Gyimóthy Géza (FKGP)

1995. március 13.

GYIMÓTHY GÉZA, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! Azért kell felsorolnom a kormány jelen lévő képviselőit, mert erre előbb egyik képviselőtársunk már utalt e témát viszonylag szerény érdeklődés mellett tárgyaljuk. Amilyen kevés víz van ma Magyarországon, úgy érzem, annak megfelelően ilyen kevés képviselő és kormányzati képviselő van most jelen. Természetesen, amikor erről a 415-ös számú törvényjavaslatról beszélünk, az általános vitában mindig az az első kérdés, mi célja volt, mi szükség volt erre közel 30 év után, hiszen 1965. július 1-jén lépett életbe az a törvény, amelynek alapján még most is dolgozik a vízgazdálkodás, és a törvényjavaslat szerint szeretné a kormány, ha az július 1-jén lépne hatályba. Tehát egy szép kerek évfordulón, a 30. évfordulóra.

A Független Kisgazdapárt felveti, hogy e törvényjavaslat ki nem mondott célja valóban az, hogy a vízgazdálkodási ágazat hegemóniáját továbbra is megőrizze a szakterületén. Ezt a célt szolgálja, hogy a területek gazdáit, ahol a vízgazdálkodás valóban történik, minden alkalommal szolgalomra kötelezi, és nincs tekintettel a megváltozott tulajdonviszonyokra. Hasonló a helyzet az "állam" kifejezés tartalmával is. Az előterjesztő szótárában az állam a vízgazdálkodási ágazat vezetését jelenti. Fenntartva azt, hogy a vízgazdálkodás jellegéből eredően bizonyos feladatokat kizárólag egy kézben fogva és törvény adta hatalommal élve lehet megoldani például a vízkár-elhárítás, vízvédelem, közcélú létesítmények építése stb. , a jelen tervezet túlságosan sok múltbeli diktatórikus elemet tartalmaz, és túl kevéssé képviseli a teherviselő, adófizető állampolgárt.

(11.30)

E 415. számú törvényjavaslathoz a következő általános észrevételeket teszem:

A törvényjavaslathoz csatolt tájékoztatóban ugyan kitérnek a magyar érdekekre, de maga a tervezet szövege nem emeli ki, hogy az ágazat irányításának elsőrendű feladata a magyar állam és a magyar állampolgárok érdekeinek képviselete. Véleményünk szerint egy ágazati törvénynek ki kell mondania, hogy nem a nemzetközi "követelményeknek" kívánja kiszolgáltatni az országot és a lakosságot, hanem éppen ellenkezőleg: a mi érdekeink védelmét helyezi mindenek elé.

Meg kell jegyezni, hogy a vízgazdálkodási ágazat irányítása az eddig eltelt időszakban minden esetben a magyar érdekek háttérbe szorításának asszisztált. Sajnos ezt kell mondani, mivel a követelőző szlovák fél esetében például egyetlen esetben sem vetődött fel legalábbis nyilvánosan , hogy a bősi duzzasztó megépítésével egy időben tervezett víztisztítóművek hol maradtak le. Másodszor: arról sem beszél az ágazat irányítása, hogy a bősi alvízcsatorna kotrását a magyarok jugoszláv kotrókkal végeztették, csakhogy a bősi erőmű időre elkészüljön, megépüljön. Az is vizsgálat tárgyát képezhetné, igaz-e az, hogy a Duna elzárását a szlovákok a magyar "vizesek" által legyártott és átadott több tízezer betontömbbel hajtották végre.

A múlt tapasztalatai sajnos arra mutatnak, hogy nem felesleges a vízgazdálkodási törvénybe kiemelten beleépíteni, hogy ez a törvény a magyar érdekeket szolgálja.

A törvénytervezet a nemzetközi szerződéseket kiemeli a jogszabályok hatálya alól. Ez nem helyes, mert a szerződések sora eddig csak kötelezettségeket rótt a magyar félre, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. A nemzetközi szerződések feltételeit, ennek fő vonalait szükséges volna a törvényben is rögzíteni. Bár mint ahogy a miniszter úr is célzott rá ez kerettörvény, de azzal nem értünk egyet, hogy az alacsonyabb rendű jogszabályok tömkelege, a miniszteri rendeletek fogják majd szabályozni a dolgot. Sajnos joga van az állampolgárnak feltételezni lásd ezt a Duna-dinoszauruszt és ezeket az egyéb korábbi vízügyi rossz beruházásokat , hogy nem biztos, hogy a kormány utólag nagyon jó jogszabályokat fog majd hozni. Tehát amit lehet, törvényben kellene szabályozni.

A törvénytervezet a korábbiaknál fokozottabban kívánja a vízgazdálkodási feladatok ellátásába belevonni az önkormányzatokat. Az önkormányzati törvényről hónapokat vitatkoztunk; itt felvetődik, hogy amikor az önkormányzatok az alapfeladataikat sem tudják ellátni, tehát az alapfeladatok ellátására sem rendelkeznek elegendő forrással, hogy tudnak majd rendelkezni a vízgazdálkodási feladatokkal, ahol e törvénytervezet kiemelt feladatot szán az önkormányzatoknak. Mindaddig, amíg ennek a reális feltételét a kormány nem teremti meg, az önkormányzatokra semmiféle teher nem rakható rá többletként.

A következő megállapítás: a vízgazdálkodási társulatok tervezett feladatköre és jogállása erősen emlékeztet az 1990 előtti időkre. A vízgazdálkodási társulatok abban az időben a vízügyi irányítás szervei voltak, és igen kis mértékben szolgálták az állampolgárok ügyét. A törvénytervezetben leírt szervezet lényegében visszatérés a nem kevés politikai tartalommal bíró társulati rendszerhez. Itt meg kell jegyezni, hogy nagyon sok vidéki vízgazdálkodási társulat az állampártnak egy kádertemetője volt. Ahogy Schamschula képviselőtársam is elmondta: kérdés, hogy a nagyon sok, szaporodó vízgazdálkodási társulati elnököt, igazgatótanácsi alelnököt, titkárokat és a fizetett embereket kibírja-e az ország. Tehát azt kell átgondolni, hogy nem lenne-e jobb az ország szempontjából, ha az állam a szakmai irányítást biztosítaná, és gyakorlatilag teljesen a helyi közösségekre gondolok akár az ingatlantulajdonosokra is bízná, nem pedig mesterségesen, felülről létrehozni megint, úgymond, kádertemetőket, társulatokat, hatalmas, fizetett apparátusokkal most a vízfejet jelképesen is használom , jelképes "vízfejekkel" drágítani még jobban a vizet.

Sajnos el kell mondani, hogy a legnagyobb vízfelhasználó mint köztudott a mezőgazdaság. Ha ez a törvénytervezet elfogadásra kerül, a mezőgazdaságot több tízmilliárd forint többletköltséggel sújtja. Itt e törvénytervezetben semmilyen ahogy Solymosi képviselőtársam is elmondta biztosíték, garancia nincs arra, hogy ezt a többletköltséget, ezt a több tízmilliárd forintot ki fogja kompenzálni, ki ad garanciát arra, hogy lesz termelés a mezőgazdaságban ahol a jövedelemtermelő-képesség szinte semmi , ki fogja ellentételezni a mezőgazdasági termelőknek ezeket a többletköltségeket. Sajnos erre nem kaptunk megnyugtató választ a bizottsági ülésünkön sem.

Visszatérve a vízgazdálkodási társulatokra, mellyel a törvénytervezet IX. fejezete foglalkozik: kezdeményezem tisztelt miniszter úrnak, hogy ezt az egész IX. fejezetet vissza kellene vonni. Nagyon rossz ez az előterjesztés, tehát a vízitársulatokról szóló IX. fejezet, teljesen vissza kellene vonnia a kormánynak, és egy teljesen új előterjesztést kell készítenie, mert ez nem oldja meg a problémákat.

A törvénytervezetben leírt szervezet lényegében visszatérés a nem kevés politikai tartalommal bíró társulati rendszerhez. Tehát az egész részt át kellene dolgozni oly módon, hogy a tervezett vízgazdálkodási társulatok a tagok érdekeit szolgálják, méretüket, működési rendjüket, alapszabályukat a célnak megfelelően kellene kialakítani, hiszen e törvénytervezet csak egyetlen alapszabályt ismertet mintha csak ez lenne és egyetlen szervezeti formára tesz javaslatot.

A törvényt alkalmassá kellene tenni arra, hogy a nemzetközi szerződések feltételeinek szabályozása is benne legyen. A vízgazdálkodáshoz szükséges adatgyűjtés kidolgozása során tekintettel kell lenni az adatszolgáltatási törvény rendelkezéseire.

A 4. § a helyi önkormányzatok feladatait sorolja fel, ezen a területen az ellenőrzésre vagy konzultációra elengedhetetlenül szükség lenne.

A 6. §-ban a bekezdés ahogy leírja szerintem visszaélésekre ad alkalmat. A megfogalmazást ott szigorítani kellene, mert nem zárható ki a parti telek tulajdonosainál a területszerzési szándék. A vízi munkák egy részét a tervezet koncesszióba tervezi adni, illetve ennek feltételeit részletezi is. Nem érthető, hogy miért kell egy meghatározott feladat elvégzéséhez tulajdonosi jogokat biztosítani.

A felsorolt négy paragrafus átdolgozásával meg kell oldani, hogy az ellentmondások kiszűrhetők legyenek. A felszín alatti vizek kiegyensúlyozott használatát írja elő a paragrafus. Ehhez kiegészítésül hozzá kellene tenni, hogy ki és milyen módon valósítja meg ezt az előírást.

A 20. §-ban az ingatlantulajdonosokat kötelezi a tervezet arra, hogy tűrjék el a területükön végzett munkát, a terület elfoglalását, a depóniaelhelyezést és végső soron akár a terület elvételét is. A törvény ebben a paragrafusában durván semmibe veszi az állampolgári jogokat, és nem is igyekszik enyhíteni a tervbe vett önkényeskedés negatívumait.

Amennyiben a nyereségért koncessziót szerzett vállalkozó úgy tartja helyesnek, akkor bárkinek a birtokára behatolhat, feldúlhatja, magáénak tekintheti, mert erre a törvény felhatalmazza ha elfogadják. Ez az elképzelés mindenképpen hibás; az állampolgár jogait tiszteletben kell tartani, a vízügyi törvény nem lehet az önkény forrása.

A 23. § (2)-(3) bekezdése mindenképpen a visszaélések forrásává válhat, ha elfogadják; nem kívánatos a felmentéseket lehetővé tenni, megint a protekciót előnyben részesíteni.

A IX. fejezetről beszéltem, tehát a társulatokat a törvénytervezet a múlt legrosszabb mintái alapján akarja ismét visszaállítani. Itt még megjegyezzük, hogy a társulati tagok nem rendelkeznek a saját vagyonukkal, tudniillik ha megszüntetik a társulatot vagy megszűnik, akkor a 44. § (4) bekezdés szerint a vagyon valamilyen szervezetre száll, de semmiféleképpen nem lehet a tagoké mondja a törvénytervezet. A társulatokról szóló egész törvényi rész alkalmatlan bármiféle feladat megoldására, és teljes egészében át kell dolgozni.

(11.40)

Befejezésül: a Független Kisgazdapárt tehát így, ebben a formában a törvényjavaslatot nem tudja támogatni. A IX. részt teljes egészében el kell vetni, és egy teljesen új fejezetet kell alkotni a társulatokról, ha a törvényalkotó ezt be szeretné emelni a törvénytervezetbe. A továbbiakban is rettentő sok módosító indítványra lesz szükség, hogy ez elfogadtassék.

Egyetértek Schamschula képviselő úrral abban a mi álláspontunk is az , hogy sokkalta fontosabb kérdésekkel lehetne foglalkozni. Véleményem szerint minden törvénytervezetnek most a termelést kellene szolgálni. Hisz hogy akarunk így például 3 milliárd dollárnyi exportállatot a mezőgazdaságból, amikor a mezőgazdaság többletköltségét akarjuk növelni? Nem lehet most ilyen törvénytervezetekkel foglalkozni! Most sokkal fontosabb lenne, ha a termelést tudnánk segíteni! Az a harmincéves kerek évforduló véleményem szerint megvárhatná a harmincegyedik évfordulót is, tehát akár jövőre is készülhetne. Véleményünk szerint sokkal fontosabb törvényekkel lehetne foglalkozni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kisgazdapárt soraiban.)