Szent-Iványi István (SZDSZ)
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Csapody Képviselő Úr! Én azt hiszem, hogy félrevezető egyetlen kijelentés alapján megítélni a kormány és Horn Gyula álláspontját ebben a kérdésben, hiszen miniszterelnök úr azt követően több alkalommal nyilatkozott erről a kérdésről, sőt az említett vitanapon is tulajdonképpen értelmezte a kijelentését. Engedjék meg, hogy szó szerint fölolvassam ezt az általam értelmezésnek tekintett megjegyzést. "Olyan esélyt kapott most mind a 15 milliós magyarság, amelyet, ha elmulasztunk, nem tudom, mikor szerezhetjük meg újra." Ez a mondat véleményem szerint világosan jelzi, hogy a miniszterelnök úr a koalíciós megállapodásban és a kormányprogramban rögzített három prioritás egyenrangúságát képviseli. Abból a meggyőződésből indul ki, hogy az európai integráció mindhárom célt egyformán mozdítja előre. Ezek a célok egymással nincsenek alá- és fölérendeltségi viszonyban, de ott kell lépnünk, és ott feltétlenül lépnünk kell, ahol cselekvési tér nyílik meg előttünk. Ha ez a szomszédsági kapcsolatrendszer esetében nyílik meg, akkor ott kell az első lépést megtennünk, ha az integráció területén, akkor pedig ott. Tehát úgy érzem, hogy nincs igazi ellentmondás a kormányprogram és a miniszterelnök úr kijelentése között, és különösen nincs ellentmondás a kormány külpolitikai tevékenysége és a kormányprogram között.Mit tehet a külpolitika a Magyarország-kép formálásában? Engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy jelezzem, hogy a Külügyminisztériumnak ebben csak korlátozott szerepköre van. Hiszen nyilvánvaló, hogy egy ország képe, nemzetközi megítélése nagyon sok tényezőn nyugszik. E tényezők között szerepel a gazdasági stabilitás, az eredmények, a politikai légkör, de beletartozik az ellenzék tevékenysége is. Tehát nagyon sok minden alakítja ki azt a képet, amit Magyarországról a nemzetközi sajtó, vagy a politikai tényezők fogadnak el.
Én azt hiszem, hogy a külügy elsődleges felelőssége a saját területén van: mit tett a saját területén annak érdekében, hogy Magyarország megítélése javuljon? És talán önhittség nélkül mondhatom, hogy a teljesítményünk ezen a téren vállalható. Minden partnerünk elismeri, hogy Magyarország és a magyar kormány az európai csatlakozás ügyében nagyon aktív, nagyon cselekvő politikát folytatott: konstruktív, sok javaslatot, kezdeményezést tett annak érdekében, hogy ez az össznemzeti konszenzuson alapuló kérdés minél kedvezőbb megvilágításba helyeződjék. Általában elismeréssel szólnak Magyarország szerepéről, az EBESZ-en, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezeten belül, különösen azt illetően, amit Magyarország a csecsen válság rendezését illetően tett, vagy tenni próbált. Elismerés illette Magyarországot az EBEÉ biztonsági értekezlet megrendezéséért, és nagyon komoly, pozitív visszaigazolást kapott a magyar kormánynak az a törekvése, hogy rendezze kapcsolatait a szomszédos országokkal.
Tehát én úgy látom, hogy ezen a téren a teljesítménye a magyar kormánynak és a külügyi kormányzatnak nem rossz. Ugyanakkor a magyar kormány, ideértve a magyar kormány fejét, Horn Gyula miniszterelnök urat, nagyon sok tekintetben kritikusan, önkritikusan nyilatkozott az elmúlt nyolc hónap folyamatairól. Azt hiszem, mi sem áll távolabb a mai magyar kormánytól, mint hogy önelégülten, önhitten saját eredményeivel elégedett legyen. Nagyon jól tudjuk, hogy még nagyon nagy munka áll előttünk, hogy a munkának csak egy kis részét végeztük el, soha nem tagadtuk, hogy hibáztunk, hogy több tekintetben hibáztunk is, soha nem tagadta a kormány, annak egyetlenegy tagja sem, hogyha nem sikerült a megfelelő eredményeket elérni. És bizony idetartozik az is, hogy az elmúlt négy évnek is van egy olyan hagyatéka, amelynek a feldolgozása folyamatosan tart. A Magyarország-kép romlása nagyon sok mindenre vezethető vissza. Részben következik ez az ország szűk mozgásteréből, a térség leértékelődéséből, részben következik a környezetünk nehéz kihívásaiból, részben következik abból is, hogy Magyarország ma már nem játssza egy kommunista világbirodalomban a felbontó úttörő szerepét, Magyarország szerepe ma már más, Magyarország egy ország a demokráciára áttért országok közül, és Magyarország az az ország, amely ezek között a feltételek között szeretné igazolni, hogy a vele kapcsolatos várakozások helyesek és megalapozottak.
Ami pedig a külügy konkrét tájékoztatási felelősségét és tájékoztatási tevékenységét illeti, ezen a téren, azt hiszem, sok minden történt. Igaz, hogy másképp, mint az elmúlt időszakban. Ma nem adunk ki 190 millió forintot egy olyan nemzetközi tájékoztatási irodára, amely igen kevés eredménnyel szolgálta Magyarország nemzetközi megítélésének javítását, de támogatunk számos folyóiratot, kezdeményezést, nagyon sok sajtókapcsolatot építünk ki, több nyelven juttatjuk el a Magyarországot bemutató kiadványokat a partnerekhez. Az a kiindulópontunk, hogy Magyarországnak nem sikerpropagandára van szüksége, nem szépítő propagandára, hanem a tényleges eredmények és problémák tárgyilagos bemutatására.
Tisztelt Ház! Én kérem, hogy fogadják el ezt a magyarázatot. A legjobb szívvel és a legőszintébben tettem, abban a hiszemben, hogy hasonló módon viszonyulnak ehhez ellenzéki képviselőtársaim is. (Taps a bal oldalon.)