Halda Alíz (SZDSZ)
HALDA ALÍZ (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak remélni lehet, hogy a törvény, amelyet bizonyára megszavazunk majd, létezésével jelentősen segíteni fogja a környezetvédelmet. Sajnos egy kerettörvény fekszik előttünk, amelyhez hogy egyáltalán működjön csatlakoznia kell majd egy sor más törvénynek, további rendeleteknek és határozatoknak, amelyekre a törvény utal ugyan, de határidejük nincs.
(9.50)
Ahhoz tehát, hogy ez a szellős törvény valóban javítson a helyzeten, mindannyiunk részéről roppant nagy akaratra és sok igyekezetre volna szükség a hétköznapokban, arra, hogy az utunkba kerülő kérdéseknél mindig tekintetbe vegyük, sőt, előnyben részesítsük a környezetvédelem szempontjait.
Nos, ezt a kívánatos igyekezetet illetően megalapozott balsejtelmeim vannak. Úgy hiszem, a környezetvédelem és hadd említsem itt a természetvédelem ügyét is; noha a természetvédelmi törvény csak később kerül a tisztelt Ház elé , tehát a környezet- és természetvédelem ügye rosszul áll minálunk. Nem egyik vagy másik pártban, nem a társadalom ilyen vagy olyan rétegében, hanem általában áll rosszul. Baj van a szemlélettel és a gyakorlattal is.
Igaz, maga a föld van bajban. Az emberiség, úgy látszik, már beletörődött, hogy előbb-utóbb tönkreteszi szülőanyját, a földet. Talán nem is létezik olyan sci-fi, tudományos-fantasztikus film, jövőről szóló irodalom, amely ne olyan környezettel számolna, ahol nincs többé erdő és mező, fű, fa, virág; nincsenek patakok, tavak, halak, madarak, se négylábú állatok. Minden ilyen látomásban a föld lepusztult, sivatagos táj, ahol az emberek üvegbúrák alatt élnek, légkondicionált bunkerekben laknak, földalatti fém- és műanyag-folyosókon közlekednek.
Igaz, a környezet gyors tempóban megy tönkre más tájakon is. Keserű perceimben azt gondolom, a zöldek talán jelszavukul választhatnák Vörösmarty verssorát: "Az ember fáj a földnek".
Igen, a baj globális. Mi azonban itt, Magyarországon hogy úgy mondjam halmozottan hátrányos helyzetben vagyunk. Egyrészt mert olyan évtizedek vannak mögöttünk, amelyek során a természet leigázása mintegy az ember nagyságának, méltóságának bizonyítéka, kritériuma volt. Másrészt hátrányos helyzetben vagyunk a jómódú országokkal szemben azért, mert ott sokkal több pénz és sokkal fejlettebb technika áll a környezetvédők rendelkezésére. De jobban állnak az ökológiai műveltség terén is, sokkal előbb ismerték fel a civilizáció okozta veszélyeket.
Mielőtt azonban meghatódnánk ettől, megemlíthetjük, hogy ezek az országok sokkal több energiát, természeti kincset használnak és több hulladékot termelnek imponáló fejlődésük során, mint a háborítatlanabb természeti környezetű országok.
Ez az átmenet, ahogy a természetátalakító szocializmusból a piacgazdaság felé araszolgatunk, a környezetvédelem szempontjából különösen veszélyes helyzet. A tőke ugyanis, amelynek jelenlétét olyan hőn óhajtjuk, mint tudjuk, nem szentimentális. Legyen az magyar vagy külföldi, inkább mohónak, könyörtelennek mutatkozik, és nem szereti, ha korlátozzák.
Az a prosperitás, az a jómód, amely később majd lehetővé tenné, hogy abból a rengeteg adóból több jusson a környezetre, nos, az a jómód még odább van. Addig arra számíthatunk, hogy a remélhetőleg nekilendülő vállalkozó kedv gátlás nélkül, kíméletlenül próbálja majd maga alá gyűrni, ami az útjába akad.
Mindebből következik, hogy a környezetvédelmi törvényre nagyon nagy szükségünk van. És arra nem kevésbé, hogy ezt az előttünk fekvő, sok helyütt nagyon laza, túlságosan általános törvényt minden igyekezetünkkel megtámogassuk és realizálni próbáljuk.
Én csupán három területet említenék röviden a sok közül. Az egyik a szemléletformálás, az oktatás. Talán bízhatunk benne, hogy a pedagógus-társadalom, amely minden gondja-baja ellenére mindig is zászlóvivője volt a jó törekvéseknek, szívvel-lélekkel a törvény pártjára áll és mind a tantervben, mind pedig azon kívül a természetszeretetre és környezetvédelemre kapatja a gyerekeket. Hihetetlenül sokat tehetnek ezért az ügyért.
A másik terület, amelyet megemlítenék, a környezetvédő technológiák hazai kutatásának és gyártásának a dolga. A törvény "A környezetvédelem gazdasági alapjai" cím alatt az 56. § (2) bekezdésében megemlíti, idézem: "A környezetnek kisebb terhelést okozó technológiák alkalmazása, a környezetkímélő termékek előállítása és szolgáltatások nyújtása adó, vám- és illetékkedvezmények biztosításával támogatható". Így, feltételes módban. Egyébként nagyon sok a feltételes mód a törvényben.
A magam részéről azt hiszem, hogy ezeknek a technológiáknak a támogatását minden lehetséges eszközzel elő kell segíteni, csakúgy, mint az ilyen irányú kutatások ösztönzését. Nagyon fontos és azt hiszem, lehetséges is volna , hogy Magyarországon kiemelt fontosságúvá, mintegy húzóágazattá váljék ez az iparág. Egyrészt azért, mert a hazai piac igénye rendkívüli mértékben nőni fog; lásd: európai mérce, nyugati elvárások stb. De várhatólag ugyanebbe az irányba fejlődnek majd a szomszédos országok is. Kívánatos volna tehát, hogy előnyre tegyünk szerint ezen a piacon, csökkentve ezzel az efféle importot is.
Ma még azzal nyugtatjuk a lakosságot, hogy ezt vagy azt a szemétégetőt, hulladéktemetőt megbízható nyugati technológiával építjük fel. Nem látom be, miért ne volna erre képes a honi ipar, a hazai lelemény, a magyar tudomány.
E cél megvalósulását módosító indítványokkal is befolyásolhatjuk, de még inkább a tudomány és a gazdaság területén dolgozó emberek ilyen irányú törekvéseivel.
És végül, de nem utolsósorban, a civil szervezetekkel való együttműködés fontosságára hívnám fel a figyelmet, amelyet a törvény szintén érint a 97. §-ban, de amelyre sokkal jobban kellene törekedni, mint eddig.
Tapasztalataim szerint az állami, illetve önkormányzati szervek és a zöld szervezetek inkább idegesítik, mint segítik egymást. Márpedig égetően szükség volna mindenféle gyanakvást nélkülöző, egymást minden módon segítő, jóakaratú együttműködésre. Enélkül maradék esélyeink is veszendőbe mennek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)