Izsó Mihály (FKGP)

1995. március 6.

IZSÓ MIHÁLY (FKGP): Igen Tisztelt Elnök Asszony! Igen Tisztelt Képviselőtársak! Köszönöm a felszólalási lehetőség megadását. Szíves engedelmükkel a Független Kisgazdapárt részéről másodikként kívánok szólni a T/196. számú környezetvédelmi törvényjavaslattal kapcsolatban.Rott Nándor képviselőtársam értékes észrevételei, nagyszerű jártassága gondolatébresztő volt. Előadásában bámulatosan megszondázta a javaslat lényegét: az ENSZ alapokmányában is hangsúlyozott emberi jog, környezetvédelem fontosságát.

Mint a kisgazdapárt környezetvédelmi bizottsági tagja szólok és szólhatok most.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden törvény előkészítése, minden javaslat megtárgyalása fontos, hangsúlyos lehet nekünk és jövőnk számára. Amit itt megalkotunk, létrehozunk, az embertársaink életvitelét, életlehetőségét segíti és segítheti.

Tisztelt Képviselőtársak! Nem riogatni kívánom önöket, de már az ENSZ alapokmánya is kimondta, hogy alapvető és elidegeníthetetlen emberi jog a környezetvédelem. Ez a szemlélet az alapja a környezetvédelmi törvény megalkotásának, amely a legalacsonyabb szintű demokratikus államoknál is valamilyen formában érvényesül.

Lényegében a környezetvédelem egy gazdasági tevékenységre történő berendezkedés. Vagyis komplex módon kell vizsgálnunk a környezetvédelmet, mert ennek birtokában tudunk szakszerűen törvényt alkotni.

A környezetvédelem veszélyessége abban rejlik, hogy egy rövid idejű, kisebb szennyezés esetén hosszabb idejű rehabilitációs időre van szükség ahhoz, hogy az eredeti állapotot vagy az ahhoz hasonló állapotot visszaállíthassuk. Sajnos, a föld jelenlegi környezetvédelmi állapota miatt jelentős vissza nem fordítható, káros jelenségeket kell tudomásul vennünk. Ez az egyes növényi társulásoknál szembetűnően tapasztalható, ami az állatvilág korcsosulásával és esetleg kipusztulásával is mérhető.

(10.00)

A másik fő szempont, amit vizsgálnunk kell a technikai megvalósulás után: a társadalmi magatartás, amely alatt azt értem, hogyha a természetet csak károsan tudjuk használni, akkor keressük meg azokat a technikai lehetőségeket, amelyekkel a lehető leggyorsabban kivonjuk a saját károsító anyagainkat. Ez alatt azt értem, hogy nem ér semmit a szelektív szemétgyűjtő, ha nem abba dobjuk be a szemetet. Kérem, nézzenek körül, mekkora szeméthalmaz van az utcákon, tereken, utakon! Ez nemcsak azért van, mert nincsen rendszeresen takarítva, a szemeteskukák nincsenek időközönként kiürítve, hanem azért is, mert az emberek lusták húsz méterre elvinni a saját maguk szemetét, inkább kiviszik a határba.

Tudok olyan önkormányzatot mondani, ahol a település közös pénzéből ingyen adják az építkezőknek, a lakosoknak a sittjegyet, de ennek ellenére a határban csak nő és nő a szemét.

A társadalmi magatartás alapvetően fegyelmi kérdés, amelynek megszegőit a környezetszennyezés nagyságától, minőségétől függően meg kell büntetni aminek jogi alapja a törvény szerinti felelősségrevonás, adott esetben figyelmeztetés, bírságolás, bírsági büntetőeljárás stb. Nem szabad arról megfeledkezni, hogy nemcsak a környezeti szennyezést okozó a felelős, hanem az azzal foglalkozó, felelős szaktárca és teljes állománya is. Egy demokratikus jogrendű államban természetes, hogy a hivatalnoknak is ugyanolyan felelőssége van a törvény előtt, mint az elkövetőnek. Az ilyen törvények szerint a pontosan meghatározott feladatot be kell tartani, az ügyeket szakszerűen kell intézni, és ennek kapcsán esetleg a minisztert is felelősségre kell vonni.

A környezetvédelmi törvénynek tehát olyannak kell lennie, hogy bármely állampolgár kötelessége, feladata egyenlő hangsúlyt kapjon a törvény előtt, akár miniszter legyen, mint rendező, akár egyszerű állampolgár, mint a környezetvédelmi törvények betartója.

A legfontosabb talán az oktatás, amely valamilyen intézményesült formában történik, ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tanulás az információk elsajátításával történik, azaz a napi híreken, az iskolai tananyagokon, az emberi kapcsolatokon keresztül.

A 39. § d) pontja az országgyűlési biztosról ír, akinek a parlament, az Országgyűlés meghatározza a feladatait. Az olyan fogalom, hogy "országgyűlési biztos" számomra ismeretlen, a törvénytervezet erről az anyagról, kinevezésről nem ír, közelebbit nem tudok róla.

A 40. §: a nemzeti környezetvédelmi program. Nagyon jó, hogy beszélünk róla, de jó lenne megemlíteni, hogy mivel Magyarország az ENSZ tagállama, kötelező számára a nemzetek egymás közötti környezetvédelmi feladatainak teljesítése is. Ezért nem elfogadni kellene egy korábban már elfogadott, más jogi vonatkozású elkötelezettséget, hanem arra hivatkozni.

A 40. § 1. pontja a hatévente megújítandó környezetvédelmi tervezésről ír. Kérdéses, hogy a környezetvédelmet mint folyamatában egy gazdasági berendezkedést feltételező tevékenységet miért kell hatévente felülvizsgálni és megújítani? Véleményem szerint ezt folyamatában kellene vizsgálni.

Ez azt jelenti, hogy a következő megválasztott kormány a korábbi kormány esetleges elképzeléseivel, rossz döntéseivel nem tud mit kezdeni. Véleményem szerint egy következő, megválasztott kormánynak a programjában ami három év után esetleg esedékes már most a hatéves programmal törvényerőre emelkedő jogokkal kell szembenéznie.

A 41. § a kormányzat környezetvédelmi tevékenységéről ír, a (3) pontban ismételten megjelenik a hatévenkénti jóváhagyás. A jelenlegi kormány környezetvédelmi tevékenysége nem lehet hatéves, amikor három év múlva újra választás lesz. A 41. § szemléletéből általában hiányzik a törvény előtti felelősség vállalása is, az érintett minisztériumi tárcák törvény előtti elítélhetősége, megmérettetése; például a Pénzügyminisztérium, Földművelésügyi Minisztérium, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Belügyminisztérium és más minisztériumok. Egyszóval a kormány felelőssége nincs meghatározva, csak az, hogy irányítja a tevékenységet. Felelősség nélkül tevékenységet végezni kormányzati, állami szinten: ez nem a civil társadalmakra jellemző.

A 42. § a környezetvédelemért felelős miniszter feladatairól szól. Ebben a törvénytervezetben megjelenik a "felelős" szó, de ha elemezzük az a) pontot, akkor kiderül, hogy ez a felelősség végeredményben egy nem meghatározott, nem konkretizált feladatra vonatkozik. Mivel nem célirányos a feladata, így annak ellenőrzése, felelősségrevonása nem történhet meg, hiszen maga az egész törvénytervezet mint környezetvédelmi program, egyetlenegy esetben sem fogalmaz meg konkrét feladatokat. Ezért a környezetvédelmi miniszter konkrétan csak azért felel, hogy legyen Környezetvédelmi Minisztérium? Olyan törvénytervezetet, olyan törvényt nem ismernek a civil polgári társadalmakban, ahol nincsenek meghatározva a célirányos feladatok.

A 43. §-ban a törvényjavaslat bizonyos kategóriákat fogalmaz meg. A "köteles" szó a törvénytervezetben először fordul elő. Javaslom, hogy ne a "köteles" szót használjuk, hanem helyette a "felelősségvállalás"-t. A kötelesség elmaradása mulasztást jelent, viszont a felelősségvállalás jogi értelmezésben más kategóriába tartozik. Gondoljunk például Csernobilra, ahol a kötelességmulasztás és a felelősségvállalás közötti következmények milyen nagyságrendben változtak vagy változhattak volna!

A 45. § szerint az Országos Környezetvédelmi Tanács egyúttal a kormány tanácsadó szerve, ugyanakkor a működési feltételeket biztosító rendszerek párhuzamosan működnek a miniszteri hivatal által nyújtandó irodai és más szolgáltatások terén, azaz adminisztratív úton teljes mértékű függőségi helyzetbe kerülnek a minisztériumtól. Ennek csak az lehet az eredménye, hogy a minisztérium mellett működik egy árnyékminisztérium is, és így a miniszter bármilyen döntésében a tanácsadó szervére mint árnyékminisztériumra átruházhatja a szakvéleményt, hiszen teljes létszámában teljes függőségbe kerül a minisztériumtól.

A működéséhez szükséges feltételek: anyagi, jogköri és más nélkülözhetetlen szempontból teljes mértékű kiszolgáltatottjává válik a Környezetvédelmi Minisztériumnak. Arról nem is beszélve, hogy a Környezetvédelmi Tanács társelnöke minden esetben maga a környezetvédelmi miniszter.

Véleményem szerint ilyen tanácsra ilyen felállás mellett nincs szükség, nem kell pluszkiadásokkal terhelni az országos költségvetést, mert ebben a felállásban a társadalmi szervezetek, a szakmai és gazdasági érdekképviseleti szervezetek, kamarák, szakmai szövetségek stb. automatikusan a Környezetvédelmi Minisztérium kiszolgálójává válnak.

Függőségi helyzete miatt így lényegében nem tudja ellátni az önszerveződő környezetvédelmi feladatokat, ilyen formában az Országos Környezetvédelmi Tanács lényegében nem más, mint egy alárendelt környezetvédelmi szerepvállalás.

A 47. § (4) pontja igen dicsérendő, amely kimondja, hogy a települési önkormányzatok közös települési környezetvédelmi programot is készíthetnek. Ugyanakkor a 48. § (2) pontjában az így elkészített egyéni, egyedi önkormányzati környezetvédelmi rendeleteket, határozatokat, terveket vagy a közösen elkészített ilyen terveket a területi környezetvédelmi hatóságnak véleményezésre meg kell küldeni. Nem tisztázott az alá- és fölérendeltség sem. Mi van akkor, ha két egymás mellett lévő vagy egymástól távoli önkormányzat véleménye eltér? Mi történik akkor, ha a területi környezetvédelmi hatóság téved? Ha véleményeltérés van, akkor ki fog dönteni az ügyben?

(10.10)

A bírósági eljárás nem látszik ésszerűnek, mert a bíróságok a paragrafusok szerint döntenek jelen esetben ez az állapot joghézag.

Milyen formában tud az önkormányzat a területi környezetvédelmi hatóságnak ellentmondani, ha esetleg egy regionális érdekeltség egy közösségre, önkormányzatra olyan terhet akar ráróni, amely a nagyközségeknek ugyan előnyére válik, de a helyi önkormányzatnak és a szűkebb lakosságnak káros lehet. Gondoljunk itt például a regionális szemétlerakóhelyekre vagy például atomtemetőre, vagy más olyan ipari területre, amely a környék nagyobb lakosságának munkalehetőséget ad, viszont a közvetlen szomszédoknak igen komoly károkat okoz egészségben, lakhatóságban vagy másban. Gondoljunk itt a repülőgép-leszállóhelyek zajhatására, különböző gépek, gépcsarnokok, gyárak zajára, autóbuszgarázsokra és így tovább.

Az 51. § 1. pontjában kiemeli, hogy díjfizetés ellenében hozzáférhetők az információk. Kérdés ez esetben, hogy kinek a számára. Társadalmi szervek, minisztériumok, területi igazgatóságok, állampolgárok, területi környezetvédelmi hatóságok? Mennyit kell fizetni ahhoz, hogy hozzájusson egy lakos a vízminőségi adatokhoz?

Nem tisztázott a 3. pontban, hogy az önkormányzatok tájékoztatási kötelezettsége legalább évente, milyen részletességgel és mire vonatkozik. A törvény csak arra vonatkozik, hogy tájékoztassa a lakosságot, de arra nem, hogy miért. Ha nem határozzuk meg, hogy miről kell tájékoztatni a lakosságot, akkor ez a törvény nem konkretizálható, innentől nincs felelősségvállalás, csak formális a törvény előírása.

Tájékoztatás az is, hogy "kérem szépen, van környezetvédelem" pont, és ezzel vége. Hogy milyen szinten, milyen részletességgel, milyen fokozatokkal innentől kezdve már nincs kötelezettsége az önkormányzatoknak, hiszen a törvény sem határozza meg pontosan. Ezt a tájékoztatót ki lehet tenni a hirdetőtáblára egy percig, tíz percig, esetleg egy évig. Ilyen feladatok meghatározása igen komoly feladatnak tűnik egy törvényben.

Az 54. § maga a cím: Környezeti nevelés. Magyar ember ilyen kifejezést nem ismer, a magyar szótár ilyet nem ismer; a környezetvédelmi szakszótár ilyet nem ismer, a nemzetközi szakszótár sem ismer ilyet. Véleményem szerint egy más nyelvből igen rosszul sikerült fordításnak az eredménye. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a paragrafus elgondolásom szerint a környezetvédelmi nevelést, képzést, oktatást, művelődést célozta meg. Ha magát a címet nem tudjuk helyesen leírni, nem tudjuk értelmezni, akkor önmagáért beszél az egész fejezet is.

A legszembetűnőbb, hogy a közoktatásért felelős miniszter, valamint a környezetvédelmi miniszter közös feladata a szakképzés. Ezzel egyetértek viszont keresem, hogy ezt milyen bontásban gondolják. Nem tudjuk meg a törvénytervezetből, hogy külön-külön kinek mi a feladata, a felelőssége. Nem tudjuk, hogy ennek mi az anyagi vonzata, hiszen tudjuk, hogy az oktatás az állami költségvetésből eleve pénzeket igényel. Nincs meghatározva ennek nagyságrendje. Az 1. pontban le van írva, hogy szükség esetén megfelelő pénzeszközök rendelkezésre bocsátásával támogatja de kérdezem én, van-e olyan oktatás, ahol nincs szükség pénzre. Ugye, nincs? Akkor ne írjunk be olyat, hogy "szükség esetén"! Hanem írjuk be azt, hogy az oktatással kapcsolatos pénzösszegeket a Pénzügyminisztérium vagy a magyar költségvetés ilyen és ilyen összegekben határozza meg, ilyen és ilyen célokra, ilyen és ilyen bontásban és időrendben. Különben máris közölhetem, hogy a pénzre szükség van. (Szórványos derültség.)

56. §: A környezetvédelem gazdasági alapjai. Azt hiszem, ez a legfontosabb fejezet, hiszen a környezetvédelem nemcsak egy tevékenységi sor, hanem ugyanakkor egy pénzügyi, gazdasági tevékenységet is kifejez. Maga a környezetvédelem általában pénzügyi oldalról többletkiadást jelent. Korszerűbb technológiák, kiegészítők, szűrők, munkavédelmi eszközök mind-mind plusz kiadásokat jelentenek. Abban az esetben, ha ezeket nem támogatjuk, az ilyen termékeket megadóztatjuk, akkor megnehezítjük a környezetvédelmi eszközök, segédeszközök, technológiák alkalmazását is.

Jobban örülnék, ha ezen szavak helyett, a támogatás, a hozzájárulás és más szolgáltatások nyújtása helyett a pénzügyminiszter úr kijelentené: ilyen és ilyen környezetvédelmi termékekre sem adót, sem vámot, sem más, beruházást terhelő költséget nem alkalmaz. Jobban örülnék, ha összegszerűen meghatározná, hogy ehhez mennyi pénzt ad; ha nem tud ehhez pénzt adni, akkor mondja meg, de ne legyen egy olyan törvény, amit eleve nem tud teljesíteni.

Az 57. § 2. pontja érinti a Központi Környezetvédelmi Alapot, amelyről külön törvény rendelkezik. Itt csak néhány kérdés merül föl: melyik az a törvény, kik férhetnek hozzá, milyen formában, milyen kezelési költséggel, ennek mi az összeghatára, mennyi áll rendelkezésre, mennyi a várható felhasználási költsége? Célszerű lenne, ha utána aláírná a pénzügyminiszter úr, hogy ezt magára nézve is tudomásul veszi, illetve hogy ez a törvénytervezet a Pénzügyminisztériummal egyeztetve lett. Nem szeretnénk olyan dologról szavazni, amely nem hivatkozik arra, hogy a pénzügyminiszter úr, a pénzügyi tárca ezt jóvá is hagyta.

A 61. § (5) pontja nagyon helyesen utal arra, hogy a környezetterhelési díjfizetési kötelezettség alá tartozó anyagok, energiafajták körét, a díj mértékét, továbbá a nyilvántartás és az adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg. Az igénybevételek körét, a járulék mértékét a törvény határozza meg gondolom, a mellékletben, de ilyen mellékletet nem kaptam. A törvény maga ilyesmit ezen fejezetekben nem tartalmaz.

Ugyanez vonatkozik a 62. §-ra is. Termékdíjfizetési kötelezettség de milyen táblázat alapján, melyik ez a törvény? A törvény hivatkozik egy másik törvényre; amennyiben van ilyen melléklet, akkor ezt kérném amennyiben ilyen melléklet ehhez a törvényhez nincs, akkor ez a törvény hiányos.

66. §. Igen előnyösnek tartom, hogy engedélyhez kötnek bizonyos tevékenységeket. Magából a törvényből nem derül ki az alá- és fölérendeltség. Az önkormányzatnak van elsőségi joga egy területre, de ha jól sejtem, a területi felügyelőségek is kiadhatnak engedélyeket, adott esetben az önkormányzati környezetvédelmi hatóság jóváhagyása nélkül is. Ezt nem tartom helyesnek. Véleményem szerint a helyi környezetvédelmi hatóságnak mindenféleképpen elsőbbségi jogot kell adni, és ezt a jogot megfelelő felelősségvállalással együtt kell érvényesíteni.

A törvény 67. § (2) bekezdése a) pontjának a környezeti hatásvizsgálatokról szól. A törvényt maga az Országgyűlés fogadja el. Ez a törvénytervezet hivatkozik az általam korábban kifogásolt olyan rendeletre, amely nincs meghatározva, de a törvénytervezet utal rá. Kérem szépen, a kormány már megint az Országgyűlés fölé helyezi magát! Nem tudjuk, mit tartalmaz, mit fog majd tartalmazni a kormány rendelete. Véleményem szerint az Országgyűlésnek kell meghatároznia, mit hajtson vagy mit hajtasson végre a kormánnyal.

71. § részletes környezeti hatástanulmány. A 4. pont a) fejezete szerint: kiadja a tevékenység gyakorlásához szükséges környezetvédelmi engedélyt, vagy a kérelmet elutasítja. Célszerű lenne odaírni, hogy hány napon belül egy nap, egy év, tíz év? Addig a vállalkozó nem tudja, hogy milyen jogszabályhoz alkalmazkodjon.

(10.20)

Egy környezetvédelmi törvénynek konkrétnak kell lennie. Az engedélyezés a beadástól számított hány napon belül történik? El tudom képzelni, hogy más hatóságokat, más szakfelügyeleteket is be kell vonni, ami miatt esetleg a 30 napot is meghaladja.

Azt szeretném kihangsúlyozni, hogy a beadott tervek, tevékenységek bejelentésénél mellékletben ott kell lenni, szerepelnie kell a részletes környezeti hatástanulmányoknak, mérési jegyzőkönyveknek, mintavételezéseknek, technológiai leírásoknak, adott esetben például tésztaüzemnél a szabványelőírások teljesítésének. Vagyis ezt nem magának az engedélykiadónak kell ezt elvégeznie, hanem annak meglétét kell ellenőrizni, hogy az adott szakemberek az ilyen feladatokat, vizsgálatokat elvégezték-e és ezek a mellékletek rendelkezésre állnake. Úgy gondolom, egy fizetett szakelőadó 30 napon belül ezt az adminisztratív feladatot el tudja látni.

Célszerűnek tartom éppen emiatt , hogy határozzuk meg, az engedélyt a beadástól számított hány napon belül kell elfogadni vagy elutasítani. Határidő nélkül nem tudok elfogadni engedélykiadásra vonatkozó törvénytervezetet.

A környezetvédelmi törvény tartalmáról szólnék, a 72. § (2) bekezdése alapján. A törvénytervezet nem tartalmaz olyan fejezetet, olyan kitételt, hogy adott esetben megfellebbezés, észrevételezése, esetleg anyagi károk miatt személy felelősségre vonhatósága mely vonatkozásban és hol érvényesíthető. Ha erre nincs jogszabály magában a törvényben, akkor egy fellebbezés, esetleg elkövetett anyagi károk miatt személyes felelősségre vonás értelemszerűen meg sem történhet.

A 80. § a nyilvánosság bevonásáról azt írja, hogy a felügyelőség köteles tárgyalást tartani. Kérdésem a következő: hol, kiknek, milyen helyiségben? Igen örülök, hogy kötelességei is vannak a felügyelőségnek, de jobban örülnék, ha nem kötelessége, hanem felelőssége lenne. Mi van akkor, ha ezt elmulasztja? Szélesíteni kellene ezt a paragrafust, ki kellene egészíteni jogilag a felelősségvállalással.

A 82. § a bejelentési kötelezettség ellenőrzéséről szól. Más rendelkezésben az üzemeltető tulajdonos a területi önkormányzatnak, jegyzőnek is köteles bejelenteni a környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységét. A 82. § (1) bekezdését kérem úgy kiegészíteni, hogy a változást ne csak a felügyelőségnek, hanem a nyilvántartást vezető jegyzőnek is be kelljen jelenteni. Hiszen ő is felelős a nyilvántartásért.

A 86. § sok mindent leír, de nem beszél dimenziókról és számokról. Nem utal arra, hogy például a nemzetközi szabványokban vagy a magyar szabványban erre meghatározott valamilyen normatívákat kell figyelembe venni.

Vannak olyan normatívák a nemzetközi elvárások, szabványok szempontjából, amelyek Magyarországon azonnal nem teljesíthetők. Még ha azonnal lecseréljük ezeket a berendezéseket, a városi füstölgő buszokat, a dízel üzemű Zileket, nem tartalmaz a törvénytervezet ez esetben olyat, hogy a felújítás alkalmával ezeket le kell cserélni. Vagy nem mond olyat, hogy nem szabad nagy felújításokat elvégezni ezeknél a berendezéseknél vagy gépeknél. Vagy nem mond olyat, hogy új beruházásoknál ilyen várható normatívájú, környezetre ártalmas berendezéseket ne vásároljunk. Vagy nem mond olyat, hogy egy év türelmi idő egyszerű határértékekre vonatkozó adatok nélkül a törvénytervezet nem értelmezhető. Azt értem alatta, hogy esetleg türelmi időt lehetne adni az előbb említettek lecserélésére.

A 106. § vége felé nagyon sűrűsödnek a lazaságok, amiből egyértelműen kitűnik, hogy a környezetvédelmi program, a környezetvédelmi törvénytervezet a kormányt az Országgyűlés fölé helyezi.

A 120. § (1) bekezdésében olvasható: "a kormány által jogszabályokban meghatározott". Melyik ez? A kormány eldönti magának? Most a kormány hozza a környezetvédelmi törvényt vagy az Országgyűlés? Ha az Országgyűlés, akkor azt most vitassuk meg, ha a kormány, akkor mondjuk ki, hogy a jelenlegi kormány nem veszi figyelembe az Országgyűlés létét, és nem veszi figyelembe annak legfelsőbb jogalkotói jogosultságát.

A 107. § záró rendelkezéseinek a 10. fejezete továbbragozza az előzőt: Országos Környezetvédelmi Tanácsot hoz létre. Miért kell nekünk tanács? Ha már egyszer megszüntettük a tanácsokat, akkor miért hozzuk létre? Ha már létre akarja hozni dr. Baja Ferenc miniszter úr a Magyar Köztársaság kormánya részéről a törvénytervezet elfogadása kapcsán az Országos Környezetvédelmi Tanácsot, akkor jó lenne tudni, hogy kinek mi lesz a feladata, hatásköre, milyen költségeket igényel ennek a működése. Ha egyszer van Környezetvédelmi Minisztérium, akkor szükség van-e egyáltalán Országos Környezetvédelmi Tanácsra? Vagy ha van Országos Környezetvédelmi Tanács, kell-e nekünk Környezetvédelmi Minisztérium? Különben is, ha a szovjetekkel elmentek a tanácsok, akkor a környezetvédelem köpönyege alatt ne jöjjenek vissza! Találjunk ki valamilyen jobb szervet, ami nem a tanácsok fogalma alá tartozik, például: környezetvédelmi felügyelőség.

Jelenleg azért vagyunk itt, hogy a környezetvédelmi törvényt elfogadjuk, módosítsuk, vagy ne fogadjuk el. Én nem tartok helyesnek egy olyan törvényt, hogy az Országgyűlés, a törvényalkotás legmagasabb szerve, lemondjon a kormány javára, hogy ezzel egyidejűleg alárendelje önmagát. Adott esetben a 107. § (6) bekezdése a polgármester a felelős, vagy a jegyző? Ez a további kérdésem. Mert itt úgy hangzik, hogy a települési önkormányzatok polgármesterének és jegyzőjének részletes környezetvédelmi, államigazgatási hatáskörét fogja meghatározni. Nem tudom, nyugati államokban az általános szokások szerint a polgármesterek a települések képviselői. Fizetett, felelős alkalmazottja viszont a jegyző, az előadó. Innentől kezdve nem tudom, melyikük a felelősebb. Az a polgármester, aki egy falut, települést képvisel, vagy az a jegyző, aki esetleg jogász, államigazgatási főiskolát végzett, és nem a falut képviseli, hanem fizetett alkalmazottként a jogrendért végez szolgáltatást és visel felelősséget. Én úgy érzem, itt a régi tanácsi szervezetekhez hasonlít ez a rendelkezés.

Talán még annyit, hogy a törvénytervezet végén van egy általános indoklás, amelyik jobban sikerült, mint maga a törvénytervezet, és maga az általános indoklás semmilyen formában nem hasonlít a törvénytervezethez.

A területi környezetvédelmi hatóság; jogkör, hatáskör, felelősség, alá- és fölérendeltség; kinek mi a fontos feladata, ki mit hoz létre, kinek a fizetéséből mi történik? Az önkormányzati törvény, a környezetvédelmi hatóság és a területi környezetvédelmi hatóság együtt a környezetvédelmi hatóság. Nem derül ki a törvénytervezetből, hogy a kettő milyen viszonyban áll egymással. Véleményem szerint az önkormányzati környezetvédelmi hatóságot, mint önszerveződő érdekképviseletet, előtérbe kellene helyezni a területi környezetvédelmi hatósággal szemben.

A demokrácia azt jelenti, hogy társadalmi szervezetek, érdekképviseleti szervezetek, gazdasági társulások, önkormányzatok együttes véleménye alapján jön létre egy véleménynyilvánítás, amelyet egyeztetve, egymás rendszabályozására, egymás megállapodásával, demokratikus úton törvénybe foglalnak. A jelenlegi törvénytervezet ennek semmilyen formában nem tesz eleget, ez nem más, mint diktatórikus irányelvek bújtatott megvalósítása.

Hiányzik a törvénytervezetnek az a megalapozottsága, amely kifejezi a polgárok közösségét, a valódi, tényleges társadalmi szövetkezést.

(10.30)

A termelő lakosság sorsközösségben, egymásrautaltságban természeti felhasználásra vonatkozó tevékenységek halmazát végzi. Az egészből nem derül ki a Környezetvédelmi Minisztérium működőképessége; ennek pénzügyi forrásai, keretei amelyek lebontva, adott esetben más tárcákkal egyeztetve kutatásban, beruházásokban, támogatásokban tudnak érvényesülni.

Ezek után mit mondhatnék? Ilyen Magyarországon a környezetvédelem. Gondoljuk csak el, beszélhetünk-e oktatásról addig, amíg itt maradt atomrakéták alkatrészei vannak titokban eltemetve, olajjal és betonnal befedve. Több ezer tonna vegyi méreg és hulladék van elásva vagy csak leszórva a földekre, több ezer tonna lakossági szemét van a városok, falvak határaiban. Több százezer ember lakik pénzhiány miatt karbantarthatatlan, düledező házakban, amelyek nyugati mércével szeméttelep látszatát keltik.

Sajnálatos módon meg kell állapítanom, hogy az önszerveződő államtípusnak, a demokratikusnak beharangozott törvényalkotási ügyrendnek nem felel meg a kormány által benyújtott környezetvédelmi törvénytervezet. Az érintettek előzetesen nem lettek megkérdezve, s emiatt a törvénytervezet nem tartalmazza az állampolgárok elvárásait.

A Baja Ferenc miniszter úr nevével fémjelzett, de eddig még csupa kisbetűvel írható törvényjavaslat, törvény sok-sok kiigazításra szorul. Három miniszter, kilenc egymást követő változat, huszonvalahány előtervezet, többéves előkészítés után a törvénytervezet nem tartalmaz a kormányzat részére semmilyen konkrét feladatkijelölést, határidőt, törvény általi felelősségre vonhatóságot. A kormányzat semmilyen felelősséget nem vállal, csak az állampolgárokra hárít minden kötelmet és felelősséget.

A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt részéről már a bizottsági ülésen is kifejtettem: ha egy munka az előkészítés folyamán csak ilyenre sikeredik, úgy azt azon bizottságok kezéből ki kell venni, s egy magasabb fórum elé kell terjeszteni, amely fórum jelenleg az Országgyűlés megteszi a pozitív és negatív véleményét. Ezt követően az általános vitát egy-két hónapra el kell napolni. Ezen idő alatt egy hatpárti egyeztető fórum az elhangzottak és a módosító javaslatok szellemében átfésüli a törvényjavaslatot, és azt részletes vitára, elfogadásra javasolja a tisztelt Háznak.

Továbbá ki kell mondani, a környezetvédelem szempontjából minden privatizációs ügyletet jóvá kell hagyatni. Nem engedhető meg az, hogy rendkívül alacsony áron eladott javaink birtokában hazánk területén elavult technikával élettanilag kifogásolható árut gyártsanak, forgalmazzanak; tovább ragozva az ügyet: tárolóhelynek használjanak olyan alapanyagként nyilvántartott anyagokat, amelyek a kivásárló hazájában már régen káros, veszélyes hulladéknak minősülnek.

Beszédem végén összegezve az elmondottakat, kérem, hogy fogadják el a környezetvédelemmel kapcsolatos szemléletmódomat, mert ennek tudatában érthető meg, hogy a környezetvédelem nem politikai irányzat, nem pártnézet, hanem alapvető emberi jog és követelmény. Ha közös munkával, jól kiköszörült gondolatokkal illesztjük egybe a nemes szándékot, akkor a megtermelt szellemi gyümölcsök ízesek, kívánatosak lesznek. Az emberrel, a tájjal együttlélegzés bensőségét, a törődő humanizmus egybeölelő meleg kapcsolatát földünk egymást kereső, egymásért cselekvő emberei dicsérik és ünneplik.

Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)