Mécs Imre (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ): Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy hátat fordítok elnök asszonynak... (Derültség.) Nagyon fontos törvény került a Ház asztalára: törvényjavaslat a találmányok szabadalmi oltalmáról. Korunkban, e század utolsó harmadában a fejlődés legfontosabb jellegét a szellemi tulajdon hallatlan fejlődése jelentette. A szellemi tulajdon az, ami ma a tulajdonformák közül talán a legfontosabbá vált: rendkívül sok formája alakult ki, és egyértelmű, hogy az emberiség előrehaladását elsősorban a szellemi tulajdon segíti. Ez gyökeres szakítás azzal az ideológiával, amiben korábban évtizedeken keresztül éltünk, ami a közvetlen emberi munkához rögzített minden értéket: egy kubikos fontosabb és értékesebb volt, mint az a mérnök, aki egy olyan gépet tervez, amelyik ezer kubikos munkáját végzi el.Ennek a nagy családnak a legelső, legnagyobb múltra tekintő ma már talán egy picit archaikus, de új reneszánsz előtt álló jogintézménye a szabadalom és a találmányi rendszer.
Talán olyan ez, mint a közlekedésben a vasút, aminek hallatlanul nagy szerepe volt a múlt században, amelyet már-már elparentáltak, és közben ebben a században, a század végén a vasútnak is reneszánsza van.
A szabadalmi törvénykezés igazából a múlt században élte virágkorát. Azt hiszem, ha kicsit visszatekintünk száz évvel ezelőttre, jól tesszük, mert a magyar ipartörténelemnek és a magyar jogtörténetnek fényes lapjaira emlékezhetünk vissza. Ezekben az időkben Magyarország erőteljesen közeledett a jogállamiság felé. Olyan európai hírű jogszabályok születtek meg, mint amilyen a büntető kódex, a Csemegi-kódex volt, és méltán lehetnek a műszaki jogászok és lehetünk mi, műszakiak büszkék arra, hogy az 1895-ben elfogadott, 1895. évi XXXVII. törvénycikk majdnem száz évet élt meg. Most, májusban lesz a százéves születésnapja ennek a törvénynek, amely törvényt 1894. november 19-én terjesztett be Lukács Béla, akkori kereskedelmi miniszter. A képviselőház 1895. május 20-án egy ülésben megtárgyalta, május 21én elfogadta; a főrendi ház május 28-án minden változtatás nélkül elfogadta, a királyi szentesítés pedig július 7én következett be.
Ez a törvény szinte mai fogalmakkal, ma is érvényes megállapításokkal rendezte a találmányok kérdését, és bár már 1903-ban a szabadalmi törvény reformját tűzték ki hiszen, ahogy az akkori szócikk írja: a szabadalmi törvény reformja nálunk küszöbön van , valójában csak '38-ban következett be változás a háborús előkészületek hatására, '49-ben történt ennek módosítása, és egészen 1970. január 1-jéig érvényben volt. Én magam is adtam be olyan találmányokat szabadalmi oltalom elnyerésére, amik e törvény hatálya alá estek.
A maga idejében az 1969-ben kidolgozott törvény is jelentős tett volt, hiszen akkor nagyon nagy harc folyt annak érdekében, hogy a szovjet típusú, a feltalálók jogait egyáltalán nem respektáló, úgynevezett tanúsítványi rendszert vezessék be. Ezzel szemben ez a bátor törvény, az akkori törvény kiállt a feltalálók érdekei mellett, és a jövőbe mutató lett. Talán érdemes az akkori általános indoklásból felolvasni két sort:
"Társadalmi-gazdasági rendszerünk továbbfejlesztése elengedhetetlenül szükségessé teszi a termelés műszaki színvonalának további emelését. Gazdasági mechanizmusunk reformjának is egyik legfontosabb célja a műszaki fejlődés meggyorsítása."
Nagyon jó szándékú volt ez a törvényjavaslat. Azt hiszem, amikor a száz évvel ezelőtti törvényt megdicsérjük, és az akkori Magyarország ipari fejlődésének fénykorára emlékszünk vissza, és megdicsérjük az akkori szabadelvű viszonyokat és szabadelvű fejlődést, az ugyanúgy szűkebb, komprimált, nehéz körülmények között megszülető, ma is hatályban lévő másik törvényben is föl kell fedeznünk a jobbító szándékot, a jó szándékot. Számtalan találmány születhetett meg azután. Más dolog az, hogy elzártságunk, a két világrendszer, az embargó és a belső viszonyok érzéketlensége az új és a találmányok iránt gúzsba kötötte a feltalálókat. De ahhoz képest viszonylagosan levegőhöz jutottunk nagyon kevéshez, de levegőhöz jutottunk.
Most már rátérnék a jelen szabadalmi törvényünkre. Ahogy államtitkár asszony is elmondta, tulajdonképpen nem a konkrét gyakorlat volt az, ami ennek az új törvénynek a kidolgozását szorgalmazta, hanem elsősorban az európai jogharmonizáció. Hiszen találmányi rendszerünk az elmúlt évtizedekben kifinomodott a találmányi bíráskodással együtt, és kezelni tudta a meglévő jogszabályok alapján is a találmányokkal kapcsolatos szabadalmi kérdéseket. Több nemzetközi kötelezettségünk is volt és van azonban, amelyeknek eleget kellett tenni, és ezzel a törvényjavaslattal elfogadása esetén jelentős lépést teszünk az európai jogharmonizáció felé.
1973-ban született a müncheni egyezmény, amely az európai szabadalmi bejelentéseket, a szabadalmak megadását szabályozta. Ehhez most már nemzetközi megállapodásaink szerint kötelező a csatlakozás; és nincs még érvényben, nincs még hatályban az 1975. évi luxemburgi egyezmény, amely az oltalomból folyó jogokat fogja közösen rendezni. Bár ezt az egyezményt még nem mindenütt ratifikálták és még nincs hatályban, előremutató az, hogy a jelen szabályozás figyelembe veszi ezeket a követelményeket, így ha megtörténik a ratifikálás és a hatályba lépés, akkor ez a törvény már előre korszerű lesz.
Ez a törvény is adós marad a találmány fogalmának definiálásával, ugyanúgy, ahogy a kronológiában felemlített két korábbi törvény is. Az 1895. évi törvény azt mondja, hogy a találmány fogalmát a törvény nem állapítja meg, aminthogy azt egyetlenegy külföldi törvény sem teszi meg, mert az elmélet bár ezzel a feladattal már sokat foglalkozott elfogadható definícióra jutni nem tudott. A gyakorlat azonban megállapodott a következő elvekben írják '95-ben: "Találmánynak csak oly létesítmény tekinthető, amelyet műszaki eszközökkel (fizika vagy kémia) valósíthatunk meg, s amellyel műszaki hatást érünk el. A műszaki hatásnak oly természetűnek kell lennie, hogy az iparilag értékesíthető legyen. Az értékesíthetőség fogalmát a gyakorlat úgy állapította meg, hogy az a használhatósággal esik egybe, nem szükséges, hogy a találmány üzletileg rentábilis vagy iparilag praktikus legyen, hanem elegendő, hogy egyáltalán megvalósítható." Ezt száz évvel ezelőtt írták.
(16.30)
A jelenlegi törvénytervezet azt mondja ki, hogy szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány. Ez a definíció elfogadható, csak a feltalálói tevékenységet kellene definiálni. Tehát arrébb tettük a definíció problémáját.
A jelenlegi javaslat a korábbi megoldásokkal az újdonsággal kapcsolatban is szakított. Bocsássanak meg a törvény általam nagyon tisztelt szerkesztői, de a magyar nyelv szempontjából és fogalmilag borzalmasnak tartom a definíciót, amit most föl fogok olvasni, annak ellenére, hogy a tartalmával egyetértek. Azt mondja: "Új a találmány, ha nem tartozik a technika állásához." Itt valahogy dimenzióproblémák vannak! Mi az, hogy "a technika állásához" tartozik a találmány? A találmány létrehozása nagyon nehéz ezt definiálni. Én tudom, hogy a német szabadalmi terminológiában a technika állása egy teljesen közismert, körüljárt fogalom. Értem azt is, hogy a jogharmonizáció keretében erre át kellett térni. De nem értem, hogy a '69. évi törvény definícióját mért nem lehetett megtartani. Azt mondja: "Új a megoldás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthassa." Ez ugyanis a technika fejlődésével koherens.
A számítástechnikában, a computer science-ben ismert a szakértői rendszerek fogalma. Ez a számítástudománynak egy óriási, fejlődő ága, ami megint egy nagyon rossz szó, de ez a szó létezik. Tehát el fogunk jutni oda és már majdnem ott vagyunk , a küszöbén vagyunk annak az új szobának vagy teremnek, amelyet szakértői rendszerek termének neveznek, ahol up-to-date, naprakészen, egy-egy szakterület összes szakanyaga rendelkezésre fog állni. Amit tehát lineárisan ismerni lehet, és aminek az ismerete kizárja a találmány új jellegét. Az új az valami kombinációt jelent bár tudom, hogy a szabadalmi jogban másra használják ezt a szót , ami tehát valami új, kreatív megoldást jelent ehhez képest. Ezek a szakértői rendszerek állandóan fejlődni fognak, lépésről lépésre. Az én saját ízlésemnek jobban megfelel a jelenlegi törvényi szabályozásban szereplő megoldás, mint az, hogy "... találmány, ha nem tartozik a technika állásához". Talán átfogalmazással javítani lehetne ezen a problémán. De nem akarok végigmenni a törvényen pontról pontra. A törvényt alapvetően jónak és elfogadhatónak tartom hogy a végét előre elmondjam. Előnyös megoldásokat tartalmaz a feltalálók számára, hiszen a röghöz kötött, jobbágysorban lévő, munkaviszonyban szenvedő feltalálók számára is garantált jogokat biztosít. A korábbihoz képest finomabban szabályozza, bevezetve az alkalmazotti találmány fogalmát, amit nagyon fontosnak és nagyon helyesnek tartok. A szolgálati találmányok szerzőivel, a feltalálókkal kapcsolatban a rendezés alapvetően polgári jogi és nem munkajogi, ami a javaslatnak rendkívül nagy előnye és előrelépése.
Problémáim vannak a titkossággal és a feltalálók személyi jogaival kapcsolatban. Maga a titkosság idegen a szabadalmi, a találmányi gondolattól. Hiszen a társadalom célja az, hogy a feltalálókat, az embereket találmányok létrehozására késztesse, azok közkinccsé tételére. Ezért premizálja őket, bizonyos ideig lehetőséget ad arra, hogy anyagilag, monopolhelyzetüket érvényesítve extra prémiumhoz jussanak. Ez egy anyagi ösztönzés azért, hogy az emberiség közkincsét gazdagítsák. A titkosság ezzel ellenkező hatású, ebbe a filozófiába nem illeszthető be. Értem, hogy piacgazdasági körülmények között a vállalatoknak joga lehet arra, hogy ideig-óráig titokban tartsanak megoldásokat... (Zwack Péter felé:).., mint ahogy talán a Zwack Unicum vagy a Pick-szalámi receptje is ilyen titok lehet. De az én szakmámban, az elektronikában nem sokáig élnek a titkok. Nem egy esetben volt, hogy magyar kutatók embargós megoldásokat megfejtettek, föltörtek, és meglepték azokat a nagy amerikai vállalatokat, amelyek titokban tartották egy-egy mikroprocesszor belső kódrendszerét vagy valami más ilyesmit. Tehát a vállalatok által tartósan, hosszú ideig titokban tartott, találmányi értékű műszaki megoldások szerintem haladásellenesek. Bár hála istennek, ezt a szót is sikerült kihagyni a találmányi törvényből. Azonban mégiscsak valamiféle korlátot kellene a vállalatok számára, a munkáltatók számára szabni, hogy a feltalálónak egy bizonyos megállapított idő után igenis, legyen joga publikálni a megoldásait, és megnevezhessék őt, hiszen a feltalálói minőségének megnevezéséhez alapvető joga van. De annak ellenére alapvetően a feltalálók számára előnyös ez a megoldás.
A Feltalálók Egyesülete írt nekem levelet, hogy ezzel kapcsolatban kérik, abban, hogy a 16. § (3) bekezdésében szereplő szakértői testület tagjai közé ne csak az országos munkavállalói érdekképviseleti szervezetek képviselőit vegyék fel, hanem a feltalálók szervezetei képviselőit is, hiszen itt egy rendkívül sajátos érdekképviseletről van szó, ami talán elsősorban nem is annyira anyagi jellegű, hanem sokkal komplexebb, összetettebb.
Az eljárással kapcsolatban ahogy államtitkár asszony is elmondta a szakaszos eljárásra kellett áttérni. Ezt sem indokolta a magyar gyakorlat, a magyar gyakorlat enélkül is harmonikusan megoldotta a problémákat. De épp azért, hogy meglegyen a jogharmonizáció, ez önmagában elfogadható.
Tizennyolc hónap után közzé kell tenni a találmányt. Ez jó, ugyanakkor mint régi feltaláló talán azt javasolnám, meg kellene kísérelni ennek a lecsökkentését egy évre, hiszen a vizsgálatokat egy év alatt is el lehet végezni és közzé lehet tenni.
Optimális esetben huszonöt-harminc hónap alatt lehet megkapni egy szabadalmat egy találmányra. Úgy gondolom, a mai, rendkívül gyors, felgyorsult fejlesztési időszakban ennek a csökkentésére kellene törekedni. Tudom, hogy vannak négy-öt-hat évig átfutó találmányok is, ahhoz képest ez javulás. De akkor, amikor az elektronikában ötévenként vagy nyolcévenként generációváltás van, ez túl hosszúnak tűnik, és arra ösztönzi az ipart, hogy ne egyedül a klasszikus találmányi oltalmat használja, hanem más védekezést, más védő eszközöket alkalmazzon.
(16.40)
Nagy előnye a törvényjavaslatnak, hogy a végrehajtási szabályozás legfontosabb elemeit is magában foglalja, és nem ad felhatalmazást jogok korlátozására sem.
Azt hiszem, nyugodt lélekkel elmondhatom, hogy jó munkát végzett az Igazságügyi Minisztérium kodifikációs teamje, széles körű tanácsadó apparátussal kiegészítve. Néhány módosító indítvány elfogadása és beillesztése után alapvetően jó törvényt alkothatunk; és bízom abban, hogy miként száz évvel ezelőtt is hamar sikerült ezt a törvényt meghozni, úgy a tisztelt Ház ezt is hamar meghozza. S ha most nem is száz évre alkotunk törvényt, de legalább addig, amíg az egyesült Európában lesz majd egy nagy közös európai szabadalmi törvény.
Köszönöm a türelmüket. (Taps.)