Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Minden meghasonlott ország összeomlik, és egyetlen meghasonlott város vagy ház sem állhat fenn olvassuk Máté evangéliumában. Baljós szavak ezek kétezer év távlatából, de úgy tűnik, még ez az időtartam sem volt elégséges ahhoz, hogy ezek az üzenetek a génjeinkbe bekódolódjanak. Nem vitatható, hogy a magyar társadalom mélyen megosztott, és az sem vitatható, hogy ma már szinte könyvtárnyi az az értekezéssorozat, amelyik arról szól, hogy ebben a megosztottságban és meghasonlottságban, a rendszerváltásban játszott szerepében milyen természetű felelősség terheli az értelmiséget.
A kezemben tartom 52 neves hazai és külföldi baloldali, liberális gondolkozású értelmiségi nyilatkozatát, amelyet az Országgyűlésnek is megküldtek avval, hogy próbáljon beleavatkozni a Magyarok Világszövetségének munkájába és annak az összmagyarságot megjelenítő képességébe. Különösen döbbenetes számomra a Eörsi István a nyilatkozathoz csatolt , különvéleményének egy megállapítása, melyet szó szerint szeretnék idézni: "A Magyarok Világszövetsége jelentékeny anyagi eszközökkel és befolyással rendelkező hatalmi, ideológiai központ, amelynek még a mindenkori magyar kormánytól is sikerült függetlenítenie magát."
Képviselőtársaim, ez baj? Nézem a nyilatkozat dátumában az évszámot. Az van írva, hogy '95. Az az érzésem, hogy valakiknek a fejében megfordult ez a szám és '59-et gondoltak írni, mert ugyan kinek jut ma eszébe az, hogy akinek a demokratikusan választott parlament költségvetési támogatást szavaz meg, annak kötelező kormánypártinak lenni. Ez a nyilatkozat azt a gyanút sejteti az emberben, talán az váratik el, hogy ez a független szellemi műhely kormányszócsővé váljék. A mindenkori hatalom szócsövévé. Azt hiszem, nem véletlen, hogy az aláírók között egyetlen egy határon túli magyar szervezet választott képviselőinek a neve sem szerepel.
Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a politikai vitába a hitelrontásnak az egyik legprimitívebb, ám leghatásosabb eszköze, a közpénzek felhasználása jogosságának megkérdőjelezése is belekeveredett. Egy olyan társadalomban, képviselőtársaim, ahol a demokratikus jogállam egyik alapvető tartópillére, az ártatlanság vélelme legjobb esetben csak a bírói gyakorlatban fordul elő. A közgondolkozás azonban nem él ebben a kegyelmi állapotban, hanem negyven év diktatúrájának közgondolkodása folytán a bűnösség előítéletének a légkörében él. Tehát egy ilyen kérdés felvetése különösen veszélyes és tisztességtelen.
Kérdezem én, az aláírók közül akik egy Los Angelestől Melbourne-ig terjedő palettát képviselnek hányan néztek bele a Magyarok Világszövetsége könyvelési adataiba, hogy ilyen kérdést felvethettek.
Kérdezem, az aláírók közül hányan ültek le a vezetőséggel, hogy konstruktív párbeszédet kezdeményezzenek a belső viták feloldására.
Kérdezem, az aláírók ismerik-e a magyar jogrendet, amelynek értelmében ha a viták belül nem rendezhetők a törvényességi felügyelethez, az illetékes ügyészséghez kell fordulni.
S kérdezem én, akik megkérdőjelezik a számok és a közpénzek felhasználásának jogosságát, mikor fordultak az Állami Számvevőszékhez.
Költői kérdések ezek, amelyekre egyértelmű "nem" a válasz. Ám itt van előttünk a kollektív nyilatkozat, amely a teljesen illetéktelen magyar parlamenthez fordul jogorvoslatért.
Képviselőtársaim! Nem tartok veszedelmesebb dolgot a demokráciára legyen az társadalmi egyesület, tudományos társaság, párt vagy akár maga a parlament , mint amikor egy kisebbségben maradt csoport vélt vagy akár valódi igazságának és küldetéstudatának lángolásában illegitim eszközökhöz folyamodik hegemóniájának biztosítása érdekében. Ki kell mondanom: aki rossz helyen keresi a megoldást, az rossz megoldást keres. Jézus azt mondja, aki nem gyűjt velem, szétszór. A Magyar Demokrata Fórum képviseletében tisztelettel, és tényleg a nemzet ügyének illő alázattal kérem az aláírókat, gondolják át még egyszer, tudatosan vállalják-e a szétszórás felelősségét. (Taps a jobb oldalon.)