Csiha Judit (MSZP)
DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár, előadó: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt lévő, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. számú törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat egyetlen, azonban nagy jelentőségű kérdéskört szabályoz, a gyermeki jogok növelését és e jogok érvényesítésének biztosítását a családjogi ügyekben.Mint ismeretes, az ENSZ közgyűlése 1989. november 20-án fogadta el a gyermek jogairól szóló egyezményt.
Az egyezményt, melynek előkészítésében magyar szakemberek is részt vettek, a Magyar Köztársaság képviselője az elsők között írta alá, majd 1991-ben megtörtént az egyezmény kihirdetése is az 1991. évi LXIV. törvénnyel, s ezzel az egyezmény a magyar jogrendszer szerves részévé vált.
Az egyezmény a gyermeki jogokat olyan emberi jogokként szabályozza, amelyek a gyermek életkorából, helyzetéből fakadóan az általános emberi jogokhoz képest további garanciákat, védelmet igényelnek. Ez a védelem azonban nem terjeszkedhet túl azon a mértéken, amely a gyermeki jogok biztosításához feltétlenül szükséges. A gyermek mint autonóm személyiség számára ugyanis biztosítani kell, hogy minden őt érintő, vele kapcsolatos döntés aktív szereplője lehessen, amennyiben az életkora, fejlettsége lehetővé teszi.
Az egyezményhez való csatlakozásunk a jogalkotó és a jogalkalmazó számára egyaránt jelent feladatot. A jövőben nem születhet olyan, a gyermeki jogokat érintő jogszabály, amely figyelmen kívül hagyja az egyezmény rendelkezéseit, a már hatályos jogszabályokat pedig, ha az szükséges, erre tekintettel felül kell vizsgálni. Ennek szellemében született meg a családjogi törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat.
Természetesen a jogharmonizáció ezzel még nem fejeződött be. Az igazságügyi kormányzat készítette elő a büntető törvénykönyv, a büntetőeljárásról szóló törvény módosításának tervezetét is a gyermek jogaira figyelemmel. E törvényjavaslatokat a kormány már beterjesztette, parlamenti tárgyalásukra a közeljövőben ugyancsak sor kerülhet. Ebbe a folyamatba illeszkedik a sokak által már nagyon várt gyermekvédelmi törvény kodifikációja is.
Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermek jogairól szóló egyezményhez történt csatlakozásunk során egyetlen rendelkezéssel kapcsolatban sem éltünk a fenntartás jogával, figyelemmel arra, hogy a magyar jogszabályok az egyezményben foglaltakkal kifejezetten ellentétes rendelkezéseket nem tartalmaznak. Ez a megállapítás igaz a családjogi törvény tekintetében is, azonban a törvényben a gyermeki jogok szabályozása és az ezzel összefüggő jogi garanciák hiányosak.
Elmondható, hogy a gyermek a szabályozásnak ma inkább tárgya, mint alanya. Ez a helyzet még akkor sem tartható, ha a szülők, a bíróság és más hatóságok döntéseik során mindig a gyermek érdekét igyekeznek szem előtt tartani.
A törvényjavaslat alapvető célja ezért, hogy a gyermek aktív szereplőjévé váljék a sorsát érintő kérdések alakításának és eldöntésének, természetesen életkorának, érettségének megfelelően. Ennek eszköze a gyermek tájékoztatása, véleményének kikérése, s ezzel összhangban, nevesített esetekben, a gyermek döntési autonómiájának biztosítása. A korlátozottan cselekvőképes, tehát a 14. életévét betöltött gyermek egyetértése nélkül ugyanis a sorsát alapvetően meghatározó, úgynevezett státusügyek a jövőben nem rendezhetők. Ilyen kérdés többek között az örökbefogadás és az apai elismerés.
Kiemelkedő jelentőséget kap a gyermek véleménye, álláspontja az elhelyezésére vonatkozó ügyekben is. A szülők válása évente átlagosan mintegy 23 000 kiskorú gyermeket érint, és minden ilyen esetben alapvető kérdés e 23 000 gyermek sorsának rendezése, az elhelyezésükről való döntés.
A törvényjavaslat értelmében a 14. életévét betöltött gyermek elhelyezésére vonatkozó döntés a jövőben csak egyetértésével hozható, feltéve, hogy kívánságával a választott szülő is egyetért, és az elhelyezés a gyermek fejlődését nem veszélyezteti. A gyakorlati tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy az ilyen korú gyermeknek az elhelyezésére vonatkozóan általában már kialakult véleménye van. Őt akarata ellenére aggályos annál a szülőnél elhelyezni, akihez kevésbé kötődik, s ezért e szülő neveléssel kapcsolatos erőfeszítései gyakran kudarcot vallanak.
A törvényjavaslat előkészítése során az egyik legvitatottabb kérdés az volt, szükséges-e a gyámhatóságnak vagy a bíróságnak minden esetben közvetlenül, illetve szakértő útján informálódni a megfelelő érettséggel rendelkező gyermek véleményéről az őt érintő kérdésekkel, különösen az elhelyezéssel kapcsolatban. A gyakorló bírák és gyermekpszichiáterek egyöntetűen úgy foglaltak állást, hogy elsődlegesen a bíróság mérlegelésére kell bízni, szükségesnek látja-e a gyermek tárgyaláson történő meghallgatását vagy szakértő kirendelését. A kiélezett ügyekben, amikor nincsen egyetértés a szülők, illetve a szülő és a gyermek között, ez mindenképpen szükséges, elkerülhetetlen. Ugyanakkor azokban az esetekben, amikor az érintettek között egyetértés van, és az esetek többsége ilyen, mellőzhetőnek látszik még a 14 évnél idősebb gyermek esetenként traumatizáló hatású bírósági meghallgatása is. Természetesen, ha a gyermek maga igényli a meghallgatását, ezt számára biztosítani kell. Más esetben azonban a bíróság a gyermek véleményéről, az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szülők egyező, aggálytalan jegyzőkönyvi nyilatkozata útján is tájékozódhat.
Tisztelt Országgyűlés! Látszólag nem gyermekjogi kérdést érint a törvényjavaslat, amikor a szülői felügyeletre vonatkozó egyes rendelkezéseket módosítja. Valójában azonban a szülői jogok és a gyermeki jogok elválaszthatatlan egységet képeznek. A szülői jogok kiterjesztése ezért a gyermeki jogok bővülését is eredményezheti. A jövőben a szülők egyetértése esetén, közös kérelmükre, lehetőség nyílik arra, hogy a közös szülői felügyelet a válást követően is fennmaradhasson. E közös szülői felügyelet azonban a gyermek elhelyezését nem teszi mellőzhetővé, ez biztosítja ugyanis a számára szükséges stabilitást és állandóságot.
Természetesen napjainkban, amikor gyakran még a kapcsolattartás, láthatás is csak nehezen kényszeríthető ki, sokakban felmerülhet: van-e realitása az ilyen, a szülők nagyfokú együttműködési készségét feltételező rendelkezésnek?
Prognosztizálható, hogy a bontópert követő közös szülői felügyelet nem válik közeljövőben általánossá. Azonban azokban az esetekben, amikor a szülők gyermekük érdekében hajlandóak és képesek a szoros együttműködésre, ennek lehetőségét nem szabad kizárni. A jól funkcionáló közös szülői felügyelet legfőbb nyertese elsősorban a gyermek lesz, hiszen így szoros kapcsolatban maradhat mindkét szülőjével.
(12.20)
Tisztelt Képviselőtársaim! Bízom abban, hogy a törvényjavaslat, illetve az általam elmondottak melyek a módosításoknak csak néhány elemét villantották fel , meggyőzték önöket a családjogi törvény módosításának szükségességéről, és alapvetően egyetértenek a tervezett jogi megoldásokkal is.
Ezt valószínűsíti az a körülmény, hogy a törvényjavaslatot az alkotmányügyi, oktatási és az emberi jogi bizottság egyaránt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak ítélte. Kérem ezért, hogy a törvényjavaslat általános vitára bocsátását, majd elfogadását támogatni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)