Sasvári Szilárd (Fidesz)
SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Utolsó hozzászólóként nagyon nehéz nekivágnom a feladatnak, de végül is azért kell elmondanom a véleményemet, mert talán egy kicsit más szempontok szerint kell megvilágítanom néhány dolgot a törvény kapcsán.Tudnivaló az, hogy az ENSZ-nek az "Egyetemes nyilatkozat az emberi jogokról" című cikke 27. §-ának (2) bekezdése mondja ki azt: "Mindenkinek joga, hogy bármely tudományos, irodalmi és művészeti alkotásból folyó anyagi és erkölcsi értékei oltalomban részesüljenek." Ez egy olyan magas szintű joganyag, aminek e törvénynek is meg kell felelnie.
Azt gondolom, ez a törvényjavaslat jó eszköze a magyar szabadalmi rendszer újjáalkotásának, és jó célokat tűzött ki. Hozzászólásomban szeretnék rámutatni a szabadalmi egyezménnyel összefüggésben a törvény bizonyos pontjaira, illetve az ennek kapcsán általam vagy általunk javasolt Európa-politikai lépésekre.
Véleményem szerint a törvényjavaslat jelen formájában lényeges előrehaladást jelent a magyar iparjogvédelem területén az eddig alkalmazott jogszabályokhoz és joggyakorlati hagyományokhoz képest. Mindez elsősorban abban ölt testet, hogy az Európában elfogadott és a fejlett ipari országok által követett jogalkotói előírásokhoz jobban hasonlító, pontosabb keretek között meghatározott jogszabályi környezetet biztosít a szellemi tulajdonjogot érintő és napjainkban a gazdasági élet mind fontosabb tényezőjeként kezelt ügyekben. Ez egyrészt azt jelenti, hogy ezen szellemi tulajdonjogok birtokosai és leendő megszerzői pontosabb módon, meghatározott keretek között, előre kiszámítható feltételek mellett szerezhetnek érvényt oltalmi igényüknek. Másrészt az érintett országos hatáskörű államigazgatási szerv, a nevében is megváltozás előtt álló Magyar Szabadalmi Hivatal számára előnyt jelenthet az, ha lehetőség nyílik egységes szükségképpen szubjektív elemektől jobban elvonatkoztatott és a Magyarországon bejelentő nagy számú külföldi számára is elfogadhatóbb, könnyebben követhető jogalkalmazási gyakorlat kialakítására. Az új törvény mielőbbi elfogadásával közvetlenül a magyarországi jogbiztonság, közvetve pedig a gazdaságpolitika fejlett országok általi megítélése fog feltehetően javulni. Várhatóan a külföldi bejelentők fokozódó aktivitása, de a nagyobb számú érvényben lévő akár külföldi jogosultságú szabadalom egyáltalában nem jelenti a műszaki fejlesztés gátját, mint ahogy azt a technológiában és a gazdasági potenciál terén vezető országokban bejegyzett ilyen szabadalmak kiemelkedően magas száma igazolja.
Az Európai Közösség egy következő integrációs szakaszának küszöbére ért el ezen a téren, és az európai szabadalmi egyezményt amelyet 1973-ban hoztak létre, tulajdonképpen az eddigi gyakorlat szerint , ahol az oltalom nemzeti jellegének elvét fogalmazták meg, most a közösségi oltalmi rendszerrel szándékoznak felváltani. Ennek eszköze a közösségi védjegyhivatal intézményének megalakulása lenne, és ez az 1996-ra előirányzott működésbe lépéssel hangsúlyos jele az eltökélt integrációs szándékoknak.
A Közösség számára a konkrét döntések iránti jelenlegi hajlandóság a formális tagság egy speciális közbülső lépcsőfokát, az úgynevezett kiterjesztési rendszert támogatja. Azért kell erről beszélni, mert két lehetőség van a szabadalmi egyezményhez való csatlakozás kapcsán: az egyik a kiterjesztési rendszer vagy másképp lehet úgy fogalmazni, hogy a szlovén forma , a másik pedig a teljes jogú tagság. Azt gondolom, célszerű az európai szabadalmi rendszerhez való csatlakozás menetrendjének kidolgozása, és ennek kapcsán az európai szabadalmi szervezet és a hivatal új és amint említettem: "kiterjesztési rendszer" elnevezésű közbenső javaslatának értékelése.
(18.00)
Ez egy új forma. Az új formulát az úgynevezett RIPPprogramban részt vevő országok részleges integrálásához a teljes jogú csatlakozás előtti előszobájának tekinthetjük. Ez a program a Phare-program iparjogvédelmi programja. Vagyis a kiterjesztési rendszer alapgondolata az, hogy működteti az európai szabadalmi egyezmény funkcionális oldalát, de elhalasztja az intézményi oldal bevezetését. Ennek a rendszernek vannak előnyei és hátrányai is.
A kiterjesztett európai szabadalmi bejelentéseknek és szabadalmaknak ugyanolyan hatásuk van, ugyanazon rendelkezések alá esnek, mint a nemzeti úton tett megfelelő társaik. Ebben föltétel, hogy a közzétételtől számított három hónapon belül az igénypontok fordítását a nemzeti szabadalmi hatóságokhoz benyújtják és az előírt közzétételi díjat leróják. A müncheni egyezményben az EPC-nek a bejelentőket megillető jogorvoslatai, valamint fellebbezési lehetőségei nem vehetők igénybe a kiterjesztési eljárásban. Tehát már ez az első hátránya annak, ha a kiterjesztési eljárást alkalmazzuk a magyar szabadalmi rendszerben.
Általában kiköthető lenne, hogy a jogosult a leírás és az igénypontok hivatalos nemzeti nyelvű fordítását is benyújtja. A kiterjesztési megállapodás csak az oltalmi kört meghatározó, a nem szakértő számára nehezen értelmezhető szabadalmi igénypontok fordításának a benyújtását írhatná elő. A kiterjesztési megállapodás ajánlata öt évre szólna, és további kétéves időtartamra meghosszabbítható lenne. Egy ilyen megállapodás megkötése viszont jelentősen elodázhatja a teljes jogú csatlakozást.
Régiónk átlagának homogén tömbként való kezelésére van hajlam, amelynek engedve a magyar iparjogvédelem megbecsült, szuverén nemzetközi pozícióját kellene részben feladni, ha ezt a megközelítést elfogadnánk. Azt gondolom, arra kell törekedni, hogy a következő teljes jogú hullám, az Európai Unió 1995. évi EFTAtagországokkal való bővülésének lendületével az ehhez csatlakozó Finnország és néhány kis európai államból, továbbá Magyarországból állhatna össze. Így valamennyi új tag nemzeti hatósága saját hivatalos nyelvén is fogadhatna bejelentéseket. Bármely szerződő állam előírhatja a megadni szándékozott európai szabadalom leírásának nemzeti hivatalos nyelvén való benyújtását és az ilyen fordítás közzétételének megtérítését.
A teljes jogú csatlakozás eredményessége és ennek közvetlen mutatói megjelennek az európai bejelentésekben található megjelölési gyakorisággal.
Az első módon Szlovénia csatlakozott ehhez a programhoz, akik 1994. március elején elkezdték működtetni ezt a rendszert. Lettország és Litvánia '94 januárjában írták alá a megállapodásokat. A legújabb fejlemény az, hogy Románia 1994. szeptember 15-én kiterjesztési egyezményt kötött ezzel a szervezettel.
Én azt gondolom, a teljes jogú vagy a kiterjesztéses csatlakozással kapcsolatban a nemzeti érdekünkkel és a magyar műszaki társadalom helyzetének reális megítélésével összefüggő felelősség is fölmerül. Ennek tárgya a szabadalmi leírások, illetve az igénypontok magyar nyelvre történő fordításának kérdése. A teljes jogú csatlakozás esetén Magyarország igényelheti az egyezmény által engedélyezett szabadalom szövegének, tehát a leírásnak és az igénypontoknak a magyar nyelvű fordítását. A kiterjesztés szerint csak az igénypontok fordítása szükséges, mint ahogy azt említettem. Egy példát hadd hozzak föl, hogy miért fontos a leírás, illetve az igénypontok közötti különbségtétel. Egy szabadalmi ügyvivő mutatta meg nekem egy egyszerű nyelvi formulával, mit is jelent, ha csak a leírást nélkülöző igénypontokat ismerné meg az ember. Ha le kellene írni Singer varrógépét, akkor egy nagyon hosszú leírással azt lehet elmondani, hogy egy olyanfajta tűs varrószerkezet, amely a cérnát átvezeti különböző mechanikus rendszereken, és a végén, a végeredmény kapcsán ruhaanyagokat összeillesztenek. Ez a varrógépnek egy nagyon profán és nem teljes körű leírása lenne. Ehhez képest, ha meg lehet világítani, miért fontos az igénypont és mi is az igénypont tartalma, akkor ezt úgy lehetne megfogalmazni, hogy tulajdonképpen Singer varrógépe nem más igényponti megfogalmazással, mint: a tűben a lyuk a hegyéhez van közelebb. Ez az igénypont megfogalmazása. Ha csupán csak egy ilyenfajta meghatározást olvas egy nem szakavatott ember, akkor én magam legalábbis nehéz helyzetbe kerülnék, hogy miről is van szó. Ezért szerencsésebb, ha teljes jogú csatlakozásunk kapcsán a leíráshoz és az igénypontokhoz egyaránt magyar nyelven tudunk hozzájutni. A magyar gazdaság számára, azt hiszem, ez különösen fontos, hiszen azok az emberek, akik ezen a téren dolgoznak, közvetítői ennek a technológiai transzfernek, és ennek kapcsán a gazdasági életben olyan emberek is hozzájuthatnak, akik mindössze érdeklődők lennének egy találmány kapcsán.
Az igénypontok nyomán és itt érintem a 24. § (3) bekezdését beszélni kell az ekvivalenciáról és a bitorlás lehetőségéről. Az 1994. évi VII. törvény... bocsánat, pontosan nem emlékszem az évszámra, de a használati mintaoltalomról szól ez a törvény -.., tehát a használati mintaoltalmi törvény a mintaoltalom terjedelmének meghatározásában bevezette a nemzetközileg széles körben elterjedt ekvivalenciaelvet, és ennek alkalmazásával a hatályos szabadalmi joghoz képest erősebb oltalmat biztosít. A mintaoltalom ugyanis nem csupán az olyan termékre terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul, hanem az olyanra is, amely egy vagy több igényponti jellemzőt egyenértékű ekvivalens jellemzővel helyettesítenek. Ezáltal az oltalom nem kerülhető meg egyenértékű jellemzők alkalmazásával, az ilyen jellemzőket megtestesítő termék engedély nélküli hasznosítója is bitorlónak minősül.
Az igényponti jellemzővel egyenértékűnek tekinthető az olyan jellemző, amely lényegében ugyanazt a feladatot lényegében ugyanolyan módon és lényegében ugyanolyan eredménnyel lát el. Az egyenértékűséget a szóban forgó jellemzőkre és az igényponttal való kapcsolatunkra kiterjedő műszaki mérlegeléssel kell eldönteni. Ha a helyettesítő jellemzők nem egyenértékűek az igényponti jellemzőkkel, a termékre a mintaoltalom nem terjed ki, bitorlásról nem lehet szó. A mintaoltalomból eredő díjigény azonban nem érinti, ha a termékben egy vagy több igényponti jellemzőt a mintaoltalom jogosultja, illetőleg a minta feltalálója által a hasznosító rendelkezésére bocsátott, javított jellemzővel helyettesítettek.
Ez a nagyon szép körmondat egy szakmai anyagból vett idézet, amit azért szükséges elmondani, hogy megindokolja az ember az ekvivalencia-elv törvényben való szerepeltetésének szükségességét.
Tisztelt Ház! A magyar gazdaság számára az európai szabadalmi rendszerhez való csatlakozás bármilyen formája esetén jelentősen megnövekszik a külföldi eredetű magyar szabadalmak európai úton keletkező tömege. A technológiai transzfer erőteljes támogatásán és a külföldi működő tőke sikeresebb bevonásán kívül a magyar K+F tevékenység, illetve a különböző gazdasági ágazatok működési körülményeinek gyors változását idézheti majd elő ez a csatlakozás. Ennek sajátossága, hogy a ténylegesen érzékelhető hatások a már megadott európai szabadalmak bejelentési napjukra visszaható hatállyal érvényesülő módon jelentkeznek.
Hölgyeim és Uraim! A benyújtási haladék 1996 végén jár le. A magyar előcsatlakozási stratégia egyik hatásos eleme lehet a müncheni megállapodáshoz való csatlakozási kérelemnek nem az ötéves türelmi idő végén, hanem az ötödik év első felében való benyújtása. Úgy vélem egyébként, hogy a szlovén formula csak átmeneti megoldásként jöhet szóba, és csak akkor, ha ez nem akadálya a teljes jogú tagságért folyamodásunknak.
Ezért, tisztelt Ház, az az álláspontom, hogy nem a szlován formulát kell alkalmazni, hanem arra kell törekedni, hogy a teljes jogú tagságot kapja meg a magyar szabadalmi rendszer. Európai politikánkat is ebbe az irányba kell elvinni.
Végezetül annyit, hogy ha ezt a teljes körű csatlakozást meg tudjuk tenni, akkor ehhez nagyon jó eszközként jelentkezik számunkra ez a törvényjavaslat. Ennek a törvényjavaslatnak a vitája azonban eljárási szempontból szerencsésebb lett volna, ha nem az általános viták keretén belül zajlik, hanem mindössze kivételes eljárást kérve, sürgősség nélkül, egy 21 napos határidő keretén belül megvitathatta volna a tisztelt Ház. Így talán valamennyiünk munkáját megkönnyítette volna.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)