Ábrahám Tibor (SZDSZ)
DR. ÁBRAHÁM TIBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a nemzeti szabványosításról minden bizonnyal nem az a törvényjavaslat, amely a közvélemény érdeklődésére is széles körben számíthatna. A tervezet mondjuk ki inkább a szűkebb értelemben vett szakmai köröket érinti és csak áttételesen, hosszabb távon fog kihatni a lakosság életkörülményeire.A törvényjavaslat azonban ennek ellenére jelentős lépés az európai integráció felé, melyet kellőképpen hangsúlyoznunk kell, hiszen általa lehetővé válik, hogy a nemzetközi és európai szabványügyi szervezetek dokumentumait és az Európai Unió vonatkozó határozatait, az egyes európai országok szabályozási és működési tapasztalatait figyelembe vegyük, adaptáljuk. Ha jól belegondolunk, ezek a lépések biztosítják a magyar állampolgár számára, hogy olyan egyszerű eszközök, mint az import hajszárító vagy mosógép, a hazai elektromos hálózathoz biztonsággal és azonos méretben csatlakoztathatók és használhatók legyenek, vagy azt, hogy a magyar termékek export esetében olyan nemzetközi minősítéssel láthatók el, melyet például a nyugat-európai vásárló bizalommal elfogad és használ.
A termelési folyamatok ma már régen átlépték az egyes országok nemzeti határait, és a nemzetközi kooperációk igénylik a nemzetközi és nemzeti szabványok, előírások harmonizálását, egységesítését. Ezek a szempontok alapvetőek akkor, amikor egy modern piacgazdasághoz, nevezetesen az Európai Gazdasági Közösséghez kívánunk belátható időn belül csatlakozni.
A tervezet így kiterjed a műszaki gazdasági élet minden területére és a piac szereplőire, tehát a gyártókra, a felhasználókra, sőt a fogyasztókra is. Már az eddigi hozzászólásokból is megállapítható volt, hogy ebben, mármint a törvényi szabályozás szükségességében úgy az ellenzéki, mind a koalíciós pártok lényegében egyező álláspontot képviselnek; és azt hiszem, jól is van ez így.
A benyújtott törvényjavaslatot olyan szakmai egyetértés fogadta, mint annak idején a számvitelről szóló tervezetet, és a hozzászólókat elsősorban a jobbító kritikai szándék vezette. A törvényjavaslat, mint tudjuk, új köztestületet hoz létre, a Magyar Szabványügyi Testületet, röviden MSZT-t, a korábbi Magyar Szabványügyi Hivatal, az MSZH helyett. A változás amely nem csupán névváltozás tehát azt jelenti, hogy az állam és a Nemzeti Szabványügyi Testület kapcsolatát magas szintű jogszabály, törvény rendezi, míg a nemzeti szabványok kidolgozása és jóváhagyása pedig a nemzeti szabványügyi szervezet, az MSZT belső eljárási szabályai szerint történik majd.
Ezzel a megoldással a szabványosítással kapcsolatos törvényi szabályozás tehát kétszintűvé válik, mely megfelel a nyugat-európai országok gyakorlatának. Más szóval tehát az állam kivonul erről a területről, és a szabványosítással kapcsolatos tevékenységek szerepkörét egy önkormányzati jellegű testület veszi át.
Természetesen garanciális lehetőség is van a tervezetben, hiszen ha a köztestület működésének törvényessége másképpen nem állítható helyre, úgy az illetékes miniszter a jogállami gyakorlatnak megfelelően bírósághoz fordulhat. A törvénytervezet egyik alapvető sajátossága, hogy a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, kivéve ha azt jogszabály kötelezően alkalmazandónak ítéli meg.
(19.00)
A kötelező alkalmazás a kiemelt jelentőségű területeken, így az élet, egészség, munkavédelem és környezetvédelem stb. területein, szükséges. Ezekben az említett esetekben indokolt az ide vonatkozó szabvány előírását jogszabályi háttérrel kötelezővé tenni. Természetesen egy törvény mindig annyit ér, mint amennyit abból végrehajtanak, illetve végre tudnak hajtani. Szükséges tehát mérlegelni a befogadó közeget, a társadalmat, illetve jelen esetben a gazdaságot és annak fejlettségi szintjét is. Nem elég tehát kritika nélkül törvényeket formálisan átvenni és törvényzuhatagot zúdítani az átmenet társadalmára és gazdaságára, nem véve figyelembe az adott helyzetet.
Ebben a kérdésben részben egyetértek tehát dr. Rott Nándor képviselőtársammal, aki aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy nálunk, Magyarországon hiányoznak esetenként a társadalmi önszerveződések azon formái, amelyek a fejlett nyugati országokban már léteznek léteztek és a szabályozás ott csak a kialakult gyakorlatot szentesítette. A kezdeti időszakban például az államnak fokozott figyelmet kell fordítania az MSZT anyagi működési feltételeire, amíg a pénzügyi egyensúly a gazdálkodásban be nem áll. Tulajdonképpen a gazdasági rendszerváltás átmeneti időszakának alapvető kérdése tehát az, hogyan tudjuk a fejlettebb gazdaságú országok gyakorlatát megvalósítani, s a hozzá vezető utat megtalálni. A társadalom, a gazdaság a kész, már kialakult fejlettebb gyakorlatot nem tudja egyik pillanatról a másikra átvenni, ehhez mindig idő kell.
Másrészt figyelembe kell venni a szabályozni kívánt adott terület fejlettségi szintjét, sajátosságait. Ez lenne az igazi művészete a törvényalkotásnak. Úgy gondolom, a benyújtott törvényjavaslat e vonatkozásban átgondolt, rendszerszemléletű munka, melyet eredményesen fog alkalmazni, felhasználni az érintettek köre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül engedjék meg, hogy egy területre, nevezetesen a minőségbiztosítás témakörére még külön is kitérjek. A tervezet az MSZT feladataiban tér erre ki a 8. § i) pontjában. Idézem: "A termékek, szolgáltatások nemzeti szabványnak való megfelelőség tanúsítási rendszerének létrehozása és működtetése". Bár a kérdés látszólag nem tűnik fontosabbnak az MSZT bármely más feladatánál, mégis azt kell mondanom, hogy igen fontos témáról van szó.
Magyarország nyitott gazdaságú ország és mint ilyen, exportja mindenkori növelésében érdekelt. Az export növelése az áruk megfelelő minősége, minőségtanúsítása mellett képzelhető ma már csak el. Létkérdés tehát, hogy a hazai minőségtanúsítást, annak rendszerét a fejlett nyugati országok, a Közös Piac illetékesei elfogadják. A minőségtanúsítási rendszerünknek tehát meg kell felelnie a nemzetközi gyakorlatnak, mert különben a magyar áruk hátrányos helyzetbe kerülnek ma már bármely piacon. Különösen így van ez az élelmiszerek vonatkozásában, hiszen minden állam védi polgárait a nem megfelelő minőségű élelmiszerek fogyasztásától. A külföld ma már csak garantált minőségi tanúsítvánnyal igazolt élelmiszereket importál. A magyar minőségtanúsítási gyakorlat, tisztelet a kivételnek, ebben még gyermekcipőben jár, s ezt a lemaradást mielőbb meg kell szüntetni. El kell érni, hogy a minőségi tanúsítványt kiadó, illetve az auditálást végző cégek vonatkozásában is valóságos piaci viszonyok, tehát verseny alakuljon ki, és ne váljék ez a tevékenység monopóliummá senki kezében sem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva: a törvényjavaslatot időszerűnek és igen fontosnak tartom, a megfelelő módosító javaslatokkal egy korszerű, az európai gyakorlatnak megfelelő törvényt fog a parlament megalkotni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)