Csapody Miklós (MDF)
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Államtitkár Úr! Horn Gyula miniszterelnök úr a külügyi vitanapon, láthatóan rögtönözve, egy olyan kijelentést tett, amellyel fölrúgta saját kormánya külpolitikai prioritásainak egyensúlyát. Az eszközből célt csinált, azt mondván az integrációról, hogy "mindent ennek rendelünk alá". Történt ez annak ellenére, hogy a külügyminiszter úr mindenütt hangoztatja, hogy a feladat először hazánk integrációja, másodszor a jószomszédság, harmadszor a határon túli magyarság támogatása. Most idézet következik: "A kormány e három fő cselekvési irány közötti szoros összefüggésre és kölcsönhatásra való tekintettel ezek egyenrangú, párhuzamos kezelésére törekszik." Kormányprogram 146. lap.Bár mindenki helyesli az előző kormány Európai Unió és NATO csatlakozási politikáját, a miniszterelnök úr vélhető elszólása a prioritásokat illetően megsértette a koalíciós megállapodást is. Sajnos, ekkor, azon a napon, ennél a kifejezésnél, nem úgy, mint a privatizáció tárgyában például, az SZDSZ hallgatott, ez ellen nem emelt szót. Ha pedig a három tennivaló valóban egyenrangú a kormányprogram szerint, akkor a határon túli magyarság támogatása még ezen belül plusz alkotmányos kötelesség is.
Elhangzott a vitanapon, hogy egyesek szájából ma az Európai Unió úgy hangzik, mint korábban a Szovjetunió. Pedig az integráció csak eszköz, mert a cél az egész magyarság, mind a 15 millió felemelkedése lehet.
Sajnos, a kormány minden eddigit fölülmúló elszegényítő intézkedései miatt az sem teljesülhet, amit Csengey Dénes egykor úgy fogalmazott: Európába, de mindahányan. Külső megítélésünk cáfolhatatlanul romlik. Idézek: "Magyarország, amely úttörő szerepet játszott a külföldi tőke csábításában írta a The New York Times kezdi elveszíteni fényét a volt kommunisták vezette kormány ellentmondásos politikájának következtében." (Zaj a bal oldalon.) Magyar Nemzet, '95. február 22. (Derültség.)
Ilyen ma külső képünk, és nem amilyennek a koalíció a lakosságnak befelé mutatni szeretné.
Kérdezem tehát államtitkár urat, és sajnálom, hogy őt: hogyan történhetett meg a programjukban rögzített egyenrangúság fölborítása éppen a tisztázó szándékú vitanapon? És miután a külföldi tájékoztatás a Külügyminisztériumban folyik, kérdezem azt is: ha már mindent alárendelnek a csatlakozásnak, többek között a csatlakozás puszta reménye érdekében, akkor mit tervez a kormány a magyarázat nélkül, legalábbis a külpolitikai vitanapon magyarázat nélkül hagyott, magyarázat nélkül maradt tragikus országképromlás ellenében? Köszönöm, és figyelemmel várom válaszát. (Taps az MDF padsoraiban.)