Deutsch Tamás (Fidesz)

1995. február 27.

DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mióta az elmúlt négy-öt hétben újra parlamenti képviselőként kell a bős-nagymarosi kérdéssel foglalkozni, mióta újra a szigetközi vízpótlás kérdése merül fel, mióta újra a keresztgát, fenékgát, fenékküszöb kérdésével egy országgyűlési határozati javaslat kapcsán kell foglalkoznunk, azóta motoszkál a fejemben egy gondolat, egy emlék, ami 1988-89-be nyúlik vissza, méghozzá az, hogy ekkortájt az egyik igen nagy tömegdemonstráción, éppen amikor a Lánchídon keresztül vonultak a tiltakozók, akik akkor arra kérték az akkori kormányt, hogy lehetőleg ne épüljön meg ez a teljesen elképesztő vízerőmű, akkor a tömeg által hangoztatott jelszavakra fittyet hányva, egy előttünk haladó kedves, idős, nyugdíjas asszony azt mondta, hogy lakást építs, ne gátat, lakást építs, ne gátat. Persze ráadásul egy 70-80 éves hölgy nagyon kedves rikácsoló hangján tette, s igen komoly mosolyra fakasztotta a környékén haladókat.

Én mind az általános vitában, mind a részletes vitában az ott elhangzottak szellemében szóltam hozzá, s most is ezt szeretném tenni. A Fidesz parlamenti frakciója szerint nem szabad gátat építeni, sem fenékgátat, sem keresztgátat, sem pedig semmilyen gátat a Dunában.

Ezt célozza módosító indítványom is, amelynek az alátámasztása érdekében szeretnék néhány szót szólni, de lévén, a részletes vita valamennyi benyújtott módosító indítványról együttesen folyik, ezért néhány általánosabb jellegű észrevételt is el kell mondanom.

A hozzászólásomat megelőző kétperces reakciósorozatban már szó esett arról, hogy milyen hivatkozásokkal támasztották alá kormánypárti politikusok, miniszterek, illetve kormánypárti parlamenti képviselők a most tárgyalt országgyűlési határozati javaslat benyújtását.

(10.10)

Az egyik legfontosabb érv a Szigetközben élők érdeke volt, a másik legfontosabb érv, amit én hallottam unos-untalan ismételgetni, az a közelgő tavaszi vegetáció. A vegetációról én különösebben sok szót nem szeretnék vesztegetni, már korábban is elmondtam, feltételezésem szerint idén sem fog elhalasztódni a rügyezés a Szigetközben, feltehetőleg ez valamikor március-áprilisban meg fog történni. A parlament Házszabályait betartva leghamarabb valamikor március közepén lehet erről az országgyűlési határozati javaslatról dönteni, azután kezdődhet el csak egy építkezés, amely építkezést alapvetően a vegetáció elősegítése indokolja.

Én azt hiszem tehát, hogy meglehetősen mondjuk, az általános iskolai biológiai ismereteimre alapozva, meglehetősen alaptalan ez az érvelés, hogy itt a szigetközi vegetáció, az 1995-ös vegetáció elősegítése indokolja ennek a fenékgátnak vagy keresztgátnak a megépítését.

De a másik, ennél is jóval fontosabb kérdés, amivel kapcsolatban két kormánypárti képviselőtársam is reagált, ez a Szigetközben élők érdekeire való hivatkozás. Én azt hiszem, hogy korrektnek és becsületesnek tekinthető mindaz, amit Szentkuti, s mindaz, amit Pozsgai képviselőtársam most elmondott. Csak az az én nagy gondom, hogy ezt most mondták el, és most először mondták el így ők is és mások is, akik a Szigetközben élők véleményét tolmácsolták itt most közvetlenül vagy közvetítőként a parlamentben, vagy különböző bizottsági üléseken; mert én az elmúlt három-négy hétben a parlament plenáris ülésén, bizottsági üléseken, újságnyilatkozatokban csak azt hallottam, hogy a szigetköziek egy emberként, véleménykülönbség nélkül keresztgátat akarnak évek óta, ha kell, saját maguk, különböző szigetközi községekben élő polgárok fognak a Dunába feküdni, és élő keresztgátat fognak létrehozni saját testükkel is, ha végre a parlament, a kormány nem fog így dönteni.

Ehhez képest óriási különbség az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy megosztott ebben a szigetközi polgármesterek közössége is, többfajta vélemény merült föl a legérintettebbek körében, a szigetközi polgárok körében! Vannak, akik akarnak fenékgátat vagy fenékküszöböt, mert ezt jó megoldásnak tartják, s vannak, akik nem akarnak. Elfogadom, hogy többen vannak, akik akarnak, és kevesebben vannak, akik nem akarnak, de még egyszer mondom, nem én mondtam ellenzékiként, akadékoskodóként kormánypárti képviselők, a körzet egyéni kormánypárti képviselői mondták, hogy vannak olyanok, akik nem akarnak fenékküszöböt a Szigetközben! Méghozzá nem is akárkik, mert valóban lehet egy polgármestert mintegy örök okvetetlenkedőként beállítani, mert évek óta az a véleménye, hogy ő nem akar ilyen fenékgátat. Három polgármester írta alá ezt a levelet, és nem akármelyik három község polgármestere: a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium által készített kimutatás értelmében a Szigetközt ért közvetlen és közvetett károk által leginkább sújtott három község polgármestere az, akiknek az a véleménye ez már csak feltételezés, de remélem, nem alaptalan feltételezés , az adott településen élő polgárok véleményét tolmácsolva, hogy rossz megoldásnak tartják a fenékgát vagy fenékküszöb ezentúl nem fogok két kategóriát használni, mondom, a fenékgát megépítését.

Tehát ha lehet, mondjuk, súlyozni a vélemények között, én azt gondolom, hogy súlyozottabban kell vagy lehet figyelembe venni egy politikai döntés meghozatalakor, hogy az érintett térségen belül a legérintettebb települések polgármesterei azt mondják, hogy nem akarnak fenékgátat. Még egyszer mondom: az a furcsa, s az az, ami az emberben újra rossz érzést kelt, hogy most először merül föl az, hogy egyáltalán véleménykülönbség van a fenékgát megépítésének a kérdésében, márpedig most már és ismétlem magamat kormánypárti képviselőtársaim is elismerik, hogy van véleménykülönbség.

Én az általános vitában elmondott hozzászólásom közjogi felvetésével kapcsolatban továbbra is szeretném azt aláhúzni és megismételni, s ebben ellenzéki képviselőtársaimmal is és kormánypárti képviselőtársaim egy részével is vitatkozom: megítélésünk szerint erősen kétséges, hogy volt-e felhatalmazása bármiféle megállapodást megkötni itt persze rögtön zárójelet kell nyitni: van-e egyáltalán megállapodás vagy nincs, mert ez a ma reggel kiosztott külügyminiszteri levél után erősen kétséges, de induljunk ki a kormány által eddig hangoztatott véleményből , tehát volt-e a Magyar Köztársaság miniszterelnökének felhatalmazása, hogy megállapodást kössön, lévén, hatályban van egy törvény Magyarországon, amely törvény azt mondja, hogy nem lehet olyan művet megépíteni, amely része az 1977-es, felmondott csehszlovák-magyar államközi szerződésnek, márpedig ami most itt épülne, az igenis része annak a szerződésnek; másrészről korábban az Országgyűlés két alkalommal is elvetette a fenékgát megépítésének a kérdését, tehát így ráutaló magatartásként azt kellett vélelmeznie a miniszterelnöknek, hogy az az országgyűlési határozati javaslat van hatályban, amely érvényes és hatályos országgyűlési határozat elfogadásakor és megvitatásakor a parlament elvetette a fenékgát megépítésének a kérdését.

De ennél, azt gondolom, egy sokkal fontosabb kérdésről van szó, és erről most itt a részletes vitában tudok először szólni méghozzá arról, amivel kapcsolatban Bársony András képviselő úr előbbi kétperces reagálásában elmondottakra kell utalnom. Az a legnagyobb baj az eredetileg benyújtott országgyűlési határozati javaslattervezettel, illetve a környezetvédelmi bizottság kormány által támogatott módosító indítványával, hogy megfordítja azt a logikát, amely logikára épül a jelenleg hatályos országgyűlési határozati javaslat, a 25/1994-es. Az a 25/1994-es tudniillik azt mondja, hogy amennyiben megszületik a külön megállapodásban jelzett vízmegosztási megállapodás Szlovákia és Magyarország között, akkor lehet ennek az ismeretében meghoznia a magyar parlamentnek és kormánynak azt a döntést, hogy milyen műszaki megoldással hajtja végre a vízpótlást a Szigetközben. Itt pedig ez a logika fordul meg: méghozzá az, hogy valóban egy, a hágai pozíciónkat is rontó módon egy olyan technikai megoldással történik meg a vízpótlás, amelyik önmagában vitatható nagyon sok szempontból; ráadásul olyan időpontban és olyan módon történik a vízpótlással kapcsolatban egy igen kétséges intézkedés, amikor nincs még megállapodás a vízmegosztásról. Márpedig én azt gondolom, hogy ez az, ami elfogadhatatlan, és ez az, amit nem reparál a környezetvédelmi bizottság módosító indítványa sem, és ez az, ami nagyon-nagyon fontos és késhegyre menő viták után került bele a jelenleg hatályos országgyűlési határozatba: előbb megállapodás a vízmegosztásról, amely vízmegosztás a hágai nemzetközi bíróságon hozandó döntésig érvényes; a vízmegosztás ismeretében lehet dönteni a vízpótlás megfelelő műszaki megoldásairól de addig is valamit csinálni kell, ezért merült fel a szivattyús vízpótlás -; és utána, reméljük, Hága számunkra kedvező módon dönt. A hágai döntés után persze egy új helyzet lesz, akkor ki kell alakítani a politikai, szakmai véleményét majd a magyar kormánynak és a magyar parlamentnek.

Ez a logika megfordult, s ez az, amivel nem lehet egyetérteni. Ez ilyen körülmények között kiragadott dolog, nem lehet látni, mi az összefüggés, amiben a vízpótlásnak ilyen, mondom, önmagában kétséges módjáról döntünk. És kétséges, és erről ne feledkezzünk el, mert környezetvédelmi szempontból egyáltalán nem lettek eloszlatva azok az aggályok, amelyek súlyos környezeti katasztrófa veszélyéről beszélnek, elszennyeződhet Közép-Európa legnagyobb föld alatti édesvízkészlete.

Bizony nagyon kétséges ez az építkezés gazdasági szempontból, mert újra meg kell ismételnem, a magam részéről nem győzök csodálkozni hetek óta, hogy a magyar parlamentben úgy születik meg egy döntés, hogy annak egyetlen forint gazdasági vonatkozásáról sem beszélünk akkor, amikor és ezt, esküszöm rá, nem a demagógia szándékával mondom oktatásügyben, nyugdíjemelésben, szociálpolitikában, bármi más kérdésben tíz- és százmillió forintokon késhegyre menő vita van az ország nehéz gazdasági helyzetében! Egyik pénzügyminiszter távozik, másik pénzügyminiszter jön, de mindegyik aláhúzza, hogy ilyen nehéz helyzetben van a magyar költségvetés, a magyar államháztartás, s akkor egymástól óriási távolságban lévő találgatásokra építve kíván egy döntést hozni a Magyar Országgyűlés! A találgatásoknak pedig az egyik pontja a 400 millió forint, ami egyáltalán nem kevés, a felső határa meg valóban a több milliárdos összeg. Én nem kívánok ebben a kérdésben ítéletet mondani, de egyszerűen nem győzök ezen csodálkozni. Nem értem, hogy lehet, hogy tud a magyar parlamentben az ezt az országgyűlési határozati javaslatot támogató megfelelő döntést hozni, hogy ne ismernék, hogy igazából mekkora összeget emészt föl ez. Ráadásul annak a költségvetési tartalékalapnak a terhére kívánják ezt megépíteni, amely költségvetési alap hónapok óta zárolt. Ez egész pontosan egy hónapja zárolt, hisz már egy hónap után az egész évi költségvetési tartalékalap felét kiosztotta a kormány. Egy zárolt alapból nem tudom, hogy kezdődik meg az elkövetkezendő hetekben, hónapokban egy építkezés, aminek a költségeit nem ismeri a parlament és így kell erről döntenünk... Én a magam részéről már csak ezért sem tudnék egyszerűen döntést hozni ebben a kérdésben.

Még egy dolgot hadd mondjak el, ami valóban eddig sem hangzott el, tehát a részletes vita épp a megfelelő terep erre. Beszédesnek érzem a környezetvédelmi miniszter és a minisztérium hallgatását. Azt hiszem, egy bejáratott demokráciában ugyancsak elképzelhetetlen lenne, hogy egy ilyen eminensen környezetvédelmi vonatkozású kérdésben a felelős kormány környezetvédelmi minisztere s minisztériuma nem szólal meg, nem mondja el, hogy az ő minisztériumának, neki mint miniszternek ebben a kérdésben mi az álláspontja... (Közbeszólás a jobb oldalról: Nincs is ilyen!).., valóban fenyeget-e környezetvédelmi veszély vagy nem fenyeget környezetvédelmi veszély.

Önmagában itt a csodálkozásnál meg lehetne állni, ha az ember nem tudná, hogy nagyon sokban gyökerezik a magyar kormánypártok politikai kultúrája a késő Kádár-rendszer politikai kultúrájában, amikor igenis volt jelentősége a hallgatásnak, és ezért mondtam: ez egy beszédes hallgatás.

(10.20)

Én a magam részéről úgy értékelem, hogy e mögött a hallgatás mögött egy burkolt tiltakozás van. A leghatározottabban azt állítom, a magyar kormány környezetvédelmi minisztere és minisztériuma azért nem szólal meg ebben a kérdésben, mert nem ért egyet azzal, hogy a magyar kormány ilyen országgyűlési határozati javaslatot nyújt be. Nem hiszem, hogy ebben a kérdésben egységes lenne a kormányzat. Nem hiszem, hisz akkor egy környezetvédelmi miniszter vagy egy minisztérium nyugodt szívvel támogathatná és nyugtathatná meg a háborgó lelkű politikusokat és háborgó lelkű honpolgárokat, hogy igenis semmifajta környezetvédelmi veszélye nincs ennek a kormányzati, illetve parlamenti döntésnek.

Kíváncsian várom, hogy legalább a részletes vita mostani szakaszában megszólal-e valaki a környezetvédelmi minisztérium részéről, eloszlatja-e az aggályokat.

Tehát ezért nyújtottam be egy olyan módosító indítványt, amely nem szól a fenékgát megépítéséről. Nem szól azért, mert úgy ítéljük meg, hogy nem lehet felrúgni a jelenleg hatályos országgyűlési határozati javaslat logikáját, meg kell születnie a megállapodásnak a vízmegosztás, az ideiglenes vízmegosztás kérdéséről Szlovákia és Magyarország között. Nem értünk egyet azokkal a véleményekkel, amelyek egy ilyen fontos műszaki "műszaki", idézőjelben vonatkozású döntésre mindenfajta későbbi, viszonylag relatív ellenőrzési lehetőség fenntartása mellett ezt a döntést át akarják helyezni kormányhatáskörbe. Azt gondolom, eddig is nagyon helyes volt, hogy az egész bős-nagymarosi kérdéskomplexummal kapcsolatban alapvető kérdésekben a parlament hozott döntést; az alapvető kérdésekben továbbra is a parlamentnek kell döntenie, és nem nagyon nehezen ellenőrizhető felhatalmazást kell adni a kormányzat részéről.

Így tehát, befejezésképpen csak annyit tudok mondani: továbbra is az a meggyőződése a Fidesz parlamenti frakciójának, hogy igen komoly környezetvédelmi veszélyeket magában rejtő kormányjavaslat fekszik előttünk. Egy olyan kormányjavaslat, amelynek a műszaki megvalósíthatósága rendkívül kétséges. Egy olyan kormányjavaslat, amely egészen ellentmondásos gazdasági szempontból, méghozzá abból a szempontból, hogy óriási terheket ró az egyébként rendkívül nehéz helyzetben lévő költségvetésre, és a terhek pontos méretéről nincs ismeretünk, és így kéri mégis a kormány a parlament döntését.

És végül: nem kívánunk elfeledkezni arról, hogy valóban rendkívül ellentmondásos politikai környezetben születne meg ez a döntés. Egy olyan politikai környezetben, amikor erősen feltételezhető, hogy nagy politikai érdekek nyomják rá a bélyeget a magyar külpolitika, hát, meglehetősen ellentmondásos szomszédsági politikája jegyében, nagy politikai érdekek nyomják rá a bélyeget egy ilyen fontos környezetvédelmi vonatkozású döntésre.

Éppen ezért tehát továbbra is az az álláspontunk, nem szabad a parlamentnek elhamarkodottan ebben a kérdésben olyan döntést hozni, ami jóval nagyobb környezetvédelmi és gazdasági károkat jelent, mint a mai helyzet. Az valóban nagyon fontos, amiről végre a 4. pontban egyelőre csak odabiggyesztve szól a környezetvédelmi bizottság egy módosító indítványa, hogy a parlamentnek és a kormánynak a szigetközi károk enyhítésére kellene inkább a költségvetésből pénzeket fordítania. Meg kell születnie az ideiglenes vízmegosztásról a megállapodásnak, és ezután lehet a lehető legkörnyezetbarátabb megoldást megtalálni arra, hogy milyen legyen a szigetközi vízpótlás.

A Fidesz parlamenti frakciója tehát az előbb elmondottak jegyében fog szavazni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)