Isépy Tamás (KDNP)

1995. március 5.

DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindig illő tisztelettel és emelkedett szavakkal kell köszönteni minden olyan eseményt, amikor nemcsak az előterjesztő és a kormányzó pártok, hanem az ellenzék is szinte salaktalan örömmel üdvözöl egy beterjesztett és jelentős törvényjavaslatot, habár a részvételi arány kétségtelenül nem tükrözi a törvényjavaslat jelentőségéhez fűzött várakozásomat.Az öröm most is két forrásból táplálkozik. Az első, hogy ezen a bizonyos Szalay utca 16. szám alatt működő igazságügyi klinikán már felejthető politikai államtitkárságom idején találkozhattam az újszülöttel s tanúja lehettem első felsírásának. És külön örömöt jelent, hogy az egészséges gyermek most kellően megizmosodva és megerősödve elhagyta a klinikát, és így most belépett a jogalkotás világába.

Az öröm másik oka, hogy végre nyitunk a szellem világa felé, és körültekintően szabályozzuk az újat alkotók, a többre törekvők, a fejlődést elősegítők, a civilizációt és a kultúrát előrevivők értéket létrehozó tevékenységét.

A törvényjavaslat általános indokolása pontosan fogalmaz, amikor a szabadalmi oltalmat a szellemi tulajdon egyik alapvető formájaként határozza meg, és jelentős történelmi hagyományra visszatekintő, nemzetközileg rendkívül széles körben elismert és igényelt jogintézménynek nevezi. S pontos a gazdaságpolitikai cél és a közgazdasági rendeltetés megfogalmazása is, mert valóban alapvető gazdaságpolitikai cél a műszaki, technológiai fejlesztés előtérbe állítása, és a szabályozás alapvető közgazdasági rendeltetése, hogy biztosítsa a kutatási és fejlesztési ráfordítások megtérülését, előmozdítsa a találmányok nyilvánosságra hozatalát és megvalósítását, valamint ösztönözze az alkotó tevékenységet.

Érdekes és figyelemre méltó az expozéban már idézett az a statisztikai adat, hogy a fejlett ipari országokban végzett felmérések szerint szabadalmi oltalom hiányában a kisvállalkozások több mint 50 százaléka, a nagyvállalatoknak pedig mintegy 35 százaléka egyáltalán nem, vagy csak elenyésző mértékben ruházna be a kutatásba és a fejlesztésbe. Szinte közhelynek számít annak hangoztatása, hogy a modern szociális piacgazdaság kiépítése, a társadalmi-gazdasági fejlődés hosszú távú megalapozása, a tág értelemben vett modernizáció elképzelhetetlen az innováció és a kreativitás szerepének fel- és elismerése és hatékony ösztönzése nélkül. Erre jó példával szolgálnak nem csupán a nyugat-európai államok, de napjainkban különösen az úgynevezett ázsiai kistigrisek is.

Az innováció eszköztárában, ha nem is elsődleges, de rendkívül jelentős szerepet játszanak az adekvát jogi normák és intézmények, így a modern társasági formák, a célszerű szerződéses módszerek, s különösen az iparjogvédelem, az ipari tulajdon, tágabban szellemi tulajdon jogterülete. Közismert, hogy a magas műszaki tartalmú termék versenyképességét nagymértékben erősíti annak szabadalmi védettsége, vagy a fogyasztók kedvező tapasztalataira építő védjeggyel történő jelölése.

Tágabb értelemben csak néhány mondat erejéig feltétlenül utalni kell arra, hogy ebben az országban lassan mindenki a polgári társadalom kiépítése elkötelezett hívének vallja magát.

(17.20)

Időnként mégis megfeledkezünk arról a Kopácsi Sándor által tömören és lényegbevágóan megfogalmazott alapvető elvről, hogy nem a vagyon osztogatásával, hanem a tudásra alapítottan és a tudás kiszélesítésével lehet az áhított célt megvalósítani; és nem az úszómedencés luxusvillák egyébként örömteli és örömmel üdvözölhető megszaporodása, hanem a szellemi alkotások közöttük a találmányok száma, a könyvvásárlók, a hangverseny-látogatók, a színházba és tárlatra járók tömege jelzi a nem kirekesztő értelemben használt polgári társadalom létrejöttét.

Minden nemzeti elfogultság és szerénytelenség nélkül megállapítható, hogy a szellemi alkotásokkal kapcsolatos magyar jog mindig színvonalas volt, megfelelt a nemzetközi és elsősorban az európai sztenderdeknek. Európaiságát sikerült megőriznie még az úgynevezett szocialista kísérlet idején is; és csupán arra kell utalni, hogy a KGST-országcsoporton belül részben a lengyelekkel együtt egyedül állt ellen sikerrel a szovjet jogrendszer által preferált és erőteljesen nem csupán jogi érvekkel szorgalmazott úgynevezett szerzői tanúsítvány intézménye meghonosításának.

A jogi talajjal és a feltalálói kedvvel kapcsolatban tulajdonképpen probléma egy szál sem, inkább az érvényesülés és a hasznosítás, a megbecsülés feltételei hiányoztak, és ezért távoztak inkább külföldre a kreatív elmék, és ezért szólhatott úgy az amerikai anekdota, hogy amikor leültek a fizikában és az atomfizikában jártas tudósok, a közös nyelv megtalálása érdekében a magyart választották.

A törvényjavaslat benyújtásához vezető út feltárásához és megismeréséhez csupán néhány jogtörténeti adat, ami elhangzott az expozéban, elhangzott már felszólalásban is: az első szabadalmi törvényünk valójában most ünnepelhetné százéves évfordulóját hogyha 1970. január 1-jével nem lett volna hatályon kívül helyezve. Tehát egy kicsit illő főhajtással megállapíthatjuk, hogy XIX. századbeli honatya jogelődeink nemcsak külön szivartartóval rendelkeztek a folyosón, hanem azért az ülésteremben is elég jó törvényeket alkottak mert amelyik majdnem száz évig van hatályban, az egy időálló, jó törvénynek minősülhet.

Utalás történt már arra is, hogy 1909. január 1-jei hatállyal csatlakozott már Magyarország az ipari tulajdon oltalmára alakult párizsi uniós egyezményhez, és az út jelentős állomása a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény. De valójában inkább az általános indokolásban is hivatkozott és ezért most ismételni nem kívánt számtalan egyezményt kellene inkább említeni, amelyek közül a legfontosabb az Amerikai Egyesült Államokkal a szellemi tulajdon tárgyában 1993 szeptemberében megkötött kormányközi megállapodás és az európai szabadkereskedelmi társulás tagállamaival kötött szabadkereskedelmi megállapodás.

A jogharmonizáció árnyas fái között vezető út cél előtti legfontosabb állomása az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett európai megállapodás. A megállapodás 65. cikke értelmében Magyarország tovább javítja a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok védelmét, hogy a megállapodás hatályba lépésétől számított ötödik év végére a közösségben érvényesülő védelemhez hasonló szintű védelmet biztosítson, vagyis az említett ötödik év végéig kérnünk kell az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló 1973. október 5-ei müncheni egyezményhez való csatlakozást.

Az út állomásai között lehet említeni a következetes bírói gyakorlatot, és itt kell említeni az iparjogvédelmi egyesületnek a szerepét is; mert azért ne feledkezzünk meg arról, hogy 1994-ben már kilencedik alkalommal szervezett rendkívüli külföldi érdeklődés mellett ilyen tárgyú konferenciát és összejövetelt a magyar szakembergárda, és ez tükrözte a magyar iparjogvédelem nemzetközi elismertségét is.

A törvényjavaslat általános értékelésénél tehát elsősorban azt kell megállapítani, hogy az elfogadásával divatos kifejezéssel élve a találmányok oltalmát illetően teljesen uniókonformmá válunk, és kigyúlhat a belépés zöld lámpája.

Ami pedig a hatályos szabályozástól eltérő új rendelkezéseket illeti, a következőket emelném ki:

Lényeges változásnak ítélhető az általános szabadalmazhatósági kritériumok új megfogalmazása. A javaslatban alkalmazott terminológia megfelel a müncheni és a luxemburgi megállapodásban alkalmazottnak, illetőleg a nyugat-európai jogrendszerek megoldásainak. A terminológia változása nem jelenti a hatályos kritériumrendszer radikális módosítását, inkább hangsúlyeltolódásként a jogegyesítés és a jogegységesítés szolgálataként értékelhető. Így az egyes elemeket illetően változatlan az abszolút újdonság megkövetelése; inkább jogtechnikai módosítást jelent, hogy a "technika állása" viszonyítási kategória bevezetésével és ennek kiterjesztő megfogalmazásával tulajdonképpen összeolvasztja az újdonságrontó és igényrontó korábban "elsőbbség" című tényezőket.

Összhangban az európai általános megoldással, enyhít a javaslat az abszolút újdonság követelményének szigorúságán, amikor a kiállítási kedvezményen kívül a jogellenes publikációt is kivételként definiálja. A gyakorlati alkalmazhatóság korábbi kritériuma helyett pedig az ipari alkalmazhatóság bevezetése tartalmi változást nem eredményez ugyan, de terminológiai igazodást jelent.

A legfontosabb változás az úgynevezett értékelő kritérium tekintetében állapítható meg. A fontosabb jogrendszerek ebben a vonatkozásban eltérő megközelítést alkalmaztak. A német jog az eredményre orientált, a francia jog a feltalálói kreatív tevékenységre, a pragmatikus jogrendszerek a nem nyilvánosságot kívánták meg.

(17.30)

A javaslat összhangban az egységes európai megoldással ugyancsak a nem nyilvánosságot tekinti követelménynek. Összhangban az európai szabályozással, a javaslat tételesen sorolja fel az úgynevezett értelmezési kizárásokat. Ezek között például a felfedezést, az esztétikai alkotást, amelyeket ugyan a hatályos törvény kifejezetten nem tartalmaz, de az elmélet és a bírósági gyakorlat eddig is egyértelműen kizárt a szabadalmazhatóság köréből. A valóban érdemi kizárások tekintetében a radikális módosítást már az 1994. évi VII. törvény végrehajtotta, így a vegyi termékek, az élelmiszerek, gyógyszerek vonatkozásában lehetővé vált a korábban kizárt termékszabadalom. A javaslat tükrözi az egységes európai megoldást azzal is, hogy a szabadalmazható találmány általános kritériumainak megfelelő bármely találmány szabadalmazhatóságát lehetővé teszi, a kifejezett kizárást a közrendbe vagy közerkölcsbe ütközés esetére korlátozva.

A szolgálati találmányokra vonatkozó új szabályozás vonatkozásában a jogalkotót speciális európai normák nem orientálják, ezekre a kérdésekre nézve nincs regionálisan egységesített megoldás. A javaslatban szereplő megoldások nagymértékben támaszkodnak a hatályos magyar jogra és gyakorlatra, illetőleg néhány külföldi, elsősorban német kodifikációra.

A javaslatban tükröződő fontosabb változások: a javaslat leszűkíti a szolgálati jelleget megalapozó jogviszonyok körét, míg a hatályos szabályozás idevonja a munkaviszonyon kívüli, például egyes polgári jogi kapcsolatokat is. A javaslat egyezően egyébként a hatályos szerzői jogunk előírásaival a szolgálati jelleg alapjául csak a tág értelemben vett, például közszolgálati munkaviszonyt tekinti. A szoros értelemben vett szolgálati találmány, tehát a munkaköri kötelességként létrehozott alkotás mellett a javaslat bevezeti az úgynevezett alkalmazotti találmány kategóriáját is, amikor a munkáltató a tevékenységi körében hasznosítható találmány tekintetében lényegében úgynevezett licencia-elővásárlásra jogosult.

A javaslat erősíti a szolgálati találmány feltalálójának a pozícióját több vonatkozásban is. Most változatlanul a munkáltatót illeti meg ugyan a szabadalom, a javaslat elméletileg helyesen a feltaláló jogutódjaként biztosítja számára ex lege a szabadalmi igényt, de a feltaláló úgynevezett másodlagos rendelkezési jogának lehetőségét a hatályos szabályozáshoz képest szélesebbre vonja.

Ugyancsak a feltaláló helyzetének javítására irányuló törekvést fogalmaz meg a javaslat, amikor például a találmányi díjra vonatkozó igényt a hasznosításnak piaci előny érdekében történő mellőzése esetén is megállapítja. Helyeselhető a találmányi díjszerződések írásbeli alakjának előírása, továbbá a szerzői jogban ismert, úgynevezett "sántikáló kogencia" előírása, azaz hogy a törvényi előírástól csak a feltaláló javára lehet eltérni.

Továbbra is fenntartja a javaslat a jogviták bírósági eljárásban nyújtott garanciáit. Tehát a javaslat a szabadalmi oltalom keletkezése, a szabadalmi igény tekintetében összhangban az európai rendszerrel, a magyar és általános hagyományokkal következetesen a bejelentői elv alapjára helyezkedik. A jogbiztonságot jobban garantáló úgynevezett "first to file" elv uralkodóvá válása, szemben az USA jogában érvényesülő "first to invent" elvvel, úgy tűnik, hogy univerzális érvényesítésre kerülhet és az Egyesült Államok álláspontja e vonatkozásban visszalépést jelentene.

Ami a szabadalom tartalmát illeti, a javaslat a hatályos szabályozáshoz képest részletesebben fejti ki a szabadalmas jogait és a luxemburgi megállapodás megoldásait hasznosítva, az abszolút szerkezetből folyó mindkét aspektust tehát a megengedett és az eltiltható tevékenységet egyaránt kifejezésre juttatja.

A szabadalmi licencia-szerződések lényeges feltételeit a javaslat, helyesen, továbbra is szabályozási körébe vonja. A hatályos szabályozáshoz képest nem vezet be radikális változást, csupán a szakirodalomban és részben a bírói gyakorlatban felmerült problémák feloldására, és kiegészítette ezeket a feltételeket bizonyos érvénytelenségi, a versenytörvénnyel összefüggő feltételekkel és a kellékszavatosság előírásával.

A szabadalmi eljárással kapcsolatos egyik fontos változás az 1969-ben bevezetett úgynevezett halasztott vizsgálat mellőzése. Annak idején a jogalkotó ennek az eljárási variánsnak a kodifikálásától jelentős tehermentesítést várt, a több mint húsz éves tapasztalat azonban nem igazolta a várakozásokat. A halasztott vizsgálat nem vált népszerűvé, fenntartása valóban indokolatlan.

A szabadalmi eljárás részletes szabályai is messzemenően összhangban állnak az európai szabadalmi rendszer eljárásával, és az új eljárási szabályok köréből külön kiemelést érdemel az úgynevezett kutatási jelentés. Ennek bevezetése kellő információt nyújt a bejelentőnek az eljárás folytatása célszerűségének a mérlegeléséhez, másrészről pedig nem bontja meg az eljárás folyamatosságát.

Még hosszasan lehetne folytatni ennek a jelentős törvénynek a boncolgatását, de, sajnos, ez a száraznak, szikárnak és kicsit ha ezt a kifejezést lehet használni unalmasnak tartott törvény, úgy látszik, az érdeklődésnek ezzel a széles körével nem találkozik.

Befejezésül néhány mondat azokról, akikről méltatlanul nagyon kevés szó esik egy-egy törvényjavaslat vitájában, vagyis a kodifikátorokról, mert változatlan meggyőződésem, hogy csak megszállott és elkötelezett jogászok vállalják ezt a hálátlan és névtelen feladatot. Ezért külön köszönet kell hogy illesse az Igazságügyi Minisztériumban együtt maradt és a folyamatos munkát miniszteri áldással sértetlenül és érintetlenül együtt folytató kodifikátorokat, és az ő vezetésükkel az Igazságügyi Minisztériumban alakult kodifikációs bizottságot, amelynek a munkájában az általános indokolásban is említettek szerint részt vettek az érintett központi közigazgatási szervek képviselőin kívül a bíróságok, a szabadalmi ügyvivők, az érintett társadalmi szervezetek és a tudomány képviselői.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán egy kicsit elviselhetetlenül hosszú voltam, de őszintén, nagyon szeretném, ha mindenki felismerné ennek a laikusok számára talán valóban unalmas és száraz törvényjavaslatnak a jelentőségét és rádöbbenne arra, hogy a vita követésével valójában egy egészséges és szép nász tanújává válik; amikor a jogtudomány állítólag szenvtelen bajnokai szenvedélyesen összeölelkeznek a műszaki tudomány csinos amazonjaival, és ebből a felejthetetlen nászból csodálatos találmányok születnek majd.

A Kereszténydemokrata Néppárt ehhez a megtermékenyülési folyamathoz azzal szeretne hozzájárulni ...(Zaj, derültség.).., hogy néhány módosítással, néhány apróbb módosítással elfogadja és a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlja mindkét törvényjavaslatot.

Szerettem volna elmondani a szabadalmi ügyvivőkről is néhány mondatot, de meg kell várnom, míg másodízben is rám kerül a sor. Ígérem, hogy akkor a két percen belül maradok. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

(17.40)