérése, hogy a károkat csökkentő intézkedési terv határidejét hosszabbítsam meg. Ezért másik csatlakozó indítvánnyal kívántam volna élni, de ezt megteszi helyettem a környezetvédelmi bizottság, ezért az ő javaslatuk támogatását kérem.
Amint látják, képviselőtársaim, javaslataim a helyzet tisztázására, az áthidaló vízellátásra és a szigetközi károk rendezésére vonatkoznak. Mivel ezek a kérdések nem érintik a végleges döntés jellegét, remélem, számíthatok képviselőtársaim támogatására.
Mivel pedig módosítványom egyes elemei más-más fogadtatásban részesültek, két említett csatlakozó módosítvány az egyik az én nevemhez kapcsolódik, a másik a környezetvédelmi bizottságéhoz lehetővé teszi képviselőtársaim számára a független megítélést is. Kérem, éljenek vele. Köszönöm. (Taps.)