Boros László (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A privatizáció vagy ha úgy jobban tetszik: a magánosítás azon nem kevés téma közé tartozik, mely óriási viharokat kavart a közvéleményben és itt, a parlamentben egyaránt. Abban, úgy vélem, kevesebb a nézeteltérés, hogy a tulajdonba adás szükséges, mert a legrosszabb tulajdonos az állam.Azon viszont még elvitatkozhatunk egy darabig, hogy a célokat illetően milyen szempontok élvezzenek elsőbbséget. Abban nem hiszek, hogy a tulajdonhoz jutás, ha az ráadásul enyhén szólva gyanús körülmények között, az érintettek legcsekélyebb anyagi, szellemi, szakmai erőfeszítése nélkül ment végbe, megteremti a sokak által annyira áhított erős középosztályt, mert tulajdonos és tulajdonos között mint azt a példák sora mutatja óriási különbségek lehetnek a vagyon működtetését, a foglalkoztatási problémák kezelése iránt érzett felelősséget, a képződött nyereség felhasználását illetően. Meglehetősen kevés a hosszú távon gondolkodó, az imént említett szempontokat messzemenően figyelembe vevő új tulajdonos. Többek között ez is indokolja, hogy mindenre kiterjedő, a privatizáció cél- és eszközrendszerét pontosan meghatározó törvény szülessék.
Persze, lehet bármilyen precíz, részleteiben is megalapozott törvény, ha annak alkalmazásakor nagyvonalúan átlépnek az előírtakon, a törvény megszegőit pedig csak alig és akkor is csak nagyon hosszadalmas eljárás keretében lehet felelősségre vonni. Mert ne feledjük, ma is van a privatizációra hatályos törvény, ugyanakkor a magánosításra évek óta nem is alaptalanul a gyanú árnyéka vetül. Itt elsősorban a tulajdonba adás folyamatának különböző visszásságaira gondolok, amit egy Győr-Moson-Sopron megyei példával szeretnék szemléltetni.
Ha a pályázati kiírásban megfogalmazódik egy szempontsor, mely szerint az elbíráláskor előnyt élvez a készpénzes pályázó, a regionális foglalkoztatási és termeltetési problémák felvállalását garantáló, az adott vállalat dolgozóit és menedzsmentjét helyzetbe hozó, magas színvonalú szakmai programmal rendelkező ajánlattevő, akkor nehezen magyarázható az olyan döntés, amely az előbbieknek mindenben megfelelő pályázóval szemben olyan pályázót hoz ki győztesnek, amely mindezeknek nem vagy alig felel meg. Vagy miként értelmezhető az a korrektnak nem, legfeljebb törvénytelennek nevezhető megoldás, amikor egy előzetes megállapodást követően, miszerint a pályázó feleket fel kell szólítani az ajánlatok emelésére, egy nappal a pályázati határidő lejárta előtt csak az egyik felet kérik erre fel? Vagy hogyan minősítsem azt a megoldást, hogy a szaktárca előzetes, írásos véleményével ellentétesen szavaz képviselője az ÁVÜ igazgatótanácsában?
Cui prodest? kinek az érdeke egy rossz döntés? A magánosítás folyamatának, a megye lakosságának, az érintett vállalat dolgozóinak, amely a várt készpénzes tőkeemelés híján heteken belül csődhelyzetbe kerül?
Kedves Képviselőtársaim! Sorakoznak a kérdőjelek, válaszra várva. Nehezen érthető a döntéshozók szándéka, mert ha az elmondottak alapján meghozott döntést szakmailag megalapozottnak tartják, akkor kétségbe vonható hozzáértésük, ezért tehát alkalmatlanok a döntéshozatalra. Ha valamilyen, általam nem ismert politikai nyomásnak engedtek, akkor úgyszintén. Félreértés ne essék, itt nem a kisnyúl és a sapka esetéről van szó, hanem mindössze arról, hogy egyetértek egyik nagyra becsült képviselőtársam nemrégiben felemlített alapviccével, miszerint ha a nyilvánosházban rosszul megy az üzlet, nem a díványokat, hanem a lányokat kell lecserélni de azonnal.
(11.30)
Számomra az a fontos reményeim szerint sokak véleményét képviselve , hogy a döntések előkészítése megalapozott, a döntés maga pedig mindenki számára átlátható és világos legyen. Nem vitatom: voltak, vannak és lesznek esetek, amikor politikai döntést kell hozni, például nyomós foglalkoztatási szempontok alapján. De ez esetben ezt mindenki számára, érvekkel alátámasztva nyilvánvalóvá kell tenni.
Az pedig ne fordulhasson elő, ami szülővárosomban, Sopronban történt, hogy a privatizált üzem új tulajdonosáról a döntést követően derült csak ki, hogy korábban más megyében már három, általa megvásárolt céget tönkretett. Privatizálni mindenképpen szükséges de nem mindenáron. Szükségesnek tartom, hogy a pályázati feltételek vagy a döntéshozatali szempontok között fordítsanak gondot a pályázók ez irányú előéletére. Így aztán elkerülhető hogy az említett esetre visszatérjek , hogy az új tulajdonos a tavaly szeptemberi tulajdonba adástól egyetlen fillért nem invesztált a megvásárolt cégbe hacsak a dolgozók számára személyesen, saját kezűleg kiosztott mikuláscsomagot nem tekintjük alaptőke-emelésnek. Ugye, nevetséges a példa de az embernek sírni lenne kedve, mert ott, ahol ilyenek előfordulhatnak, rengeteg még a tennivaló.
Azt pedig végképp nem értem, hogy ha a pályázati kiírásban foglaltaknak eleget is tesz a pályázat nyertese, ám a szerződésben foglaltakat nem vagy csak kis részben teljesíti, miért nem lépnek fel ellene szerződésszegés címén. Tudomásom szerint alig akadt példa ilyen eljárásra, pedig ily módon kordában lehetne tartani a felelőtlenül vállalkozókat, kalandorokat. Az új törvénynek ezeket pontosan meg kell fogalmaznia, körülírva azokat a jog- és hatásköröket, melyek birtokában fel lehet és kell lépni a visszaélőkkel szemben.
Bár szorosan nem ide tartozik, de a privatizáció egyik nem is elhanyagolható mértékű szelete a felszámolási eljárás keretében történő magánosítás. Amit ezen a címen a társadalom, tehát valamennyiünk kárára elkövetnek ebben az országban, az egyszerűen felháborító. Ha létrejön márpedig nagyon remélem, hogy mielőbb a privatizációt ellenőrző bizottság, vizsgálódásait erre a körre is ki kell terjessze és akkor még az úgynevezett spontán privatizációról nem is beszéltem...
A törvényre, helyesebben egy jó törvényre szükség van; de az általam elmondottakból talán az is kiderül, hogy a törvény önmagában nem elég, ha nem teremtünk olyan erkölcsi, etikai környezetet, ahol tisztakezű emberek mindenféle befolyásolástól mentesen hajthatják végre a törvényben megfogalmazottakat.
Én nem vállalkoztam arra, hogy az erkölcsi kérdésekről oly nagyívűen és plasztikusan fejtsem ki gondolataimat, miként azt Kiss Gábor képviselőtársam két hete megtette. Mindössze azokra a negatív jelenségekre szerettem volna felhívni képviselőtársaim figyelmét, amelyek a mai napig mérgezik a privatizáció légkörét, megkeserítve sok jó szándékú, magánosításra vállalkozó szája ízét.
Tisztelt Ház! Mindezeket érdektelenként, legfeljebb az átlagállampolgár érdekeltségével, ám az országgyűlési képviselő számára kötelező felelősséggel tártam önök elé. Az elmondott példákat a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlva, megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)