Kónyáné dr. Kutrucz Katalin (MDF)

1995. március 6.

DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést kérek a késésért, de az előbb néztem a sorrendet, és akkor még vagy hatan voltak előttem, többek között a teremben tartózkodók is, úgyhogy azt hittem, hogy ma nem kerülök sorra. De ha már így adódott, hogy sorra kerültem, akkor engedjék meg, hogy röviden elmondjam a véleményemet.Én nagyon sajnálom, hogy ez az általános vita most itt így és ilyen hosszan folyik. De hetek óta minden héten vagy csak az egyik napon, vagy mind a két napon a parlament tárgyalja ezt a törvényjavaslatot, ugyanakkor valamiről beszélni kell, óhatatlanul a leírt szövegről beszélünk, és mellette mindenki tudja, hogy létezik egy fantomjavaslat, illetve nem tudjuk pontosan, hogy mi létezik. Egyet tudunk, hogy ebből, ami ide le van írva, nem sok minden lesz, hiszen folyamatosan folynak a tárgyalások, az újságokban mindennap olvashatunk valamit, hogy most éppen, ugye az már eldőlt, hogy privatizációs miniszter van, itt is ül, de a tárgyalás alatt hosszú ideig azt se lehetett tudni, hogy ez lesz-e, a törvényjavaslatban természetesen nem szerepel, mert amikor beterjesztették, akkor ilyen elképzelés még nem volt. Most naponta más hírt hallunk arról, hogy marad-e a két szervezet, vagyis az ÁV Rt. és az ÁVÜ, vagy pedig megalakul az ÁPV Rt., nem tudjuk, hogy mi lesz. Borzasztó nehéz így vitatkozni, és borzasztó nehéz így véleményt mondani. Nagyon szerencsés dolog lenne, ha a parlament elé idekerülne valami, amiről lehet tudni, hogy ez a kormány véleménye, vagy a kormánypártok véleménye, hogy tudjuk, hogy miről vitatkozunk, hogy tudjuk, hogy mihez szóljunk hozzá.

Egy dologban biztos vagyok azonban, és ezért engedjék meg nekem, hogy ezt a fajta aggályomat is elmondjam önöknek. Az most már világosan látszik az összes felszólalásból, azoknak az embereknek a nyilatkozataiból, akik feltehetően nagy befolyással lesznek a törvény végső szövegére, hogy ez a javaslat, ami itt van előttünk, nagyon nagy mértékben meg fog változni. Gyakorlatilag egy új törvény fog születni a számos módosító indítvány következtében, egy olyan új törvény lesz, amelyre ennek a javaslatnak az előterjesztője biztos, hogy nem fog ráismerni.

Ennek az ilyenfajta törvényalkotásnak számos problémája van. Ezzel küszködtünk egyébként az elmúlt négy évben is, ezért hadd osszam meg az aggodalmaimat. Módosító indítványt csak a beterjesztett törvényjavaslathoz lehet benyújtani. Tehát minden módosító indítványnak ehhez az itt leírt javaslathoz kell, ennek a szakaszszámaihoz, bekezdéseihez kell kapcsolódnia. Ugyanakkor azt mindannyian tudjuk, hogy ki fog alakulni egy új törvény, amely úgy fog kinézni, hogy itt minden szakaszán megváltozik, és többoldalas módosító indítványok lesznek. Most ha valaki ezeken akar változtatni, nem tud közvetlenül, direkt módon ahhoz a javaslathoz nyúlni, amiből alapvetően törvényt szeretnének a tisztelt kormánypártok, hanem kénytelen úgy hozzányúlni, hogy idecsatlakozik ennek a javaslatnak az eredeti szövegéhez, és átírja azt az egy szót, két szót, amit változtatni szeretne a kormánypártok új elképzelésén.

Ebből óhatatlanul két dolog következik. Az egyik, hogy iszonyatos mennyiségű papírt fogunk felhasználni, a másik pedig, hogy szinte garantált, hogy a törvény nem lesz jó, azért, mert nem lehet látni majd azt az egységes egészet, amit törvényként akarnak, és szét fog verődni, szét fog zilálódni a törvény.

Ezért azt hiszem, lényegesen szerencsésebb és jobb megoldás lenne, hogyha a kormány, ha már addig eljutott, csak azt nem tudom persze, hogy eddig eljutott-e, tehát hogyha a kormány már tudja, hogy mit akar, s nemcsak azt tudja, hogy nagyon akar valamit, tehát ha azt is tudja, hogy mit akar, akkor átdolgozásra visszakérné ezt a javaslatot, és a Házszabály szerint a sürgős eljárás keretében, gyorsítva mehetnének tovább a dolgok, és akkor nem lenne olyan nagy veszélye annak, hogy a törvény, a végleges törvényszöveg egészen más lesz, mint amit esetleg a képviselők akarnak.

Most kínos ez a helyzet, mert mondhatnám azt, hogy akkor itt álljunk meg, mert amíg nem tudjuk, hogy miről beszélünk, addig minek beszélünk, de elmondták már mások is a véleményüket az ittlévő javaslatról, hiszen tárgyalási alapunk csak az lehet, ezért engedjenek meg nekem is néhány megjegyzést a leírt szöveggel kapcsolatban.

Azt már számtalan képviselőnk elmondta, hogy ezt a törvényjavaslatot alapvetően elhibázottnak tartjuk. Nagyon sokan, kormánypárti és ellenzéki képviselők is sorolták a javaslat hibáját. Engedjék meg nekem azt, hogy annyit mondjak, hogy mindenkivel egyetértek, aki hibákat sorolt fel, és ezeket én újabbakkal növeljem, és csak olyasmiről beszéljek, ami eddig még nem hangzott el. Ugye, azt ebben a testületben nem kell mondanom, hogy a privatizációs törvénynek háttértörvényei vannak, olyan törvények, amelyekben lévő szabályok érvényesülnek akkor, hogyha nem mond mást a privatizációs törvény. A privatizációs törvénynek egyik háttértörvénye a gazdasági társaságokról szóló törvény. Ami itt nincs szabályozva, ott a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályai érvényesülnek, és ami ott sincs szabályozva, azokban a kérdésekben pedig a polgári törvénykönyv szabályai az érvényesek.

(12.20)

Ezért ilyenkor célszerű egy olyan megoldást választani, hogy csak abban az esetben írunk le valamit a privatizációs törvényben, ha azt akarjuk, hogy ez másként legyen, mint a háttértörvényekben. Vagy ha úgy gondoljuk, bizonyos megértési nehézségek miatt jó az, ha a privatizációs törvényben is benne van, akkor meg az a célszerű, ha pontosan átvesszük a háttértörvényeknek a szóhasználatát. Ha nem ez történik, akkor biztos, hogy a jogalkalmazás során probléma esetleg megoldhatatlan probléma adódik.

Ez a javaslat nem követi az általam előbb elfogadhatónak tartott egyik megoldást sem. Tartalmaz szabályokat olyan kérdésekben, amelyeket a háttértörvények rendeznek, és másként fogalmazza meg itt. Ebből biztos, hogy baj lesz. Csak példát hadd mondjak megígérem, nem fogok mindent felsorolni:

A törvényjavaslat 6. §-ának (2) bekezdése egyetértési jogot mond ki az egyetértési jognak a nem magyar megfelelőjét, azt hiszem, a nagyközönség jobban érti: ez a vétójog. Hogy helyes vagy nem helyes a vétójog, erről hadd ne beszéljek. Utána azt mondja, hogy az egyetértés hiányában kötött szerződés érvénytelen. Magyarul azt mondja ki, hogy ez egy jogszabályi feltétel az egyetértési jog, pontosabban az egyetértés , és azt mondja ki, hogy a jogszabályba ütköző szerződés érvénytelen. Ugyanakkor ott van a háttértörvény, a Ptk., amely háttértörvény megmondja, hogy mi történik a jogszabályba ütköző szerződéssel. A Ptk. azt mondja, hogy semmis.

Az érvénytelenséghez kétféle úton lehet eljutni: a semmisséggel és a megtámadhatósággal. Úgy gondolom, itt az lett volna a helyes megoldás, hogy nem mond semmit ha nem mond semmit, akkor beugrik a Ptk., és megy minden a maga rendjén. Ha pedig úgy gondoljuk, azért mégis az érthetőség kedvéért jobb ezt megismételni, akkor viszont a Ptk. szóhasználatát kellett volna követni, mert ha nem azt követjük, akkor ebből doktori disszertációkat fognak írni, hogy vajon mi a csudának van itt eltérés. De hadd mondjam tovább! Itt jogalkalmazási problémákat okozna ez az ilyenfajta megoldás.

De van a törvényjavaslatban olyan háttértörvény-ismétlés is, ahol meg úgy érzem, pont az eredeti szándék ellenére fordítaná a tényleges megoldást. Ugyanis a törvény nem az, amit elképzelünk róla, hanem az, ami oda le van írva, és nem érdekes, hogy a jogalkotó eredetileg mit akart, hogyha más szöveget írt le.

A gazdasági társaságokról szóló törvényről elmondtam már az előbb, hogy szintén háttértörvénye a privatizációs törvényjavaslatnak. A gazdasági társaságokról szóló törvény felsorolja azt, hogy a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek ebbeli minősége mikor szűnik meg, s ott felsorolja: halállal, lemondással, visszahívással. Megint az a helyzet: ebben a törvényjavaslatban vagy azt csináljuk, hogy nem írunk le semmit sem, akkor beugrik a Gt., és akkor jöhet a visszahívás, a lemondás, a halál stb.; vagy ha leírjuk, akkor azokat az okokat kell fölsorolni, amelyek a Gt.-ben vannak, illetve ha annál több van, vegyük még azt is oda. De azt csinálni, hogy a Gt.-ben leírt okokból egyetlenegyet kiemelek és a többit nem...? A törvényjavaslatban magában is benne van, hogy amiről a törvényjavaslat nem szól, ott a Gt. szabályait kell alkalmazni ebből az következik, amiről a törvényjavaslat szól, ott ennek a törvénynek a szabályait kell majd figyelembe venni. Következésképpen abból, hogy a megszűnési okok közül egyetlenegyet emel ki a törvényjavaslat és emelne ki a leendő törvény, ha így maradna a visszahívás , az a sajátos jogi helyzet keletkezne, hogy visszahívással bizonyos tisztségek megszűnnek, de halállal, lemondással nem. Azt hiszem, ez eléggé furcsa jogi megoldás lenne. Úgy gondolom, hogy ezen mindenképpen változtatni kell, és úgy gondolom, hogy nem ez volt az eredeti szándéka az előterjesztőnek.

Ez a törvény egymással ellentmondó szabályokat is tartalmaz, tehát önmagával sem koherens. Itt most megint engedjék meg, hogy egyetlenegy példát emeljek csak ki. Ezzel a vétójoggal sok baj van. Vétójogot vagy magyarul egyetértési jogot de hadd használjam a vétójogot, mert azt szerintem sokkal jobban érti mindenki több helyütt és többeknek biztosít a törvény. Van olyan rész, ahol a miniszternek biztosít vétójogot most mindegy, hogy milyen ügyben és melyiknek , és van, ahol a minisztériumnak. Ha ezt a kétféle szóhasználatot mondom, akkor azt kell képzelnem, itt kétféle dologról van szó, mert az egyik helyen minisztérium van, a másik helyen pedig miniszter. Ha ez így van, akkor ad absurdum előfordulhat, hogy a minisztérium leszavazhatja a miniszterét, és ő egyetért akkor is, amikor a miniszter nem. Ez azt hiszem, hogy abszurd lenne. A miniszterek jogáról van itt minden esetben szó. Ha nem akarjuk azt, hogy megint több száz oldalnyi doktori disszertáció következzen ebből, azt hiszem, célszerű lenne egységes szóhasználatot végigvinni a törvényben, és célszerűnek a miniszter vétójoga látszik.

Végül még egy azok közül a hibák közül, amelyeket szeretnék kiemelni. Az utolsó hírek szerint egy szervezet lesz, illetve két szervezet, csak egy főnökség, vagy nem lehet pontosan tudni, ki lesz egy és ki lesz kettő, de jelenleg a javaslatban az szerepel, hogy egyetlenegy szervezet lesz: az ÁPV Rt., és az ÁPV Rt. alá fog tartozni különböző vagyon, egyrészt az ÁV Rt. vagyona, másrészt az ÁVÜ vagyona, harmadrészt pedig a jelenlegi Kincstári Vagyonkezelő Szervezet kezelésében lévő vagyonnak egy része.

Ez egy dolog, hogy honnan jön a vagyon. A baj a törvényjavaslattal az, hogy amikor már egyszer kimondta, hogy miből áll össze ez a vagyon, utána is aszerint különböztet a vagyonban, hogy honnan jött. Nem aszerint különböztet tehát, hogy mi a rendeltetése, hanem hogy honnan jött. Ez olyan kicsit fura példával hadd próbáljam megvilágítani , mintha azt, hogy egy adott tárgy szék-e vagy asztal, nem azon az alapon próbálnánk eldönteni, mire való, hanem hogy kié volt: a Mari nénié vagy a Jancsi bácsié. Ha Mari nénié volt, akkor tuti, hogy asztal, ha Jancsi bácsié volt, tuti, hogy szék hogy mire való, az nem érdekes.

Nem hiszem, hogy ez a különbségtétel szükséges. Úgy gondolom, ha egyszer már eldöntötték, egy szervezet lesz, minden vagyon odakerül, akkor aszerint tessenek különböztetni, és ne aszerint, hogy honnan jött. Ennek azután megvan a javaslatban a maga következménye. Ajánlom mindenkinek szíves figyelmébe a törvényjavaslat 22-23-24. §-át: tele van önellentmondásokkal. Az ÁPV Rt.-nek a vagyongazdálkodásáról szól ez a 222324. §, és az ellentmondások abból adódnak, hogy nem aszerint különböztet, mit kell csinálni a vagyonnal, hanem aszerint, hogy valamikor kinél volt. Azt hiszem, ez nem egy jogos megkülönböztetési alap.

Végül, ha már itt tartok, ennél a szakasznál, egy megjegyzést hadd tegyek! Nagyon sajátszerűnek tartom, hogy ott, ahol arról szól a törvényjavaslat, milyen célra lehet fordítani az ÁPV Rt. bevételeit egyébként ez a 2223. §-ban is egyformán szerepel , ott tartalmaz egy, ha úgy tetszik, kielégítési sorrendet, és a kielégítési sorrendben hátrébb szorít egy olyan kötelezettséget, amelyet törvény vagy adott esetben bírósági döntés határoz meg a saját döntésű kiadásokkal szemben. Nevezetesen arra gondolok, hogy az ÁPV Rt.-t terhelő kezesi szavatossági kiadásokat hátrébb sorolja, mint a gazdasági társaság alapítását.

(12.30)

Márpedig a szavatossági felelősség az egy törvényen alapuló felelősség; én nem hiszem, hogy hátrább kellene szorítani, mint a gazdasági társaság alapítását ami ugye, egy saját döntés.

Lehetne még sorolni a törvényjavaslat hibáit; gondolom, hogy mások meg fogják tenni utánam.

Végezetül annyit szeretnék mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a törvényjavaslat rossz. Nagyon sok javításra szorul. De higgyék el nekem, ha ezzel a technikával születik meg az új törvény, ami most kilátásban van, tehát hogy nem lesz egy egységes szöveg, hanem módosító javaslatok fogják szétbombázni a szöveget, akkor a törvény még ennél a törvényjavaslatnál is rosszabb lesz sajnos. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)