Pusztai Erzsébet (MDF)
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ebben a Házban már nagyon sokszor hangzott el, hogy nem tettek beválthatatlan ígéreteket. Nagyon sokszor hangzott el, hogy nem tudták, ez az ország milyen helyzetben van. Azok szájából hallottuk ezt, akik az előző kormányban az előttünk lévő Németh-kormányban ülve pontosan tudták, hogy milyen katasztrófa felé halad az ország, pontosan tudták, hogy milyen mérhetetlen nehézségek várnak a következő kormányzatra, majd itt ülve a parlamentben négy éven keresztül a költségvetések vitáján, a bizottsági üléseken, napról napra értesülhettek az ország állapotáról. Most mégis azt halljuk, a kormány nyolc hónapi működése után, hogy most kellett szembenéznie a helyzettel. Elgondolkodtató ez. De hogy az ígéreteknél maradjunk: Miniszterelnök úr azt mondja, nem ígértek megvalósíthatatlant. '93-ban a híres pártprogram: "Elfogadhatatlan a reálbérek társadalmi szintű továbbcsökkentése. Kiemelt szociális támogatásra tartjuk érdemesnek a nyugdíjasokat és nagycsaládosokat."
"A társadalom kétharmada elszegényedett vagy az elszegényedéstől fenyegetett. Semmiféle további jövedelemelvonásról szó sem lehet. Aki ezt ígéri, felelőtlen" Kovács Pál, '94 február.
"Nem kérünk száz nap türelmi időt, mert felkészültünk a ránk váró feladatok sürgős ellátására. Adómentes, értéktartó családi pótlékot támogatunk, folytatnánk az egészségügyi dolgozók bérrendezését." Csehák Judit, Magyar Televízió, '94 április.
"Az állami kiadások között van azonban egy olyan kör, mely méreteit tekintve nem érinthető. Ez az alap- és középfokú oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika. Az az álláspontom, hogy az alapellátásoknál a kiesést egy az egyben vissza kell adni az érintetteknek, például nyugdíjemelés, szociálissegély-emelés, családipótlék-emelés formájában." Békesi László, '94 április.
"Semmiképp nem leszek partner olyan lépésben, amely egyoldalúan rontaná a társadalom döntő többségének helyzetét." miniszterelnök úr, június 27.
Augusztus 19-én: "Tarthatatlan állapot, hogy '94ben a nominálbérek 27 százalékkal emelkedtek."
Három nappal később: "Megjegyzem, már mostani ismereteink alapján is leegyszerűsített és félreérthető fogalmazásnak tekinthető, hogy a lakosság túl sokat fogyaszt. Tudniillik '94 első félévében a lakosság reáljövedelme nem növekedett."
'94 novemberében "A kormányprogramból adódó szociálpolitikai feladatok" című anyagban az szerepel, hogy a gyermekek után járó adókedvezmény megvonásából származó összeget a családi pótlék differenciált emelésére kell fordítani. Ezek után a költségvetési tárgyalásnál azt halljuk, hogy a családipótlék-emelés helyett az anyasági ellátások kiterjesztésére fogják fordítani ezt az összeget, alanyi jogúvá teszik a gyermeknevelési támogatást és a gyest.
Ezután benyújtják a szociális törvény tervezetét, majd rövid idővel, egy hónappal ezután jön az új döntés, és azt halljuk, hogy nem fokozatosan vonják össze a gyest a gyeddel, hanem hirtelen.
A gyest nem hogy alanyi jogúvá nem teszik, hanem rászorultsági elvű lesz amit egyébként nem értek, mert a gyes egy jövedelempótló támogatás a szülés után a munkából kiesett anyának. Nem tudom, itt hol szerepel a rászorultság. Majd ezek után visszavonják a szociális törvény tervezetét, mely a gyet alanyi jogúvá tételét tartalmazza.
Tisztelt Uraim! Gondolják végig: hol van itt a szavahihetőség? Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)