Jeszenszky Géza (MDF)
DR. JESZENSZKY GÉZA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Öröm számomra személyesen is, de azt hiszem, az egész Ház számára is, hogy sor kerül ennek a szerződésnek az országgyűlési megerősítésére. Az előttem szólók elmondták ennek a szerződésnek a tartalmát, ismertették jelentőségét; azt hiszem, ez nem igényel további okfejtést.
Azonban érdemes egy pillanatra megállnunk ennél a szerződésnél azért, mert a magyar történelemnek egy nem jelentéktelen pillanata ez. Nem akarok visszatekinteni az orosz-magyar kapcsolatok hosszú, ezeréves korszakára, de azért érdemes megjegyezni, hogy az orosz-magyar kapcsolatok történelmileg tulajdonképpen mindig jók voltak, egy-két intermezzó az, amire rosszként emlékezünk. Azonban ez a pár intermezzó az 1848-49-es szabadságharc és az 1956-os szabadságharc elfojtása nem az orosz nép akarata volt, ez egy despotikus rendszer eredménye volt. 1989 októberében, a Magyar Demokrata Fórum második országos gyűlésén Antall József az ott lévő, még szovjet nagykövet szemébe mondta azt, ami mindig is a magyar nép őszinte szándéka volt ahogy ő fogalmazott -: ha a bilincset leveszik a kezünkről, akkor a magyar nép baráti jobbot nyújt az orosz népnek.
Ez a barátijobb-nyújtás történt meg 1991. december 6-án, amikor nem csupán egy rendkívül fontos szerződést írt alá a magyar kormány Oroszországgal, hanem szabad legyen emlékeztetnem arra, hogy ezt megelőzően egy órával korábban a még létező Szovjetunió elnökével, Gorbacsovval írtuk alá a Szovjetunió utolsó szerződését, egy magyar-szovjet szerződést. S már az új helyzet felismerése volt az, hogy az új erőkkel, Jelcinnel tárgyaltunk, és szerződést tudtunk kötni ugyanazon a napon.
Arra is szeretnék azonban emlékeztetni, hogy ennek az új kapcsolatnak a megteremtése nem volt sima és itt nem a múlt sérelmeiről van szó, és nem arról van szó, hogy a korábbi magyar kormány akár valamiféle ideologikus megfontolásból, akár történelmi nosztalgiából vagy éppen rossz történelmi reminiszcenciákból az orosz vagy még korábban a szovjet kapcsolatok jelentőségét ne látta volna.
Éppen most került kezembe egy 1990 szeptemberi interpelláció, amit Szűrös Mátyás képviselőtársam intézett az akkori külügyminiszterhez, felhíva a figyelmet a szovjet kapcsolatok fontosságára. Úgy emlékszem, a választ el is fogadta a képviselő úr, mert már 1990 őszén is látszott, hogy a magyar kormány hogyan kezeli az akkor még létező és legnagyobb szomszédunkat.
Azonban arra is figyelmeztetni kell éppen a mai, jövővel kapcsolatos bizonytalanságok idején, hogy az 199091-es időszakban tárgyaltunk egy szovjet-magyar szerződésről, és azért nem tudtunk megegyezésre jutni, mert akkor elhangzott még egy olyan, az akkori külügyminiszter-helyettesről elnevezve Picinszkij-formulának nevezett igény, miszerint az akkori szovjet vezetés azt szerette volna elérni, hogy Magyarország vállalja azt, hogy a szovjet tehát a szerződő partner beleegyezésétől teszi függővé, milyen szerződéseket köt, milyen szövetségi rendszerekbe lép be. Egyes államok ezt hajlandók voltak elfogadni, egyik keleti szomszédunk kötött is ilyen szerződést, a magyar kormány ellenállt minden nyomásnak, és így köszöntött be az az alkalom, hogy egyszerre két állammal egy születő és egy elmúló állammal kötöttünk olyan szerződést, amely teljes mértékben biztosítja szuverenitásunkat. S ez biztosítja azt a lehetőséget is, hogy semmiféle jogi vagy erkölcsi alap nincs arra nézve, hogy Magyarországnak bárki megmondja, kivel szerződjön, milyen szövetségbe vagy más szervezetbe lépjen, vagy ne lépjen be.
Ez a szerződés, illetve az ezzel a szerződéssel egy időben, pár órával később megkötött harmadik szerződés, a magyar-ukrán szerződés amelyet még aznap írtunk alá Kijevben bizonyítja azt, hogy Magyarország minden szomszédjával és minden európai állammal kész szerződést kötni és ezt meg is tette , abban az esetben, ha ezek jó szerződések, és ha ezek a szerződések biztosítják mindkét fél jogos törekvéseit, jogait, és ahogy Kovács miniszter úr utalt is erre ha a szerződésekben szerepel a kisebbségi jogok biztosítása.
Ezért a Magyar Demokrata Fórum nevében magam is örömmel üdvözlöm, hogy elérkezett az a pillanat, amikor módunk van ratifikálni; és természetesen azt javaslom, hogy az Országgyűlés ezt egyhangúlag szavazza meg, méltóan ennek a szerződésnek a jelentőségéhez.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)