Hajdu László (MSZP)
HAJDÚ LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nekem a környezetvédelmi bizottság tagjaként megadatott az, ami a környezetvédelmi bizottság tagjainak az előző négy évben nem, hogy az előttünk fekvő, a környezet védelméről szóló T/196. számú törvényjavaslatról van módom véleményt nyilvánítani, és van módom meghallgatni a bizottság tagjait és képviselőtársaimat, hogy együtt, közösen, felelősen megalkossunk egy jó törvényt. Egy olyan törvényt, amelyet mint a február 21-én elhangzott miniszteri expozéban is hallhattuk közel húsz évvel ezelőtt alkottak meg nálunk először, s amelynek a módosítása nagyon is időszerű, hiszen a végrehajtását el se kezdtük, miután a végrehajtási utasítása nem született meg. Ez a törvényjavaslat egyébként alkalmas arra is az eddigi hozzászólások is bizonyították ezt , hogy ennek keretében rendesen be lehet olvasni a kormánynak, a kormányzatnak, a miniszternek, az előkészítő szakembereknek, és ebbe a politikai ideológiától kezdve minden belefér, hiszen a környezetvédelemre mindent rá lehet húzni, egészen a diktatórikus irányelvek megfogalmazásáig.
Az előttem szóló Izsó Mihály képviselőtársam aki szép hosszú, 36 perces hozzászólásában értékelte a törvényjavaslatot megnehezíti a dolgomat. Egy bizottság tagjai vagyunk, s a bizottságban igen konstruktív, jó együttműködés keretében egy kicsit más véleményt alakítottunk ki erről a törvényjavaslatról, és általános vitára alkalmasnak tartottuk. Igaz, egyetértünk miniszter úr előterjesztésének azzal a gondolatával, hogy nyitottak vagyunk a bizottság is, és az előterjesztő kormány is arra, hogy ezt a törvényt módosításokkal tegyük jobbá, hiszen alaposan ráfér, elbír módosító indítványokat. Azért van itt, hogy mi ebből felelősen egy jó kerettörvényt hozzunk létre.
Elhangzott, hogy ez részletesebb, kódex jellegű törvény legyen-e, vagy a kerettörvényi forma kielégíti-e azt az elvárást, ami egy környezetvédelmi törvénnyel kapcsolatban támasztható. Úgy gondolom, most a kerettörvény azért aktuálisabb, mert ahogy az 1. § is jelzi több kapcsolódó önálló törvény fogja követni, és a keretjelleg a legjobb megoldás arra, hogy a leendő 16 kapcsolódó önálló törvény segítségével harmonizáció jöjjön létre, és ennek a keretjellegű törvénynek még egy végrehajtási utasítása is lesz.
A bizottságban elhangzott vitáról néhány szót önálló véleményként is szeretnék most elmondani. Az egyik, hogy rendkívül aktuális ennek a törvénynek a megalkotása, nemcsak az Európai Unióhoz való kapcsolódásunk és nemzetközi kötelezettségeink miatt, hanem a magyarországi környezeti állapotok miatt is. Többen utaltak arra, hogy a magyarországi környezeti állapotok jelenleg milyenek. Bármely területet nézzük akár a hulladék, akár a szennyvízkezelést, akár a vízvédelmet , mindenütt találhatók rendkívül fontos, aktuális, sőt nagyon nehéz területeket, amelyek gondjainak megoldását ettől a törvénytől természetesen azonnal nem várhatjuk; ez csak törvényi keretet, hátteret biztosíthat.
A másik, ami miatt ezt nagyon fontosnak tartom s ez is elhangzott már , hogy több más törvényt is érint ez a dolog, s miután még 16 önálló törvény megalkotásra fog kerülni, ezért ezekkel a más típusú törvényekkel való harmonizáció is fontos. Kelemen András MDF-es képviselőtársam említette, hogy ennek a törvénynek a büntető törvénykönyvvel is szoros kapcsolata van, mindenekelőtt a felelősség kérdésében. Ezt én is nagyon fontosnak tartom, s ez a bizottsági ülésen is komoly vita tárgyát képezte. De más törvényekkel is van kapcsolata, és úgy gondolom, hogy ezek a jogalkotási programban a kormányzat részéről figyelembe lesznek véve.
(10.40)
Mi mindenekelőtt az alkotmánnyal való kapcsolatát említettük meg a bizottsági ülésen. Egyébként az alkotmánynak a 18., a 70/B és a 16. §-ait érinti, hiszen az egészséges környezethez való jog itt van megfogalmazva. A környezetvédelmi bizottság tagjai úgy gondolják, hogy az alkotmányban az alapvető emberi jogok szintjére kellene emelni, amikor az alkotmány megalkotására kerül sor és itt elfogadjuk.
Nagyon fontos kapcsolódása van a polgári törvénykönyvvel; fontos kapcsolódási pontja van ennek a törvényjavaslatnak az államigazgatási eljárásokról szóló, illetve az építésügyi hatósági törvénnyel. Amennyiben ezeket a kapcsolódásokat nem tudjuk harmonizálni, magának a törvénynek a működése és hatékonysága lesz erősen érintett.
Többen bírálták az előttünk lévő törvényjavaslat belső összhangját. Úgy gondolom, hogy sok kérdésben ezzel egyet lehet érteni. Természetesen nem azzal az igénnyel terjesztette ide a miniszter úr a törvényjavaslatot hiszen expozéjában sem arról szólt , hogy tökéletes törvény van előttünk. Ez elbír kicsit több igazítást, de úgy gondolom, hiba lett volna, ha az előző kormányzattól átvett és általunk is támogatott törvényjavaslatot egy újabb vitára két-hároméves csúsztatásra félretesszük, ezáltal csúsztatjuk az összes kapcsolódó egyéb törvényt. Ezért én azt hiszem, hogy a folytonosságnak, a kontinuitásnak itt jogosultsága van.
A másik, amit meg szeretnék említeni, magának a törvényjavaslatnak az alapfogalmakat felsoroló része. Az alapfogalmakat nagyon sok bírálat érte: az eddig beérkezett módosító javaslatok és a különböző intézményektől jött kritikák, észrevételek jelentős része ezeket érinti. Nem tartják elég precíznek ezeket a dolgokat, bírálják logikai sorrendjüket. Ezen túlmenően kimaradt fogalmak is felvetésre kerülnek, elsősorban olyanok, amelyek az én megítélésem szerint is igen fontosak: a környezetgazdaságnak mint fogalomnak a definiálása, a másik pedig a környezetfejlesztésnek mint nagyon fontos fogalomnak a definíciója.
A környezetvédelmi törvény előttünk lévő T/196. törvényjavaslatánál a termékdíjat Izsó képviselőtársam is bírálta, és több írásbeli javaslatban is megjelent a bírálata. Valóban, a törvényjavaslat nem fogalmazza meg azt, hogy a termékdíj és a környezetvédelem milyen szoros kapcsolatban van, illetve a termékdíj a költségvetés része lesz vagy arra lesz visszafordítva, amilyen célból szedték. Egyébként ugyanez vonatkozik a bírságokra is: a beszedett bírság a költségvetés egy bevételi forrása lesz, vagy a bírságok a jövőben a környezetvédelemre lesznek fordíthatók.
Néhány bírálatot szeretnék megemlíteni a törvényben személy szerint észrevett hiányosságokkal kapcsolatban. Az egyik amit már mások is érintettek a törvény keretjellege. Úgy gondolom, hogy az első részében különösen kielégíti ezt az igényt, a második részében viszont elkezd kódexszerűen szabályozni. Különösen a bírságok és egyéb hatósági jogkörök tekintetében kettősséget tapasztalok benne: keretjelleg és kódexjelleg is keveredik. Azt gondolom, hogy módosító indítványokkal ezek korrigálhatók.
A másik, amit szeretnék megemlíteni: a végrehajtási utasítás kérdése, hogy a végrehajtási utasítás milyen határidőn belül fogja követni ezt a remélhetőleg elfogadásra kerülő törvényt. Ez rendkívül fontos. Szerencsésebb lett volna, ha együtt jelenik meg a kerettörvény és mindjárt kapcsolódóként a végrehajtási utasítás. Természetesen nem probléma, hogy a végrehajtási utasítás később jelenik meg, hiszen az kormányszintű vagy kormányzati szintű szabályozás lesz.
Az előttünk lévő törvényjavaslat és ezzel Izsó képviselőtársamhoz is kapcsolódnék keményen gazdasági törvény. Oly keményen, hogy bármilyen szigorú, drasztikus szabályozást akarunk itt megvalósítani, ennek minden esetben nagyon komoly gazdasági háttere van, nagyon komoly finanszírozási, nagyon komoly technológiai és nagyon komoly időtényező háttere van. Ha a nemzetközi gyakorlatot vesszük figyelembe: amikor a környezetvédelemben bármilyen szigorítást, bármilyen szabályozást végrehajtanak, nagyon komolyan szabályozásra kerül a türelmi idő kérdése.
Hány éven belül köteles, a technológia kifutása után köteles, a gép reamortizációja után köteles, vagy mi az amit azonnal köteles megszüntetni, vagy mi az az iparűzés, amit azonnali felszámolásra ítél. Általában nemzetközi gyakorlatban van türelmi idő, de ez a törvényjavaslatból nem derül ki.
A másik, amit szeretnék megemlíteni: hogy ez a törvényjavaslat nem meri megfogalmazni, hogy a környezetvédelem a jövő stratégiája. A magyar gazdaságban is rendkívüli stratégiai kérdés, stratégiai kérdés lesz az Európai Unióhoz való csatlakozásunk vonatkozásában, stratégiai kérdés lesz ahhoz, hogy a fejlett piacgazdasághoz fel tudjunk zárkózni. Stratégiai kérdés lesz abban a vonatkozásban is, hogy a magyar termékek a külső piacokon megmérettethetők, versenyképesek legyenek. Azt gondolom, stratégiai kérdés az ezt nem egyeztettem senkivel , hogy az ágazatok között a Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium egy a sok közül, vagy pedig stratégiai minisztérium, stratégiai jelentőséggel számol vele a kormányzat, és így kéri számon tőle a parlament is ezt a munkát. Ezen túlmenően maga a környezetvédelem minden ágazatnak stratégiai kérdése kell hogy legyen, és úgy gondolom, ugyanilyen stratégiai kérdés kell legyen az önkormányzatok tevékenységében is.
Volt alkalmunk a bécsi és a németországi környezetvédelmi szabályozást tanulmányozni. Nagyon röviden, csak pár gondolatot szeretnék felvetni.
A bécsi tapasztalat: ilyen, hogy környezetvédelmi törvény nem ismeretes, illetve az osztrák szövetségi parlament nem ilyet alkotott. Ott a törvénykezési folyamatnak évtizedes hagyománya van, kódex jellegű a szabályozás. Hatalmas kötetekben vannak szabályozva. Szabályozva van az emberi mozgás legapróbb részlete, rendszeresen módosítják, és a követelményeknek megfelelően állandóan felújítják. Nem így van szabályozva, és érdekes módon sok gazdája van, nemcsak a környezetvédelmi minisztérium, amely egyébként két-három évvel ezelőtt az egészségügyi minisztérium része volt.
A németországi ettől eltérő. Érdekes a szabályozás hierarchiája: mit szabályoznak parlamenti szinten, mit szabályoznak regionális szinten, és mit szabályoznak helyi hatósági szinteken. Például az osztrákok a veszélyes hulladék ügyét össz-szövetségi parlamenti szinten szabályozzák, ugyanakkor a kommunális hulladékét helyi, tartományi szinten. Eltérő a gyakorlat, mert hiszen eltérő technológia van egy-egy tartományban is.
Ugyanakkor az NSZK-ban ennél szigorúbb a szabályozás. Ott az imissziós védelmi törvény, a vízminőség-védelmi törvény, minden szövetségi szinten szabályozva van, és csak a végrehajtási utasításban van a helyi hatóságoknak komolyabb szerepük.
Gondolom, hogy a hazai szabályozásnál ezeket a tapasztalatokat a törvény-előkészítés során figyelembe vették. Úgy gondolom, még inkább figyelembe kell vennünk a végrehajtási utasításnál.
Önálló gondolatként szeretném megemlíteni a megelőzés, a prevenció, a pereventív tevékenység komplex kérdését. Az a szemlélet, amely a környezetvédelemben látható és hatékony eredményt hozhat, nagyon összetett és sokrétű. Már említésre került, hogy az oktatásnak, a nevelésnek, az állampolgárok életmódjának milyen fontos szerepe van. Lényegében az állampolgárokért hozzuk ezt a törvényt. Maguknak az állampolgároknak kell ebben a tekintetben egy új típusú életmódot megteremteni önmagukért és embertársaikért. Nem lehet rákényszeríteni semmilyen szankcióval, ha valaki tudatosan nem ennek megfelelően éli magánéletét, munkahelyi életét és általában a közterületen az életét.
(10.50)
Természetesen a megelőzésnek a szankció is nagyon fontos része, de rendkívül fontos része az ösztönzés. Ösztönzés a vállalkozás vonatkozásában, ösztönzés az állampolgár vonatkozásában. Érdekes erre egy nemzetközi tapasztalat: a szelektív hulladékgyűjtés, aminél az az ösztönzés, hogy aki nem vesz részt a szelektív hulladékgyűjtésben, az, azt hiszem, négyszer annyit fizet a hulladék elszállításáért. Tehát ez egy ösztönzés arra, hogy részt vegyen. Az ösztönzés része nyilván majd a végrehajtási utasításban kell hogy megjelenjék, de rendkívül fontos lenne.
Nagyon fontosnak tartom a megelőzés vonatkozásában a nyilvánosság kérdését, abban a vonatkozásban is, hogy a nagyon környezetszennyezőt ki kell pellengérezni. Azon túlmenően a nyilvánosságnak vannak természetesen veszélyei is, mert ez a magyar termékekről, a magyar technológiákról szóló információt is jelentheti, és bizonyos adatokból ilyen következtetések levonhatók. S fontos a megelőzésben a hatóságok szerepe, összehangolt szerepe, összehangolt önkormányzati, felügyelőségi, ágazati, üzemi, vállalkozási szintű szerepe.
Azt tartom lényegesnek, hogy gazdasági és társadalmi életünk szerves részévé tudjon ez válni, s a kiszámíthatóság és a következetesség érvényesüljön ennek a törvénynek a megvalósítása során, és arra ösztönözze a törvény a polgárainkat.
Két dolgot szeretnék végezetül megemlíteni. Az egyik a törvényben kevésbé említett: a katasztrófa esete. Tehát mi van akkor, ha katasztrófahelyzet van, mondjuk, helyi szintű, regionális szintű vagy netán országos szintű? Más törvényekben van szabályozva. Ez érint törvényeket, ma is szabályozott dolgokat, de ilyen a szmog kérdése, a nagyarányú, nagy kiterjedésű vízszennyezés kérdése vagy nagy kiterjedésű talajszennyezés kérdése. Úgy gondolom, hogy ezekről a kérdésekről már itt, a kerettörvényben említést kell tenni, de a végrehajtási utasításban mindenképpen.
Az utolsó kérdéskörömben pedig a hivatásos környezetvédőkről és az úgynevezett civil szervezetekről, a laikus társadalom kapcsolatáról szeretnék szólni. A környezetvédelmi bizottságnál regisztrálva van több mint 100 olyan civil szerveződés, amely a környezetvédelem valamilyen területére szerveződött, ottani érdekeket képvisel, s bizottságunk rendszeresen nyílt napokat tart. E törvényhez is kikértük a véleményüket, s ezen túlmenően szakértőként is működnek egyes képviselők mögött is, és a parlament szakbizottsága mögött is. Mégis szeretném megemlíteni és itt kapcsolódnék az előttem szólókhoz , hogy a laikus társadalom vagy a civil társadalom véleményének figyelembevételét is elismerve, az ottani szakértelmet mindenképpen fölhasználva, nagyon fontos néhány elvet rögzíteni.
Az egyik a tűrés elfogadása. Ma az a tapasztalat ezeken a találkozókon, hogy az elv: tagadni mindent. Nem, és csak azért nem. Példaként szeretném megemlíteni: én a 23. számú fővárosi, budapesti választókerület egyéni képviselője vagyok, és az én kerületem az a szerencsés kerület, ahol működik az egyetlen budapesti és talán a dorogit kivéve, az egyetlen nagy kapacitású hulladékégető, vagy hulladékhasznosító mű. A főváros a hulladékával pillanatnyilag már szinte semmit nem tud tenni: nincsenek lerakói, az égetőt nem akarják engedni működtetni, illetve a mai, 11/1991. KTM miniszteri rendeletnek megfelelően már két évvel ezelőtt be kellett volna zárni, állandóan külön engedélyekkel működtetjük, hiszen a füst kezelése nem megoldott, nem felel meg a nemzetközi előírásoknak, sőt most már a magyar miniszteri rendeletnek sem. De működni kell, vagy működtetni kell, és kompromisszumokat kell kötni.
A tűrés elfogadását azért említem meg, mert új helyen égetőt nem tudunk létesíteni Budapesten, mert nem fogadja be egyetlen kerület se: kell, legyen de ne itt; lerakót nem lehet létesíteni: kell, legyen de ne itt. Tehát lényegében a város nem tud mit kezdeni a hulladékaival. Ugyanezt megemlíthetném a szennyvíztisztító esetében is: kell, de ne ott legyen ez a szennyvíztisztító. Tehát nem tudunk olyan kompromisszumot, olyan tűrést elérni, amely egyébként mindegyikünk érdekét, minden városlakó érdekét szolgálja és úgy gondolom, ez más településen hasonló módon van.
Nem tudunk megállapodni: mindenki azt mondja, vigyék máshova. Egyébként ez egy divat, a környezetvédelemmel való játszás, olyan egy kicsit, mint a foci: ehhez mindenki ért. Van olyan, aki csinálja, és van, aki pedig kívülről bekiabál.
Tehát lényegében az történik, hogy nincs olyan ember, aki a környezetvédelemhez ne tudna pár rossz szót szólni jót kevésbé. Tehát a tűrésnek az elfogadását én rendkívül fontos elvnek tartom.
A másik: annak a feltételezését, hogy az az anyag, ami emberi környezetünket alkotja, csak akkor mérgező, ha ennek a dózisa nagyobb, mint amit a természet föl tud dolgozni, vagy amit kezelni tudunk. Itt lényegében a dózis megtalálása a közös felelősségünk. Úgy gondolom, ezt a környezetvédelmi törvény kapcsán és magában a törvényben is el kell határozni, mind a technológiában, mind a gazdaságban és sok más egyéb kérdésben.
A másik elv, amit szeretnék itt a civil szervezetekkel való kapcsolatban és a társadalommal való beszélő viszonyban megemlíteni, a szövetségesek megtalálása. A környezetvédelemben szövetségeseket kell találni, mert enélkül, úgy gondolom, nem tudjuk ezt a kérdést rendezni, és a szövetségeseket a természet érdekében, a természetvédelem érdekében, a környezetvédelem érdekében szeretném megtalálni mind a civil társadalomban, mind a hivatásos környezetvédők között.
A másik, amit feltételezni kell és ezt az elvet én fontosnak tartom , az a jóhiszeműség vélelme. Tehát nem lehet úgy közelíteni kérdésekhez, hogy eleve feltételezem: a másik szándéka sandaság, hogy annál a beruházásnál, amit ott akarnak megvalósítani, már eleve valamilyen hátsó gondolatok vannak; az a vállalkozás, az a kommunális beruházás nem bennünket fog szolgálni, hanem eleve ellenünk akar megépülni.
Végül a nyitott, korrekt tájékoztatást és a társadalmi ellenőrzést szeretném megemlíteni, ami rendkívül fontos úgy gondolom, majd ennek a törvénynek a végrehajtása során is, és nekünk a környezetvédelemről, a környezetpolitikáról való gondoskodásunk során is. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)