Zwack Péter (független)
ZWACK PÉTER (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúttal ismét a feketegazdaság elleni küzdelem tárgyában kértem szót napirend után.Előző felszólalásom óta vitathatatlanul felgyorsultak ezen a területen bizonyos folyamatok. Azt hiszem, szerénytelenség nélkül említhetem meg, hogy több, érintett intézmény vezetője jelezte: a múltkor ismertetett koncepcióm jelentősen hozzájárult az utóbbi hetek nagy kormányzati aktivitásához, a téma jelentősen megnőtt publicitásához.
Itt jegyzem meg, hogy az ország érdekében tett legutóbbi javaslataimat számos felelős kormányzati személyiségnek eljuttattam. Nagyon pozitívan érintett, hogy többen közülük elsőként az igazságügy-miniszter úr rövid időn belül reagáltak, elmondták véleményüket, kritikájukat, egyeztettük koncepcióinkat. Ezért köszönetemet fejezem ki mindannyiuknak.
Ugyanakkor voltak, akik mind a mai napig annyit sem jeleztek, hogy az anyagot megkapták. Természetesen senkinek sem kötelessége velem konzultálni, de felmerül bennem a kérdés: van-e valamilyen különleges oka annak, hogy a témában alapvetően érintett kormányzati vezetők még bírálatra sem méltatták a javaslatot. Ez egy kérdés.
Az elmúlt hetek felgyorsult folyamatainak az volt a legfőbb jellemzője, hogy több érdekelt intézmény saját koncepciót dolgozott ki. Ezek meglehetősen széles sávon helyezkednek el, sok az ellentétes elképzelés bennük. Úgy gondolom azonban, minden jó szándékú megoldási javaslatot üdvözölnünk kell.
Annál veszélyesebbnek tartom azokat a megfogalmazásokat, amelyek a jelenlegi intézmények és szabályok elégséges voltát hangsúlyozzák, kiegészítve a régi, jól ismert vezető elvtársi szöveggel, miszerint csak a végrehajtást kell megoldani.
(17.50)
Különösen élesen vetődött fel a probléma a nyomozati jogosultságok esetében. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy egy jogszabály nem akkor jó, ha elméletben tökéletes, hanem ha fennállnak a végrehajtás feltételei is. Higgyék el nekem, ha a végrehajthatatlan jogszabályokon szigorítanak, az csupán olyan, mintha a nullát megszorozzuk és az továbbra is nulla marad. Engedjék meg, hogy felhozzam, hogyan kezelte Olaszország ezt a problémát. Ott is a második világháború óta, ötven éven keresztül próbálták a korrupciót a fennálló jogszabályok szerint, azokat megerősítve, konvencionális módon visszaszorítani. És nézzük meg, hogy mi történt! A bűnözés mind nagyobb méreteket öltött, a rendőrség és az olasz vám- és pénzügyi szervezetek tehetetlenek maradtak, és a maffia uralta az országot. Az olasz korrupció visszaszorítására rendkívüli igazságügyi, jogi és rendőrségi intézkedések meghozatalára volt szükség, ami megvesztegethetetlen bírókat és speciális, újonnan létrehozott szakértő testületet jelentett.
Ne áltassuk magunkat! Lássuk be, hogy új megoldásokra van szükség! Ha megint a jelenlegi intézményekre és normákra dolgozunk ki javaslatokat, ismét elvesztegetjük az időt, ami pedig most már elvesztegethetetlen. Márpedig ilyen időveszteséget a kormány sem belföldi, sem külföldi vonatkozásban nem engedhet meg magának. Az állampolgárok, köztük az idősek és a szegények úgy érzik, hogy a társadalom irányítóinak kutya kötelessége mindent megtenni e hatalmas bevételkiesés mérséklésére. Az emberek valódi akciót várnak, hiszen itt az ő jobb jövőjük lehetőségéről van szó. Nemzeti érdekünk, hogy az állampolgár higgyen a demokrácia erejében, nem csupán a többpárti parlament működésének erejéig, hanem a gazdasági stabilitás megteremtését illetően is. Ezért minden áldozatot meg kell hozni!
Az elmúlt alkalommal már közöltem, hogy a jövedéki szféra nagy várakozásai igen jelentős anyagi áldozatra és mindennemű szakmai segítségre készek a gyors cselekvés támogatását illetően. Ugyanezt méltán várhatja el a társadalom a parlamenttől és a kormánytól is. Márcsak azért is, mert a halogatás Nyugaton is az elszántság hiányának a képzetét keltheti, ennek minden következményével; ami rosszabbat pedig már el sem képzelhetünk, mint hogy az a vélemény terjed el a fejlett országok politikusai, befektetői között, miszerint a magyar kormány nem képes útját állni az ország balkanizálódásának.
Tisztelt Ház! A múltkori hozzászólásomban tett javaslataim megalkotásakor arra gondoltam, hogy minden új, hatékony koncepciónak, fogalmazza azt meg bármelyikünk is, elsősorban a szakmai féltékenység lehet a legnagyobb ellenfele. Sajnos az azóta történtek, így a másfél héttel ezelőtti nemzetbiztonsági megbeszélésen hozott döntések is ezt az aggályomat látszottak megerősíteni. Ha az érdekelt vezetők egy része csak saját intézményi bástyáit védelmezi, akkor az ügy el van veszve. Ha a kialakult helyzetet értékeljük, akkor azt mondhatjuk, hogy legalábbis szóban mindenki akarja a küzdelem erősítését. Ezért tekinthető pozitívnak, hogy az érdekeltek egy része képes a közös célokban gondolkodni, méghozzá szakmai sovinizmus nélkül. Ugyancsak lényeges, hogy többnyire ugyanők igyekeznek a valóságos tényekből kiindulni. Viszont a szervezetek vezetőinek egy másik csoportjára nem ez a két dolog jellemző, hanem éppenséggel a fejek homokba dugása és kisstílű féltékenység.
Tisztelt Ház! Ennek a küzdelemnek nagyon jól körülhatárolható célja van. Az állami intézményrendszernek nem a kisember ellen kell újabb támadást indítania. Ma is éppen a bérből és a fizetésből, valamint a nyugdíjból és a járadékból élők bevételei érhetők tetten, és ők igen tetemes részét adják az állami jövedelemnek. Ma Magyarországon az ellen a szűk kör ellen kell harcba szállni, akik a feketegazdaság horribilis illegális hasznának közel 80 százalékát teszik zsebre. Jelenleg ők gazdagabbak és gyorsabbak, mint az üldözésükre hivatott intézmények. Ez indokolja és ezt szeretném aláhúzni , hogy speciális finanszírozású, a többiekkel szoros koordinációban működő, de saját, külön jogokkal rendelkező köztes szervezetre aláhúzom: köztes szervezetre! bízzuk a munka legkényesebb oroszlánrészét. Ezt bárki felügyelheti, aki biztosítani tudja függetlenségét, a korrupciótól való védettségét, a többletjogosítványokat, a maximálisan sokoldalú informáltságot. Ehhez a megoldáshoz változatlanul felajánlom a jövedéki szféra támogatását.
Azért vállalkoztam ma ismét a téma parlament elé hozatalára, mert az idő sürget, és mert tudjuk, hogy egyes érintett intézményeknek javaslatokat kell készíteni a kormány számára március 20-áig. Szeretném, ha az általam ma és korábban elmondottakat ők is figyelembe vennék, hiszen nem szűkkeblű szervezeti érdekekről és nem is szimpla pártpolitikai megfontolásokról van szó, hanem az ország jövőjéről. Márpedig a magyar embereknek, köztük a fiataloknak, az időseknek, a szegényeknek, az öngyilkosjelölteknek is joguk lenne a demokráciát úgy értelmezni, hogy van jövőjük.
Most a felszólalásom végén engedjenek meg egy személyes megjegyzést. A tegnapi parlamenti vitában sajnos előfordultak kirívó és számomra elfogadhatatlan hangnemű felszólalások, melyek csak még jobban szétszakítják az országot akkor, amikor a holnapi nemzeti ünnep alkalmából is a legszélesebb nemzeti összefogásra van szükségünk. Természetes, hogy egy demokratikus parlamentben mindenkinek joga van szabadon a véleményét elmondani. Reméljük azonban, hogy ez a vélemény mindig higgadt marad, és nemcsak kritizál, hanem konkrét megoldási javaslatokat is tartalmaz. Meggyőződésem szerint a nemzet iránti felelősségvállalás, különösen ma, ezekben a nehéz időkben, messzemenően túl kellene hogy haladja a pártpolitikai érdekek előtérbe helyezését, bármely politikai párt is legyen az. Ezt várja el tőlünk az ország, és ebben a szellemben kívánok mindenkinek békés, higgadt, nyugodt és egységes nemzeti ünnepet. Köszönöm szépen. (Taps.)