Kelemen András (MDF)

1995. március 6.

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Átolvasván a környezetvédelmi törvényjavaslatot, amely T/196. számon került asztalunkra, úgy döntöttem, hogy annak jelentősége miatt nem hallgathatom el véleményemet ezért készítettem egy módosító csomagot.A világ boldogabbik felén már az 1972. évi stockholmi nyilatkozattól számítják a kormányok azon kötelezettségét, hogy megfelelő minőségű környezetet biztosítsanak az emberi élethez a mostani és jövőbeni nemzedékek számára. Két évtizedre rá a riói nyilatkozat született meg, melyben Magyarország rangos képviselete jó előjelül ígérkezett a környezetvédelmi intézkedések hazai rendszerének kialakításához.

Ezek után meg kell vallanom, hogy a kézhez kapott törvényjavaslat csalódást okozott nekem. Csalódásom többgyökerű. Nyelvezete nyilván a többszöri átfogalmazások és felpuhítások eredményeként nemcsak magyartalan, de néhol kifejezetten érthetetlen, emellett lényeges elvek leszögezésekor szószátyár. Ennek csimborasszója a 13. § (1) pontja, de jelentkezik a fogalmazásgátló szer használata mindjárt a preambulumban és a törvény céljának meghatározásában is. Hadd vegyem tehát például az 1. §-t!

(9.40)

A meghatározás: balladai, rapszodisztikus és a kihámozott értelem is kérdéses. Az embernek és környezetének a szöveg szerint környezetet megőrző biztosításába beletartozhat például a poloskairtás tilalma is.

Javaslatom a célállapot egyértelmű kitűzését tartalmazza, hiszen ez határozhatja meg minden, a környezeti állapotot megváltoztató vagy akár visszaváltoztató lépésünket. Én a célt, lehet, hogy szakmai egyoldalúságból, de az ember, az emberi közösség és környezete olyan kapcsolatában látom, amely a testi-lelki egészség meg- óvására alkalmas.

S ezzel a megjegyzéssel máris áttértem főbb tartalmi kifogásaimra. Azt még csak elviselem, hogy a minisztérium az úristen szerepére tör, amikor a 2. § l. pontja a) bekezdésében az élő szervezeteket ezen törvény hatálya alá vonja, mintegy kivonván őket a természet törvényei alól. A magam részéről persze bízom abban, hogy az élet e kérdést úgyis a saját törvényei szerint fogja rendezni.

Azzal a szemlélettel azonban már vitatkoznom kell, amelyik a környezet természetes állapotát kívánja helyreállítani. Ez ismételten előfordul a 4. § k) bekezdésében vagy általánosságban a 15. § (1) bekezdése, a talaj esetében, a 21. § (1) bekezdése a vizeknél, vagy pedig ezen szemlélet alapján, hogyha kiindulunk a 25. § (1) bekezdéséből, akkor az országban nem lehetne kijelölni ipari területeket.

A törvényjavaslat szövege szerint például egy panelházban folytatott ordítozás vagy éppen trombitálás mint szájjal történő és természetes energiakibocsátás a törvényalkotót nem zavarja, hiszen az ő kifejezésével élve, nem mesterségesen keltett. Ilyen szemléleti zavar jelentkezik a 22. § 2. pontjában is, melyben megint csak mesterséges hatástól védene minket a törvényalkotó. A radonsugárzás ellen tehát például nem kell védekezni.

Magyarán szólva, miben foglalhatnám össze ezt a kifogásomat? Abban, hogy a mi többezer éves civilizációs területünkön furcsa dolog számomra a természetes állapot mint cél kitűzése. A rousseau-i romlatlan vadember világát anakronisztikusnak és a törvény ilyen szemléletét hibásnak tartom, még ha becsülöm is a romlatlan természet ilyen misztikus tiszteletét, és elismerem, hogy a szűz természet nekem is nagyszerű élményt nyújt, de mégsem bánom, ha szúnyogot irtanak a fürdőhelyen.

Néhol a törvényjavaslat keretjellege is súlyosan zavaró jellegű. Amikor például a 3. §-ban felsorolja azon külön törvények lajstromát, melyeknek összhangban kell állniuk a jelen törvényjavaslattal amennyiben egyáltalán létezőek már ezek a törvények , rossz érzést kelt bennem egy gondolatpárhuzam. Az a gondolatpárhuzam, hogy vannak országok, amelyek alkotmányban rögzítik, hogy állampolgáraiknak sokféle jogot megadnak majd külön törvényekben, amelyek azonban nem akarnak elkészülni. Vagyis véleményem szerint az ígérgető törvénykezési programadás nem lehet egy törvényjavaslat része. Súlyosabb gondnak tartom, hogy a riói nyilatkozat fontos elveitől is távol esik ez a törvényjavaslat.

Módosítványaim egyikébe-másikába megkísérlem beépíteni a riói tizedik elvet, mely szerint a környezeti ügyeket legjobban az összes érdekelt állampolgár részvételével lehet kezelni. Jelen tervezet ezt a jövőt szűkíteni óhajtja, utalok a 44. § (2) és a 96. § (2) bekezdésére. Ennek részkérdése például a nyilvánosság ellentmondásos kezelése a törvényjavaslatban. Például az 51. § (1) bekezdésében az adathozzáférésnél nincs tekintettel a titkosítás esetleges szükségére, viszont a 80. §-ban tisztázatlan a nyilvánosság bevonása a felülvizsgálati tárgyalásba kiket, hogyan kell bevonni, milyen eljárás alapján , a 93. § (1) bekezdésében a környezeti hatástanulmányról folyó tárgyalás korlátozó elemeként viszont említi a katonai titokvédelmet. Viszont egyáltalán nem foglalkozik az anyag az üzleti titkok kezelési módjával.

Ugyanakkor megkíséreltem a "Szennyező fizessen!" című elvet következetessé tenni, például a 47. § 1. pontjának kiegészítésével. Véleményem szerint ugyanis egy helyi környezetvédelmi programban például meg kell jelenjenek a fontosabb helyi környezetszennyező forrásokkal kapcsolatos teendők is. Elég bajnak tartom úgyis, hogy a törvényjavaslat nem tartalmaz a Btk. módosítására vonatkozó rendelkezést, pedig a Btk. részleteiben történő módosítása az eddigiekben nem volt idegen az Országgyűlés tevékenységétől.

További megjegyzésem, hogy túl általános fogalmak megakadályozhatják a hatékony környezetvédelmi munkát. Például a 7. § szerint jogszabály előírhatja a környezethasználat feltételeit. Csak arról nem szól, hogy milyen normák, milyen módszerek, milyen megközelítés alapján. Ugyanígy a települési önkormányzatok feladatai között nem szól arról, hogyan kell elemezni és értékelni a környezet állapotát a 45. § e) bekezdésére utalok.

Rendkívüli módon hiányolom a törvényjavaslatban az állami tevékenységet meghatározó adatgyűjtés elvi tisztázatlanságát. A 38. § f) bekezdése csupán annyit mond idézem -: "mérő, megfigyelő, ellenőrző- és információrendszer kiépítése, fenntartása és működtetése a feladat", de semmit sem szól e rendszer működési elvéről vagy elveiről. Mit mérjen tehát a rendszer? Egészségügyi hatást vagy milligramm/köbméter értékeket? Mihez igazodóan kell a mérések szükséges tartalmát megállapítani? Ez éppúgy homályban marad, mint ugyanott a g) bekezdés célállapotra történő utalása, vagy pedig akár a 42. § b) bekezdésének első bajuszában ugyanez a probléma köszön vissza.

Azt hiszem, itt üt vissza az 1. § zavaros volta, vagyis a célmeghatározás pontatlansága. Így azután a 40. § (2) a) bekezdésében sem válik világossá, hogy a nemzeti környezetvédelmi program hogyan fogja kijelölni a kívánt célokat és célállapotokat.

A másik szemléleti kérdés a szabályozások jogi deklarációval történő kényszerjellege; az a gondolkodás, amely szerint egyszerűen kötelezni kell az embereket valamire, s ezzel a kérdés megoldottnak tekinthető. Számomra ilyenkor az érdekeltség szemlélete hiányzik a törvényjavaslatból. Például: hogyan kívánja biztosítani az Országos Környezetvédelmi Tanács hatékony működését?

A 45. § 6. pontja alapján nincs erre utaló adat. Mint ahogy a Környezetvédelmi kutatás, műszaki fejlesztés című fejezetből is teljességgel hiányzik az ösztönzőerő az 53. §-ra utalok; vagy a Központi Környezetvédelmi Alap működésében sem lelhető fel a piacgazdaságra jellemző versenyeztetés szemlélete az 57. § (2) bekezdésére utalok.

Hiányos a különféle díjak melyekkel az 5963. § foglalkozik meghatározásának folyamatát rögzítő rendelkezés is. Egyszerűen hiányos az érintett felek jogainak, kötelezettségeinek és eljárási lehetőségeinek meghatározása. Így működő rendszer nem alakítható ki.

Zavaró továbbá a komplex megközelítésnek az a hiánya, ami tetten érhető a 46. §-ban, mely a települési önkormányzatok környezetvédelmi feladataival foglalkozik. Ismételten hangsúlyozza a törvényalkotó a b) bekezdés albekezdéseiben azt, hogy a települési, környezetvédelmi program idézem önálló. Márpedig, ha valami, akkor a környezetvédelem nem építhető fel részprogramok mozaikjából, hanem a programoknak szervesen kellene összeilleszkedniük.

Végül, de nem utolsósorban hadd osszam meg önökkel, kedves képviselőtársaim, egy fura élményemet. A törvényjavaslat vége felé iszonyatosan szigorú hangon rögzíti az anyag, hogy aki tevékenységével vagy mulasztásával a környezetet veszélyezteti, szennyezi vagy károsítja, az jogsértésért felelősségre vonható.

Ami a mulasztást illeti, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak is volt ez ügyben mulasztása. Most nem tudom, úgy gondolja-e a miniszter úr, hogy ez a felelősségre vonás a KTM-re is érvényesíthető?

Ezzel a kérdéssel zárom megjegyzéseimet, minden módosítványomat nem soroltam fel, mivel csupán jelezni kívántam módosítványaim alapjául szolgáló meggondolásaimat.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a jobb oldalon.)