Lotz Károly (SZDSZ)
DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Vízügyi adottságainkat a múlt század közepén Széchenyi István így jellemezte: "Nem a víz nemléte a baj, de az, hogy ott nincs elég víz, ahol kellene, midőn, ahol semmi haszna, elég, tán még sok is van." Széchenyi idejében tehát az volt az elsődleges feladat, hogy az elegendő víz meglétét mindenhol meg kell teremteni, és a káros többletvizeket, árvizeket, egyéb vízkárokat el kellett hárítani. Az idézett adottságok alapján született meg a tárgykört első ízben átfogóan szabályozó, a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. törvénycikk, amely a magyar vízgazdálkodás, a vízügyek jogi szabályozása történelmi kezdetének tekinthető.
A vízjogról szóló törvénycikket a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény helyezte hatályon kívül. A vízügyről szóló törvény megalkotásához a negyvenes évek végétől, az akkori gazdaságpolitikai viszonyoknak megfelelő új tulajdoni és szervezeti viszonyok létrejötte mellett, több mint tíz évre volt szükség. Az elmúlt években, a rendszerváltást követően indult meg a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvényt felváltó, a mai szükségleteknek megfelelő, a környezetvédelemről szóló törvényjavaslattal is összehangolt, vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslat előkészítése.
A két törvényjavaslat előkészítését, a törvény téziseinek megfogalmazásától egészen a normaszöveg elkészítéséig a Környezetvédelmi Minisztérium és a Közlekedési Minisztérium kijelölt képviselőiből álló közös munkabizottság hangolta össze. Az egyéb érintettekkel minisztériumokkal, az érdekképviseletekkel, ide értve az önkormányzati érdekvédelmi szövetségeket, a vízügyben érintett szakmai szövetségeket, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségét a közigazgatási egyeztetés lezárásáig folyamatos volt az egyeztetés, és végül teljes körű egyetértéssel zárult.
A javaslatot a kormány elfogadta, majd 1994 januárjában az Országgyűlésnek benyújtotta. Tárgyalását egy évvel ezelőtt több országgyűlési bizottság megkezdte, és vitára alkalmasnak találta.
A kormányváltás után, 1994 végén, az időközi változásoknak megfelelően kiegészített törvényjavaslatot az új kormány az Országgyűlésnek a vízügyi politikával együtt T/415. számon ismét benyújtotta.
Az előttünk lévő, a vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslat a mellékelt vízügyi politikára épül. Vízügyi politikánk feladata, hogy adottságainkból kiindulva, az egyesült Európa keretei között is elfogadható vízgazdálkodási céljainkat, az elérésükhöz szükséges feltételeket, módszereket, eszközöket is meghatározza. Vízügyi politikánk lényege és egyben a legfontosabb vízgazdálkodási feladatunk, hogy térben és időben az igényeknek megfelelő mennyiségű és minőségű víz álljon rendelkezésre, a vízkárok azaz az árvizek, belvizek és káros vízhiányok megelőzhetők vagy elháríthatók legyenek.
(10.00)
Ennek érdekében a vizek valóságos gazdasági értékének fokozottabb érvényesítése mellett az állami felelősségnek továbbra is meghatározónak kell maradnia.
Vízügyi politikánk végrehajtásának legfőbb jogi eszköze a vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, amely 30 éve hatályban lévő igazgatási jellegű törvény hatályon kívül helyezését tervezi. A hatályos vízügyi törvény a vizek szinte teljes körű állami tulajdonára, a vízgazdálkodási feladatok megvalósításának állami jellegére és a vízügyi igazgatás centralizált tevékenységére épül.
A vízügyi törvény mellett hatályban van a vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó alapvető rendelkezéseket tartalmazó törvényerejű rendelet is. Ugyanakkor az előttünk lévő törvényjavaslat a vizekről, a vízi létesítményekről, azok kezeléséről és a vízügyi szervezetről, a vizekkel összefüggő komplex tevékenységről tartalmaz rendelkezéseket. Erre az összetett fogalomkörre a legáltalánosabb megjelölés, s talán legjobb kifejezés a vízgazdálkodás.
A vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslat szerint a vizek és vízi létesítmények az állam, a helyi önkormányzat, a magánszemélyek és személyegyesülések, tehát gazdasági társaságok, szövetkezetek tulajdonában lehetnek, az állami és a helyi önkormányzati feladatok pedig tételesen meghatározottak. Ez a javaslat tartalmazza a vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó, jelenleg még törvényerejű rendeletben lévő legfontosabb jogszabályokat is. A társulatokra vonatkozó előírások a vízjogról szóló már említett 1885. évi XXIII. törvénycikknek is a szerves részét képezték. A vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó alapvető rendelkezéseknek meggyőződésünk szerint a vízgazdálkodásról szóló törvényben van a helyük.
A most tárgyalásra kerülő javaslat keretjellegű. A vízgazdálkodásra vonatkozó legfontosabb előírásokat tartalmazza, ezen túl azonban a teljes kapcsolódó alacsonyabb szintű joganyag újszabályozására ad felhatalmazást a kormánynak és az illetékes miniszternek. A benyújtott javaslatban, természetesen a magyar jogrendszer keretei között, figyelemmel voltunk a fejlettebb nyugati demokráciákban alkalmazott szabályozásra is.
A javaslat megfelelő keretet biztosít az Európai Unió joganyagával való harmonizációhoz, alapot nyújt az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett úgynevezett európai megállapodásban a vízgazdálkodással szembeni követelmények teljesítéséhez.
Tisztelt Ház! Az említett változások lényegesebb elemei a következők: A törvényjavaslat a tulajdonosi struktúrát illetően alapvetően új. A javaslat a vizek szinte kizárólagos állami tulajdonát már korábban megszüntető részleges módosításokat összefoglalva, pontosítva és kiegészítve egységesen határozza meg a vizekre és vízi létesítményekre vonatkozó tulajdonjogi rendelkezéseket. A javaslatban érvényesül az állam megváltozott szerepvállalása, az önkormányzatok megnövekedett feladat- és hatásköre, a hatósági jogkörök decentralizálása. A törvényjavaslat átemeli "A tulajdonra és a tulajdon működtetésére vonatkozó rendelkezések" című fejezetébe a vízügyi törvényből, illetőleg az Országgyűlés által korábban már megalkotott ágazati koncessziós törvényből a vízügyre vonatkozó szabályokat. Természetesen ez az átemelés nem mechanikus, figyelemmel van az elmúlt időszak tapasztalataira, megteremtve az önkormányzati és az állami vízi közművek liberalizált működtetésének lehetőségét.
A javaslat, a környezetvédelmi törvénnyel összhangban, eleget tesz annak a követelménynek, mely szerint a vízháztartási viszonyokba beavatkozás csak ellenőrzött módon, az ökológiai viszonyok káros megbontása nélkül történhet. Figyelembe veszi, hogy a vízkészletekkel történő hatékony gazdálkodás teljességre törekvő szemléletet követel, olyat, amely a társadalmi és gazdasági fejlődést a környezet védelmével kapcsolja össze. A törvényjavaslat további lényeges eleme, hogy érvényesíti a vízkészletekkel mint nemzeti vagyonnal való gazdálkodást, valamint teret nyit a szolgáltatások területén a piaci értékszemléletnek.
A javaslatot áthatja az az elv, hogy a közüzemi szolgáltatásnál a létfenntartáshoz szükséges ivóvizet a lakosság részére még akkor is szolgáltatni kell, ha az érte járó díjat nem fizetik meg. Az ezt meghaladó vízigény kielégítését is csak korlátozni, de nem megszüntetni szabad.
A vízügyről szóló törvény a felszín alatti vizet mint a föld mélyének kincsét, tulajdonjogilag a polgári törvénykönyvnek a kizárólagos állami tulajdon tárgyait szabályozó rendelkezéseire vezette vissza. A javaslat a Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek módosításával régi értelmezési problémát old meg. A törvényjavaslat a korábbi szabályozással ellentétben külön nevesíti a felszín alatti vizeket, amelyek, mint a kizárólagos állami tulajdon tárgyai, döntő szerepet játszanak Magyarország településeinek ivóvízellátásában.
A hatályos törvényből átvettük azokat a rendelkezéseket, amelyek időszerűségét társadalmi és gazdasági viszonyokban bekövetkezett változások nem érintették. Ezek korszerűsítésével biztosítja a javaslat, hogy a vízügyi feladatokat ellátó szervezetek a feladataik ellátásához szükséges használati szolgalmi joggal rendelkezzenek a vízparti, az úgynevezett idegen ingatlanokon. Ugyanakkor a kártalanítási kötelezettségüket a törvényjavaslat a polgári törvénykönyv hatályos rendelkezései szerint a tulajdonosok érdekében szabályozza.
Végezetül a változások lényegesebb elemei között említem, hogy a törvényjavaslat lehetőséget teremt a vízgazdálkodásban elengedhetetlen feladatellátási és finanszírozási ésszerűsítésre. A törvényjavaslat az állami tulajdon csökkentésével, az állami alapfeladatok módosulásával, az önkormányzati tulajdonhoz igazodó önkormányzati feladatvállalással a vízgazdálkodási feladatok megvalósításában a társulatok és a közvetlenül érdekeltek nagyobb költségviselésével számol.
Tisztelt Országgyűlés! Idézettel kezdtem, azzal is zárom felszólalásomat. Richelieu szerint ahhoz, hogy egy állam kormányzása során helyesen járjunk el, sokat kell hallgatni és keveset beszélni. Úgy vélem, az nem vitatható, hogy a vízügyi szakma az elmúlt időszakban többet hallgatott és keveset beszélt. Őszintén remélem, hogy a víz világnapjához közeledve a vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslat nemcsak a beszéd, hanem a párbeszéd kezdete lesz. A parlamenti vita során képviselőtársaimtól beérkező módosító indítványokkal tovább finomodhat a törvényjavaslat ezt várjuk is , és a vízgazdálkodásról szóló törvény jól fogja szolgálni közös célunkat, a korszerű magyar vízgazdálkodást. Kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg. Meggyőződésem, hogy annak alapján korszerű gazdasági törvényt indíthat el az Országgyűlés. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)