Gál Zoltán (MSZP)

1995. március 13.

ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm jelenlévő képviselőtársaimat és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 13. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében dr. Semjén Zsolt és dr. Kiss Róbert jegyző képviselőtársaim lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Holnap ünnepeljük az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetének 147. évfordulóját. Legszebb nemzeti hagyományunk fénye az eltelt másfél évszázad alatt sem kopott meg, semmit sem változott. A '48-as események emléke a későbbi korszakokban mozgalmakat, forradalmakat ihletett. Sok más mellett gondoljunk csak 1956. október 23-ára, és 1988-ban, '89-ben március 15-e szellemisége is segítette a Magyar Köztársaság születését.

Az utókor mindig úgy érezte, hogy március 15-e eszmeisége időszerű. 1848-49 visszatérő aktualizálása azonban hol nemes célokat szolgált, hol alantas szándékok leplezésének eszköze volt. Ezt az ellentmondást az okozta, hogy a XIX. és a XX. század során Magyarország politikai függetlensége és polgárosodása, azaz 1848 alapvető tartalma és törekvése a magyar társadalom számára rövid időszakoktól eltekintve elérhetetlen maradt.

Az egykori pontokban foglalt követeléseket nekünk, a ma élő nemzedéknek, kötelességünk teljesíteni. Politikailag függetlenek vagyunk, de a nemzeti modernizációnak és a polgárosodásnak újra a kezdeteinél tartunk. Sok történelmi kudarccal a hátunk mögött és a reánk váró súlyos feladatok miatt talán a mi hangulatunk ma kevésbé emelkedett, mint a márciusi ifjaké volt, de mindez nem változtathat azon, hogy 1848 örökségének megőrzéséért felelősek vagyunk. Felelősek vagyunk azért, hogy elkerüljük a magyar reformkísérletek tragikus sorsát.

A reformkor az 1848-49-es szabadságharcba torkollt, amelyet vérbe fojtottak. A kiegyezés utáni fejlődés évtizedeinek az I. világháború és Trianon vetett véget. Az ezt követő évtizedek hibás politikája egyenesen vezetett a II. világháború poklába, annak minden következményével. Az utána következett évtizedek ugyancsak embertelen áldozatokkal járó, eredménytelen kísérletnek bizonyultak, amit az 1956-os forradalom és szabadságharc sem volt képes megszakítani. Ma jórészt rajtunk múlik, hogy megtörjük ezt a sorozatot. A holnapi ünnepségeken erre is emlékezzünk!

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Lakos László földművelésügyi miniszter úrnak rendkívüli ügyben, napirend előtti szólásra.