Héthy Lajos
DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A munkaügyi tárca az elmúlt időszakban több alkalommal megszólíttatott aktív foglalkoztatáspolitika ügyében. Ennek ellenére és ezzel együtt köszönöm, hogy a képviselő úr ismét felveti ezt a témát. Két okból:Egyfelől a kormány változatlanul elkötelezett az aktív foglalkoztatáspolitika mellett, ugyanis meggyőződésünk, hogy ezek az eszközök segíthetik elsősorban és talán kizárólag az újraelhelyezkedést. Másodszor: egy valóban sajátos helyzet alakult ki az aktív foglalkoztatáspolitika területén. Ezt lehet drámai helyzetnek nevezni én sajátos helyzetnek nevezném. Ki is térnék rá, hogy miért.
Mint minden ilyen kérdésben, a pénz játszik szerepet, nevezetesen a Foglalkoztatási Alap, amelyből az aktív foglalkoztatáspolitikát finanszírozzuk. A Foglalkoztatási Alappal kapcsolatban legalább három kérdés vethető fel, tulajdonképpen a képviselő úr is érintette őket.
Először is: mennyi? Tehát mi az a pénz, ami a Foglalkoztatási Alapban van. Pontosabban: mi mennyi? Mert itt felmerül, hogy mit ad bele a költségvetés és mások. A másik kérdés, hogy az, ami annyi, az tulajdonképpen elég, sok, kevés?
A harmadik kérdés pedig az, hogy ha teszem azt, elég márpedig azt hiszem, erről van szó , akkor miért kevés? Tehát ha van pénz, akkor miért nincs pénz? Elnézést a kérdésfeltevésekért, de azt hiszem, érzékelteti a helyzet komplexitását és ellentmondásosságát.
Az első kérdés a "mennyi". Képviselő úr azt mondja, a kormány, a költségvetés 1 milliárd forintot ad a Foglalkoztatási Alapnak. Ez tény, így igaz. Ha ezt az 1 milliárdot egybevetjük a tavaly elköltöttel, lehet azt mondani, hogy a kormány beszél az aktív foglalkoztatáspolitikáról, de igencsak szűkmarkú.
Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy ez az 1 milliárd tulajdonképpen 12 milliárd tudniillik egy érdekegyeztető tanácsi megállapodáson alapszik. A kormány 12 milliárdot kívánt adni a Foglalkoztatási Alapnak, és azt szerette volna, ha a jövedelempótló támogatást az MSZA finanszírozza.
Született egy olyan ÉTmegállapodás, hogy a költségvetés finanszírozza a jövedelempótló támogatást, viszont az MSZA-ból csoportosítunk át 11 milliárdot a Foglalkoztatási Alapba. Ez azt hiszem, technikai kérdés. Ma a Foglalkoztatási Alapban 13,3 milliárd van, és egy ÉT-megállapodás szerint még további 5 milliárd csoportosítható bele.
Ha mindezt összeadjuk, az körülbelül 18 milliárd azt hiszem, elégséges pénz.
Miért kevés mégis ez a pénz? Erről a pénzről nem a kormány dönt. Van egy döntési mechanizmus, az ÉT munkaerőpiaci bizottsága, ahol munkavállalók, munkaadók, kormány együttesen hozzák a döntést. Sajnos ma úgy tűnik, hogy az itt születő, pontosabban nem születő döntések nem a szükségletekből indulnak ki, legalábbis olykor, hanem más szempontokból. Ezért alakult ki az a helyzet, hogy tulajdonképpen van pénz, de ugyanakkor a megyékben, ahol szükség lenne a felhasználásra, nincs elég pénz.
Végül: mit tehet adott helyzetben a kormány? Nem gondoljuk, hogy költségvetési összegek átcsoportosításáról szó lehet. Egyrészt mert a költségvetés helyzete ismert és nincs, másrészt mert nem indokolt. Másodszor: úgy gondoljuk, és erre törekszünk, hogy a munkaerőpiaci bizottságban még lehet ésszerű megállapodást elérni a munkavállalókkal és munkaadókkal, és az induláshoz, mondjuk, az MSZA-ból való átcsoportosítással egy 15 milliárd forintból kiindulni. A kormány ezt kezdeményezi.
(16.10)
A harmadik dolog, amin el lehet és talán el is kell gondolkodni: mit lehet tenni annak érdekében, hogy ez a döntési mechanizmus aminek egyébként a hívei vagyunk miképpen tehető érzékenyebbé a valóságos szükségletek iránt.
Köszönöm szépen. Kérem képviselő urat, fogadja el a válaszomat. (Taps a bal oldalon.)