Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kormányprogram vitájában itt állva ha visszaemlékeznek egy újságcikkből idéztem, amely arról szólt, hogy az a csapat, amelyik fölállt, egy dologhoz ért igazán: a válságmenedzseléshez. És ha nincs válság, akkor csinálnak maguknak, hogy legyen mit menedzselni. (Taps az MDF padsoraiban.)Azt hiszem, nyolc hónap után vissza lehet térni erre az újságcikkre. Azok a halogatások, azok a rögtönzések, amelyekkel az elmúlt nyolc hónapban itt, ebben a Házban találkoztunk, és amelyek eredményeképpen egy óriási különbség keletkezett a korábbi időszakhoz képest a külföldi működőtőke beérkezésében, azok következtében valóban katasztrofálissá vált az ország devizális helyzete. Mert objektív okok miatt persze hogy felbomlott a fizetési mérleg egyensúlya, de minden esélyt eljátszottunk arra, hogy ezt a bejövő működőtőkével ellensúlyozni tudjuk.
Itt más nem folyt az elmúlt 8-9 hónapban, mint külföldön és belföldön katasztrófapolitika hirdetése. Ez látható volt néhány héttel ezelőtt, amikor a miniszterelnök úr a televízióban az újságíróknak azt mondta: jó lenne abbahagyni ezt a katasztrófapolitikát, és akkor Rózsa úr azt találta mondani, de könyörgöm, miniszterelnök úr, ezt az ön pénzügyminisztere csinálja.
Igen, rontottuk az ország imázsát kormányszinten, országon belül és kívül. S akkor csodálkozunk, hogy abban a helyzetben vagyunk, hogy a meg nem tett intézkedések és az ország imázsának lerontása révén most itt állunk, hogy valóban kemény lépéseket kell tenni.
Nem a kemény lépéseken vitatkozunk, azoknak a mértékén vitatkozunk, amelyek az elodázott döntésekből származnak. Rögtönzések jönnek, és tény és való elmondták itt előttem -: nincsen egy olyan elemzés, amelyik azt mutatja, mit miért teszünk.
A társadalom ma áldozatokat kénytelen vállalni. De miért? Mi a felvázolt kép? Hát annyira nem lehetett kiszámolni, mi minek a következménye, hogy még azt sem tudta a kormány eldönteni, mikor vasárnap nagy titokban leült ezt tárgyalni, hogy hány tagja marad a kormányülés után. Ennyire nem volt a hatáselemzéssel tisztában. (Taps az MDF padsoraiban.)
Azt hiszem, óriási hiba született abban is, hogy a megteendő lépéseknek egy olyan perspektíváját vázolta most elénk, amelyeknek a káros hatása már ma működik, a kedvező hatása meg a bizonytalan, ködös jövőbe vész. Kérem, be lehet jelenteni, hogy év végéig 25 százalék lesz az infláció, csakhogy minden termelő, minden kereskedő, minden exportőr és importőr már ma ehhez szabja a cselekvést és majd decemberben talán utolérjük a pénzügyi intézkedésekkel. Be lehet jelenteni családi pótlékot, gyest, gyedet, ösztöndíjat, csak éppenséggel ahogy azt az előbb is hallottuk , legalább 8, ha nem 10 törvényt kell módosítani. Tessék kiszámítani, hogy meddig fog ez tartani. De az összes negatív hatása mától működik a társadalomban.
Elbeszélgettünk arról, hogy mi lesz a hatás, és éppenséggel a negatív hatást indítottuk útjára, mert nincsenek a kormánynak sem a kezében azok az eszközök, amelyek a másik irányba elindítanák a folyamatokat. Ezért áttekintés nélküli, koncepciótlan a döntés. És nincs semmiféle képünk arról mert nem mutatta be a kormány , hogy ennek az egésznek mi a szociális hatása. Ki lehet mondani: tökéletesen és hosszú távra kettészakítja a társadalmat. Kettészakítja a társadalmat olyanokra, akiknek most az esélyük fog elmúlni. Az esélyük fog elmúlni arra, hogy tanuljanak, az esélyük fog elmúlni arra, hogy kimásszanak abból a szociális gödörből, amelyikbe bejutottak, és hosszabb távon valóban fölemészti a gyermeknevelés és a gyermekvállalás esélyeit is, és ilyen értelemben azt hiszem, nem tagadható, hogy ez a kérdés valóban nemzetrontó lépéseknek a sorozatát jelenti.
Nem láttunk semmit ezekből az előkészítésekből, és sajnálatos módon azt kell mondanunk, hogy az egész társadalmat tényleg becsapta a kormány. Csak gondoljunk arra, hogy alig 10 napja, hogy az MSZP elnöksége azt mondta, nem lesz tandíj. Alig pár napja Szekeres Imre azt mondta, nem lesznek vasárnap megszorító intézkedések.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hogyan lehet így a társadalom elé lépni, hogy hozunk döntéseket, telekürtöljük vele a világot, és vasárnap suttyomban összejövünk és az ellenkezőjét döntjük?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon nagy bajt csinált a kormány. Önmagának csinálta a nagy bajt, és úgy hiszem, egyet kell értenünk azzal, hogy ebből bizony önmagának, minden tagjának le kéne vonni a maga következtetését. (Taps az ellenzéki padsorokban.)