Rott Nándor (FKGP)

1995. március 5.

DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony! Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedje meg, hogy egy személyes megjegyzést bocsássak előre. Nagyon restellem, hogy erről beszélek, de mint kutató éveken keresztül foglalkoztam a szabadalmak, találmányok kérdésével, az innovációval. Azért bocsátom előre, hogy nem ismeretlen ez a terület, mert amikor nagy elismeréssel szólok erről a törvényjavaslatról, akkor nem a tudatlanság beszél belőlem, hanem az, hogy ha szakértőnek nem is tekinthetem magam, de azért a témát viszonylag ismerem. Ennek tudatában kell megállapítanom, hogy ez a törvényjavaslat olyan, mint amilyennek egy szakszerű, nagyon jól előkészített és nagyon jól megalapozott törvényjavaslatnak lennie kell. Ezt akkor is meg kell állapítanom, ha mint ellenzéki képviselőnek hivatásomhoz tartozik, hogy a hibákat keressem. Megpróbálkoztam ezzel és elmondhatom, hogy eddig a törvényjavaslatok például a nyelvhelyesség és a nyelvtani szabályok betartása terén nem kényeztettek el minket. Most már vagy az én éberségem fáradt ki, vagy pedig tény az, hogy ebben a törvényjavaslatban helyesírási hibát nem fedeztem fel és nyelvhelyességi hibát sem találtam. Ez nagy-nagy örömöt jelent számomra, mert az talán első lépés a jövő felé, amikor ezeket a hibákat sikerül kiküszöbölni.

A másik ilyen, általános érvényű megjegyzés, hogy e törvényjavaslat indokolása olyan, mint amilyent egy törvényjavaslat megkíván. Egyébként ezen a szinten, tehát a törvényhozás szintjén az indoklás teljesen egyenrangú része magának a normaszövegnek, és az indoklásnak az lenne a feladata ami jelen esetben sikeresen végre is hajtatik , hogy tételesen támassza alá a normaszöveget. Sajnos, az eddigi több mint négy év során nagyon kevés olyan törvényjavaslattal találkoztam, amely ennyire precízen, szószaporítás nélkül, lényegre törően indokolja meg a törvényjavaslat rendelkezéseit. Ezért feltétlenül elismerés illeti a jogszabály megalkotóit.

Azt hiszem, hogy nem ismervén annyira közelről a helyzetet, mint Isépy Tamás igen tisztelt képviselőtársam azt kell megállapítanom, hogy akik e törvényjavaslat megalkotásában részt vettek, nagyon szakszerű, nagyon alapos és rendkívül becsületes munkát végeztek, mert az indoklása világosan rámutat arra, amit az előttem szólók már elmondtak, hogy ez a törvényjavaslat mennyire szorosan kapcsolódik az európai jogalkotásokhoz, mennyire beleillik azok gondolatmenetébe, tematikájába és célkitűzéseibe. Ez azért megnyugtató, mert ha ezen az úton fognak továbbhaladni, remény van arra, hogy abban a jogharmonizációs feladattömegben, amely elsősorban az Igazságügyi Minisztériumra vár, sikeresen tudjuk majd azt a jogharmonizációt végrehajtani, ami egy óriási nagy feladat az ország törvényhozása és törvény-előkészítése előtt.

Az előttem szólók, Mécs Imre, Sepsey Tamás és Isépy Tamás igen tisztelt képviselőtársaim nagyon mélyen, sokoldalúan elemezték a törvényjavaslatot és kilőtték alólam a lovat nem tudom, milyen kifejezést használjak , ellőtték a poént. Tehát nem látom értelmét annak, hogy megismételjem részletesen mindazt, amit ők elmondtak. Néhány gondolatot azonban mégis kiemelnék.

Azért is nagyon szerencsés ez a törvényjavaslat, mert két fontos, minden nemzet törvényhozása számára alapvető követelménynek eleget tesz. Az egyik követelmény a hazai joghagyományok, a hazai jogfejlődés folyamatosságát fenntartani. Nagyon fontos hivatkozások történtek arra, hogy Magyarország még a századforduló előtt mennyire európai színvonalon vett részt a találmányok, illetve a szabadalmak jogi szabályozásában. Mint konzervatív képviselő, nagyon szeretném, ha mindazok a képviselőtársaim, akik nem érzik magukat konzervatívnak, e gondolatnak legalábbis egy részét elismernék. Azt ugyanis, hogyha valami a múlt század végén történt, nem jelenti feltétlenül azt, hogy az elavult, rossz. Azt a nagyon becsületes, nagyon alapos jogalkotói munkát, ami Magyarországon a múlt század végén folyt, csak a legnagyobb tisztelet övezheti. Mindnyájunk számára egy cél lehet, hogy kövessük persze nem tartalmában, hiszen nyilvánvalóan ma modern törvényeket kell hoznunk annak a jogalkotói munkának a becsületes, mély munkálkodó szellemét, ami akkor uralkodott a magyar jogalkotásban és törvény-előkészítésben. Ezegyszer és ez nagyon tisztelendő e törvényjavaslat ezt a magyar jogalkotási múltat és ennek folyamatosságát igyekszik fenntartani és átvezetni a mába. A másik, ami legalább ennyire fontos, hogy az európai jog összességében megtalálja a helyét e jogszabályban és az ezen a területen előttünk álló jogharmonizációs feladatot mondhatnám szinte tökéletesen végrehajtja.

Azonban meg kell mondani önöknek, hogy ha végignézik az 1890-es évek magyar jogalkotását, akkor abban az időben minden törvényjavaslat ugyancsak figyelembe vette az európai jogalkotásokat. Gondoljunk például a polgári törvénykönyv soha meg nem valósult, de tervezett kodifikációjára, amelyben tételesen valamennyi európai ország jogrendszeréből az analógiák végigvezetődtek. Csak példaként mondom, hogy az egész kódex lett volna egy kötet, az indoklása öt kötetre terjedt.

(17.50)

Ez az indoklás a lényeget magába foglalja, de én egyáltalán nem lennék megsértődve, ha a későbbiekben a törvények indoklása még terjedelmesebb lenne, még tételesebben és még részletesebben tartalmazná az azonos területeknek külföldi jogokban történő szabályozását. Kifogás tárgyává tettek az előttem szólók néhány kifejezést. Az egyik ilyen "a technika állása". Ez kicsit valóban mesterkéltnek tűnik, de nagyon nehéz lenne rá jobb kifejezést találni én most hirtelen nem tudnék. Szerintem ez kifejezi, hogy ez a jelenlegi technikai ismeretanyag összessége. Önmagában ezt mint szakkifejezést nem tartanám azért annyira rossznak, mint egyesek mondották. Nem tudok jobbat, és nehezen is lehetne jobbat találni.

Két további észrevétel:

A nagy pozitívuma ennek a törvényjavaslatnak, hogy igyekeztek úgy megalkotni, hogy végrehajtási rendeletekre ne legyen szükség. Az expozéban is elhangzott, hogy ezt nem tökéletesen hajtották végre, hanem két vagy három, viszonylag szűk területen mégiscsak fognak végrehajtási rendeletek létrejönni.

Nem fog a világ összedőlni, de azt hiszem, érdemesebb lett volna úgy megkonstruálni ezt a jogszabályt, hogy egyáltalán ne legyen szükség végrehajtási rendeletre. Talán ami a díjakat illeti, meg néhány ilyen nagyon gyorsan változó, technikai kérdést, ott még elképzelhetőnek tartom a végrehajtási rendeletet, de az igazság az, hogy egy valódi, jól sikerült jogszabályhoz végrehajtási rendeletre nincs szükség.

Marad egy olyan területe a törvényjavaslatnak, amelyik egy nagyon bonyolult terület, és amelyen én nagyon kétlem, hogy tökéletes megoldás egyáltalán található: ez a szolgálati és alkalmazotti találmányok kérdése. Nagyon jól tudjuk, hogy a korábbi magyar gyakorlatban nagy probléma volt, de meg kell önöknek mondanom, hogy nyugati országok gyakorlatában annak idején, talán tíz-tizenöt éve amerikai szakirodalmat tanulmányoztam legalább olyan nagy probléma a szolgálati persze, ott ezt másképp hívják és az alkalmazotti találmányok kérdése.

Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez egy tökéletes megoldás, de elfogadható megoldás. Én, hogy őszinte legyek, nem tudok erre jobbat azzal együtt, hogy ennek a buktatóit és a különféle kijátszási lehetőségeit én is látom, meg nyilván önök is látják.

Összességében és befejezésképp: amikor a Független Kisgazdapárt konstruktív ellenzékiségét emlegeti, azt hiszem, erre most sikerül példát mutatnunk. Ha egy ennyire jól előkészített, ennyire tárgyszerű, szakszerű törvényjavaslat kerül elénk, akkor örömmel üdvözöljük, mert ezáltal az ország, a jogrendszerünk egészséges irányba fejlődik tovább. Tehát az ilyen kezdeményezéseket most is és a jövőben is támogatni fogjuk. Én csak arra biztatom a kormányt, hogy minél több hasonló színvonalú jogszabály kerüljön ide a parlament elé, és akkor azt hiszem, sokkal gyorsabban és határozottabban fogunk Európához csatlakozni, mert ezen az úton ez a jogszabály egy nagyon fontos előrelépés. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)