Szent-Iványi István (SZDSZ)
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap délután Horn Gyula miniszterelnök úr szlovák kollégájával aláírta a magyar-szlovák alapszerződést. Meggyőződésünk, hogy egy fontos eseményre került sor, reményeink szerint egy fordulópontra a két ország kapcsolatrendszerében. Engedjék meg, hogy néhány szóval értelmezzem az alapszerződést a kormány nevében.Több mint féléves, nagyon kemény munka eredménye volt ez a szerződés. Több mint fél év erőfeszítésével véleményünk szerint sikerült elérni egy vállalható, valódi előrelépést lehetővé tevő alapszerződést. A magyar kormány meg van győződve arról s egyhangúlag támogatta a kormányfőt , hogy komoly, előremutató lépés történt a kapcsolatok történetében.
Mindkét kormánypárt már a választási kampány során, majd pedig a kormányprogramjában világossá tette, hogy külpolitikai célkitűzéseinek középpontjában a szomszédsági kapcsolatok javítása áll. Számos kezdeményezéssel, számos területen, részben az alapszerződések területén, törekedtünk arra, hogy erőfeszítéseinket siker koronázza. De azt is világossá tettük, hogy számunkra az alapszerződés nem önmagában vett cél, hanem eszköz. Csak akkor és csakis akkor szabad aláírnunk, ha az a valódi fejlődés lehetőségét hordozza magában. A mi meggyőződésünk, hogy ez az alapszerződés nem csupán a kisebbségi jogok tekintetében, hanem az együttműködés valamennyi területén komoly lehetőségeket nyújt mindkét ország számára. Az alapszerződés szabályozza és rendezi az együttműködést a gazdasági élet, a kereskedelem, az ipar, a mezőgazdaság, a környezetvédelem területén, a jogi együttműködés területén, a regionális kapcsolatok rendszerében, az önkormányzatok között.
Jelentősége van itt a regionális kapcsolatoknak is, hiszen tudjuk, hogy Szlovákia részéről nagyfokú húzódozás volt megfigyelhető a Kárpátok Eurorégióban való részvétel iránt, illetőleg más regionális együttműködési formák iránt. De mégis és elsősorban ezt az alapszerződést azért tartottuk szükségesnek aláírni, mert úgy érezzük, hogy azon a területen járul hozzá a kapcsolatok javításához és a lehetőségek bővüléséhez, amelyek a két ország kapcsolatában eddig a legtöbb vitát váltották ki.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kisebbségi kérdésről és annak rendezéséről van szó. Szilárd meggyőződéssel merem állítani önöknek, hogy ezen a területen az aláírt alapszerződés megteremti az előrelépés lehetőségét. Ez a szerződés lehetővé teszi, hogy a kisebbségi állampolgárok szabadon használhassák anyanyelvüket, szabadon használhassák a földrajzi neveket, szabadon használhassák személyi és családi neveiket. Ez az alapszerződés tiltja a diszkrimináció minden fajtáját és módját. Ez az alapszerződés egyértelművé teszi a magyarok jogait az identitáshoz, a kultúra megőrzéséhez.
S ami még fontosabb, s ez valódi előrelépés, összehasonlítva bármely korábban kötött alapszerződéssel ideértve a magyar-ukrán, magyar-szlovén alapszerződést is , ez az első alapszerződés, amely Szlovákia nemzetközi kötelezettségvállalását a szlovák és magyar bíróságok előtt közvetlenül érvényesíthető belső joggá alakítja. Három fontos dokumentumról van szó. Az EBEÉ koppenhágai dokumentumáról, az ENSZ kisebbségi chartájáról, valamint az Európa Tanács 1201-es határozatáról. Azt hiszem, ennek a határozatnak a számát és nevét már mindenki megtanulta, már nagyon sokat beszéltünk róla. Abból a tartózkodásból, ahogyan ezt az 1201-es határozatot mind a szlovák, mind a román tárgyalófél kezelte, világossá válhatott mindenki számára, hogy fontos, lényegi megállapodásról van szó. Több hónap erőfeszítésébe került, amíg ezt az Európa Tanács 1201-es megállapodását is elfogadta a szlovák fél. Én úgy hiszem, ez valódi, igazi eredmény a kétoldalú kapcsolatokon belül.
Ennek az alapszerződésnek az első nemzetközi visszhangjai rendkívül kedvezőek. S bár nem azért kötöttük, mert tetszeni akarunk bárki másnak is, hanem azért kötöttük, mert szerettük volna kimozdítani a holtpontról a magyar-szlovák kapcsolatokat, szerettük volna a szlovákiai kisebbség jogi kereteit megerősíteni, mégsem lényegtelen és közömbös számunkra, hogy Washingtontól Párizsig, Bonntól Londonig mindenhonnan kedvező visszajelzéseket kaptunk, s mindenütt egyértelműen úgy értelmezték az alapszerződés megkötését, mint e két országnak az európai normák iránti elkötelezettségét, mint e két ország töretlen szándékát, hogy békésen, tárgyalások útján oldják meg kapcsolataikat.
Erre az üzenetre Magyarországnak is, Szlovákiának is nagy szüksége volt. Ma már világosan látszik, hogy Magyarország egy együttműködő, kompromisszumkész ország, olyan ország, amely vállalja, hogy akár a legnehezebb problémákat is a tárgyalóasztalnál oldja meg. Ugyanakkor nem tettünk elvi engedményeket, csakis olyan megállapodást kötöttünk, amely a kormányprogrammal hangsúlyozni szeretném, hogy a kormányprogrammal és az azóta tett miniszterelnöki, külügyminiszteri és más politikai nyilatkozatokkal teljes összhangban áll. Erről az alapszerződésről lesz még szó itt a parlamentben, hiszen a ratifikációs eljárás során a parlament tárgyalni fogja, a megkötését a parlament végzi, egy vitára utalja. De szükségesnek tartottuk, hogy tájékoztassuk tisztelt képviselőtársainkat, a tisztelt Házat az alapszerződés aláírásáról. Már most is kérjük az önök támogatását a ratifikációhoz. Köszönöm szépen. (Taps.)