Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy hiszem, minden ünnep nem önmagáért való, hanem azért, hogy az ünnep tanulságait egy történelmi korból előhozva, a mai napra adaptálva, a jövő generációnak is üzenetet továbbítsunk elődeink dicső tetteiből, elődeink példájából és útmutatásából. Nem véletlen, hogy Magyarországon a magyar parlament három jeles napot tűzött ki nemzeti ünnepül, melyek egyikét állami ünnep rangjára emelte. Az egyik ilyen az államalapítás, Szent István napjához kötődően; március 15-e a másik, amely a múlt század nagy forradalmának és szabadságharcának az emlékünnepe és október 23-a, jelenkori történelmünk igen jeles dátuma, mely körülbelül ugyanazokat a gondolatokat hordozza, más-más történelmi körülmények között. Ilyen szempontból tehát a múlt századi március 15e, mely a jövő héten kerül ünneplésre, egyike azon nemzeti ünnepeinknek, amelyen fejlődésünkről és kétoldalú dologról, forradalmunkról és szabadságharcunkról emlékezünk meg. Szabadságharcunkról, amelyik örökre vonatkozóan azt mondja, hogy Magyarország függetlensége, szabadsága és szuverenitása fontos, és teljesen mindegy, hogy melyik határon jönnek vagy mennek ki a megszálló csapatok. A forradalmi rész pedig 1848-ban éppen arról a polgári átalakulásról szólt, melynek végkifejlete éppen napjainkban újra, sajnos, nagyon is esedékes.
(9.10)
Éppen ezért érthetetlen és elfogadhatatlan számunkra, hogy egy magyar vállalatnál, a Mol Részvénytársaságnál február 16-án Kugler Flórián humánpolitikai vezérigazgató-helyettes a megbízott vezérigazgatóra hivatkozva egy körlevelet küldött ki, mely szerint nem kívánatos, hogy a Molnál megemlékezzenek március 15éről, mert ez a politikai aktivitás árt. Hozzá kell tennem, gondolom, az újság sem akarta elhinni ezt a levelet, mert március 2-án az Esti Hírlapban meginterjúvolták a megbízott vezérigazgatót, aki a következőkkel indokolta ennek az intézkedésnek a kiadását idézem a sajtónyilatkozatot -: "A decemberi kormányhatározatnak megfelelő ütemben halad a Mol Részvénytársaság privatizációja, és ebben előre is gondolkoznak, mert zavarhatja ezt a folyamatot a túlzott politikai aktivitás."
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy nemzeti ünnepről való megemlékezés túlzott politikai aktivitása mint üzletrontó tényező elég meglepő. Megmondom őszintén, még nem hallottam azt, hogy a tokiói tőzsdén egy amerikai cégnek leestek volna a részvényárfolyamai azért, mert a függetlenségi deklaráció napján pezsgőt bontottak annál a cégnél Washingtonban. Én nem tudom, kinek akarják eladni a Molt... mert ez legfeljebb egy esetben zavarhatná a privatizációt, ha, mondjuk, bejelentkezett volna vevőnek Gheorghe Funar Kolozsvárról. De gondolom, nem neki akarják eladni. Akkor viszont nagyon nem tudom megérteni, hogy egy vállalatnál amelyik a tetejébe állami vállalat hogyan lehet egy ilyen intézkedést kiadni, mert ez megsérti a nemzetet. Megsérti a nemzetet, amelynek egyik jeles nemzeti ünnepe máig szóló üzenettel az. Ki veszélyes? Petőfi, a maga forradalmi lendületével? Kossuth, aki vezette a szabadságharcot? Vagy Széchenyi gondolatai, aki az infrastruktúrától mai szóval a hídépítésen át egészen a hitelezési struktúráig mindenről szólt, ami a mai társadalomban is izgalmas? Talán ezek aktualitásától félnek a Molnál?
Azt hiszem, megsértette az állami tulajdonos államot, annak parlamentjét és kormányát is ez az intézkedés. Mert hogy lehet az, hogy egy állami tulajdonossal szemben amelyiknek egy másik része, a szuverén parlament hoz egy döntést, hogy ez nemzeti ünnep ugyanezen állam tulajdonában lévő vállalatnak a vezetősége pedig azt mondja, hogy ezt itt nem lehet megünnepelni?
Én csak az ország közvéleményének a figyelmét szerettem volna erre felhívni. S merem remélni, hogy az ÁV Rt. mint tulajdonos ebbeli jogkörében eljárva felülvizsgálja ezt az ügyet.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)