Dávid Ibolya (MDF)
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! "Az a mód, ahogyan egy társadalom a gyermekeket kezeli, nemcsak törődésének és együttműködésének fokát jelzi, hanem jól tükrözi az adott társadalom igazságérzetét, jövő iránti elkötelezettségét, valamint azt is, mennyire fontos számára az eljövendő generációk emberi feltételeinek javítása." Ez az idézet Pérez de Cuéllartól származik, aki az ENSZ főtitkáraként 1989-ben mondta el ezt a beszédét a gyermekek jogairól szóló konferencia kapcsán. Ez az idézet jutott eszembe a kormány vasárnapi szociálpolitikai intézkedései kapcsán is, és ez az idézet jutott eszembe a Csjt. elolvasása után az igaz, hogy más-más előjellel.
Az egyezményben elismert jogok érvényesítése érdekében nagyon sokrétű az a feladat, ahogy az államtitkár asszony is elmondta, ami ebből még az Országgyűlésre vár. A gyermekeket érintő polgári, politikai, gazdasági, büntető, szociális, kulturális és egyéb speciális védelmi kérdések jogainak beiktatása kívánatos lenne, ami nemcsak a belső jogunknak lenne része, hanem a gyakorlatunknak is. A T/105-ös számú törvényjavaslat egy szelete ennek a munkának, ahogy a meglévő jogszabályainkat az egyezmény szellemében felülvizsgáljuk.
Az elhangzottak tükrében csak három dologról szeretnék beszélni, három fontos elemről. Az első, hogy alapelvként kiegészül a családjogi törvény egy rendelkezéssel, hogy a szülőnek és a jogalkalmazónak mindig és mindenekelőtt döntésében a gyermek érdekét szem előtt tartva kell eljárni. Ez általános érvényű szabály, melynek deklarálása nagyon fontos a magyar családjogi törvényben, de engedjenek meg itt két gondolatot.
Három-négy-öt évig tartó bírósági és közigazgatási eljárások, melyek a házassági bontóperekre, a gyermekelhelyezési perekre, a családi jogállási perekre, az örökbefogadásokra jellemzőek, bizony ezt a klasszikus, szép elvet lerontják, hiszen az évekig tartó bizonytalanság ennek az elvnek ellene hat. Ebből adódóan szükséges lenne gyorsítani az eljárásokat akár bírák kinevezésével, akár soron kívüli eljárásokkal, egyéb eljárási módon, az azonnali intézkedések, az ideiglenes intézkedések vagy egyéb, e körben végrehajtott végrehajtási eljárás gyorsításával.
A másik gondolat a bírói gyakorlat. A bírói gyakorlat követte ezt az elvet, hiszen ha a szülők és a perben meghallgatott tanúk nem homályosították el a bizonyítási eljárást, úgy ennek az elvnek megfelelően jártak el. Ebben a szülők felelőssége legalább olyan fontos, mint a jogalkotásé és a jogalkalmazásé, hogy ne egymás elleni harcuk eszközének tekintsék gyermeküket.
A törvényjavaslat második fontos területe az örökbefogadást érinti, mely a javaslatban szabályozott formában egyszerre jelent családi jogállásváltozást és állampolgárság-változást is. A törvényjavaslat igen szűkszavúan érinti ezt a területet, és csak a külföldre történő örökbefogadással foglalkozik. Kiemeli, hogy a külföldre történő örökbefogadás csak másodlagos lehet, ha a gyermek örökbefogadására belföldön nem kerülhetett sor. E szűkszavúság sok értelmezési gondra, kijátszásra, bizonytalanságra is okot adhat. Szükséges lenne e részleteket a törvény szintjén pontosítani, mit is jelent: "belföldi örökbefogadására nem kerülhetett sor". A javaslat indoklása azt mondja: "A gyermek hazai örökbefogadására tett erőfeszítések nem jártak eredménnyel". Mit jelent egy normaszöveg kapcsán az erőfeszítés? Talán rögzíteni kellene a törvényjavaslatban annak az eljárásnak a menetét, mellyel igazolni lehet, hogy a gyermek örökbefogadása belföldön eredménytelen volt.
A gyámhatósági eljárásról szóló jogszabály még könnyíti is a külföldi örökbefogadást, hiszen külföldi esetében az örökbefogadó a magyar örökbefogadóval szemben nem kell hogy személyesen megjelenjen, hiszen annak az örökbefogadónak, akinek állandó lakóhelye külföldön van és külföldön tartózkodik, ha nyilatkozatát a külföldi hatóság közokiratba vagy felülhitelesített magánokiratba foglalta, nem is kell megjelennie.
(12.50)
A magyar örökbefogadók alkalmassági, pszichológiai, személyiségi vizsgálaton vesznek részt, ahol a vizsgálatot végzők személyesen győződnek meg az alkalmasságukról, arról, hogy képesek-e az örökbefogadó szülők a gyermek nevelésére. Ehhez képest szükségtelen könnyítés a külföldi örökbefogadó nyilatkozata, és felmerül a gondolat, hogy ez esetben ki és hogyan vizsgálja a gyermek mindenekfelett álló érdekét.
A körülbelül egy évvel ezelőtti, örökbefogadás-sorozat gyanúja miatt Szegeden kirobbant csecsemőbotrány sem hívta fel a kormány figyelmét arra, hogy az egyezmény kapcsán egyéb garanciákat is meg kellene fogalmazni. A gyermekek jogairól szóló egyezmény 21. cikke rögzíti az örökbefogadások tisztaságának elvét azzal, hogy külföldre történő örökbefogadás esetén a gyermek elhelyezése ne járjon jogtalan haszonszerzéssel az ebben részt vevő személyek számára. Azok az államok, amelyek elfogadták az ENSZ egyezményét, vállalták, hogy megteszik a megfelelő intézkedéseket az örökbefogadások tisztaságának biztosítására.
Az egyezmény 21. cikkének három nagyon fontos eleméből a kormányjavaslat csak egyetlenegyet emelt ki: "Akkor helyezhető el külföldi örökbefogadónál, ha a gyermek származási országában nem helyezhető el."
Részlet egy beszélgetésből a szegedi csecsemőbotrány kapcsán a Fővárosi Gyermekvédő Intézet munkatársával:
A kérdés: "Mekkora esélye van a külföldi örökbefogadónak Magyarországon?" A válasz: "Titkos örökbefogadásokra nincs nagy esélye, a főváros ugyanis minden esetben megvizsgálja, van-e reményük a gyermekeknek arra, hogy magyar szülőkhöz kerüljenek. A nemzetközi egyezmények ugyanis előírják, hogy a gyermekek lehetőleg abban az országban kerüljenek új szülőhöz, ahonnan származnak. A fővárosban a tavalyi évben 116 külföldi kérelmet utasítottunk el, és csupán hét külföldi kérelmet regisztráltunk. Természetesen egészen más a helyzet a nyílt örökbefogadásoknál. Ilyenkor ugyanis a vér szerinti szülő az általa ismert örökbefogadó javára mond le a gyermekéről. Korábban ez a gyakorlat elsősorban az elvált szülők esetében működött, vagyis a szülők egymás gyermekét adoptálták. Újabban a gyermekeket igénylő külföldiek megneszelik a lehetőségeket, és közvetlenül a szülőket keresik meg."
Mit kíván tenni a kormány e helyzet megakadályozására, milyen jogszabályi garanciákat kíván beépíteni az ENSZ-egyezmény kapcsán? Ez nem derül ki a javaslatból. Engedjenek meg még egy idézetet S. H. asszonytól, aki az Egyesült Államokból érkezett Szegedre, szintén a csecsemőbotrány kapcsán. Ő így nyilatkozott: "A kórházi és az orvosi költségeket én fizettem eddig, valamint minden olyan költséget, amely a gyermekek biztonságos, egészséges ellátását biztosítja az örökbefogadási eljárás befejezéséig. Fizettem persze az eljárással kapcsolatos költségeket, és ez nagyjából azonos azzal, mint ha Amerikában fogadtam volna örökbe gyereket; az összes költség gyermekenként 13-15 ezer dollárba került." Ő két gyereket szeretett volna örökbe fogadni a szegedi csecsemők közül.
A törvényjavaslat figyelmen kívül hagyja az egyezményben rögzített következő fontos elvet, hogy ne járjon a gyermekelhelyezés jogtalan haszonszerzéssel az ebben részt vevő személyek számára.
Figyelmen kívül hagyja azt a fontos elvet is, hogy általában az örökbefogadásnál, tehát nemcsak a külföldieknél, valamennyi megbízható adat alapján és egy idézet az egyezményből "győződjék meg a hatóság arról, hogy figyelemmel a gyermeknek szüleivel, rokonaival..." amit külön kiemelnék, mert ezt nem tartalmazza sem a javaslat, sem a Csjt. "... és törvényes képviselőjével kapcsolatos helyzetére" az örökbefogadás megtörténhet, és hogy adott esetben az érdekelt személyek az ügy ismeretében és az esetleg szükséges felvilágosítás után beleegyezésüket adták az örökbefogadáshoz.
A magyar örökbefogadási eljárás során nincs széles körű vizsgálat a gyermek vér szerinti családjában, rokoni kapcsolataiban, nem vizsgálják, hogy a gyermek rokoni kötelékei milyen erősek, erősebbek-e, mint az örökbefogadáshoz fűződő érdekek.
Az örökbefogadás joghatásainál van jelentősége a rokoni kapcsolatnak, hiszen az örökbefogadott az örökbefogadóval és annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép. Fontos lenne, hogy az örökbefogadási eljárásban is ne csak a szülőre és a törvényes képviselőre korlátozódjék a vizsgálat, hanem egyéb rokonokra, így a nagyszülőre vagy a testvérek szintjére is kiterjedhetne a vizsgálódás.
A törvényjavaslat harmadik területe egy nagyon fontos hiányt pótol, ezért üdvözölni tudjuk. Hogy a jövőben a gyermeknek is joga legyen a különélő szülővel a kapcsolattartás, az egyezmény 9. §-a rögzíti, hogy a részes államok tiszteletben tartják mindkét szülőjétől vagy ezek egyikétől különélő gyermeknek azt a jogát, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülőjével, kivéve, ha ez a gyermek mindenekfelett álló érdekével ellenkezik. Ezt az eddigi családjogi törvényünk valóban nem tartalmazta.
A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja fontosnak tartja a törvény módosítását, hiszen az egyezményben elismert jogok érvényesítését szolgálja, de ami ettől sokkal fontosabb: szolgálja a jogalanyok, a gyermekek érdekét is.
A szabályozás módját, a szabályozás mértékét azonban nem tartjuk kielégítőnek, hiszen ha nemcsak a látszatát akarjuk kelteni annak, hogy a magyar jog az egyezménynek meg kíván felelni, akkor a kritikáinkat be kell építeni a törvényjavaslatba. Köszönöm szépen. (Taps.)