Torgyán Józsefné Cseh Mária (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnöknő! A családjogi törvény módosítása mindig igen fontos aktusa a törvényhozásnak, hiszen ez egyike azon törvényeknek, amelyek az állampolgárok legszélesebb körét érintik.Kiemelten jelentős az olyan módosítás, amely a családokon belül a gyermekek sorsát érinti. A jelenlegi alkalommal, amikor az Egyesült Nemzetek által létrehozott, "A gyermek jogairól szóló egyezmény" követelményeinek, illetve ezek egy részének a családjogi törvényünkbe illesztésére kerül sor, különösen örömmel tölt el, hogy egy, a világ valamennyi gyermeke részére fontos egyezmény hazai megvalósításában vehetek részt.
Kétségtelen, hogy ha gyermekekről van szó, a jogszabálytervezetek előkészítői igen alaposan járnak el. A törvényhozó számára azonban mottó lehet az egyezmény 44. cikkelye, amely kimondja, hogy az egyezményben részes országok jogszabályait nem érintik a rendelkezések, ha azok a gyerek jogainak megvalósulása szempontjából kedvezőbbek.
A törvényjavaslat áttekintésénél ezért alapvető szempont, hogy az egyezmény követelményeinek, értelemszerűen a honi lehetőségek határai között, maradéktalanul érvényesülniük kell.
A benyújtott törvénytervezetet vizsgálva azonban azt kell tapasztalnunk, hogy kidolgozói bár viszonylag kis számú módosításról van szó korántsem az elvárható alapossággal és körültekintéssel jártak el. A megfogalmazások sokszor felületesek, illetve pontatlanok.
Tekintve, hogy nem összefüggő törvényszövegről van szó, hanem a módosítások természeténél fogva egyedi beszúrásokról, szükséges ezeket egyenként vizsgálni.
Felületes fogalmazás például a 2. §-ba foglalt módosítás. Értelmében egészen mást mond a módosítás, mint a hozzáfűzött indoklás. A családjogi törvény korábbi megfogalmazása szerint ugyanis a felek tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatására határidőn belül csak akkor kerülhetett sor, ha a gyermek érdekeit a körülmények változása súlyosan sérti.
Az indoklás szerint ezt úgy szükséges változtatni, hogy bármely érdeksérelem esetén kérni lehessen a bíróság beavatkozását. A módosított szövegben erről viszont szó sincs. Ott az áll: "Az egyezség megváltoztatását akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja." Ez a módosítás nem javít a helyzeten, hanem rontja azt, ismervén azt a szokást, hogy a volt házastársak előszeretettel használják fel a gyermeket egymás ellen fegyverül.
A módosítás parttalan vitákhoz vezet, mivel "a gyermek érdeke" megfogalmazásba bármely apróság belefér, amíg a korábbi szabályozás éppen azt a célt szolgálta, hogy a két éven túli felülvizsgálat lehetőségét fenntartva, ezen belül csak valóban nyomós okkal lehessen a bírósághoz fordulni.
A törvényjavaslat 3. §-a a gyermek külföldre történő örökbefogadását kívánja megengedni akkor, ha a gyermek örökbefogadására belföldön nem kerülhetett sor. Álláspontom szerint hiányzik a javaslatból a feltétel, nevezetesen, hogyan állapíttatik meg az, hogy a gyermek belföldön történő örökbefogadása lehetetlen.
A javaslatot szükségesnek tartom kiegészíteni legalább azzal, hogy szükség legyen a gyermek törvényes képviselőjének nyilatkozatára, illetve lehetségesnek tartom akként is a szabályozást, hogy a belföldre történő örökbefogadás minden esetben előzze meg a külföldre történő örökbefogadást, tehát magyar gyermeket külföldi csak akkor fogadhasson örökbe, ha belföldi örökbefogadása végett mindent megtettek, azonban az ez irányú törekvések nem vezettek eredményre.
Ha külföldi örökbefogadásra kerül sor, akkor különös figyelmet kell fordítani az egyezmény 21. cikkely c), d) és e) pontjaira.
"c) Gondoskodnak arról, hogy a külföldre történő örökbefogadás esetén a gyermek a hazai örökbefogadással egyenértékű biztosítékok és szabályok előnyeit élvezhesse.
d) Megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy külföldre történő örökbefogadás esetén a gyermek elhelyezése ne járjon jogtalan haszonszerzéssel az ebben résztvevő személyek számára.
e) Az e cikkben említett célkitűzéseket esetenként két- és többoldalú megállapodások megkötésével érik el, és ennek keretében minden lehető erőfeszítéssel gondoskodnak arról, hogy a gyermek külföldi elhelyezését erre illetékes hatóságok vagy szervek foganatosítsák."
(17.00)
Az egyezmény 12. §-a kimondja:
1. Az államok a gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy szabadon kinyilváníthassa véleményét; a gyermek véleményét figyelemmel korára és érettségi fokára kellően tekintetbe kell venni.
2. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák.
Ezek után teljesen világos a javaslat: az állam jogalkotó szerepét átruházza a szülőre. Hogy ezt hogyan lehet végrehajtani, azt csak a javaslat megfogalmazója tudja.
A törvényjavaslat 5. és 6. §-a azt mutatja be, hogyan lehet egy jogszabályt úgy bonyolítani, hogy egy paragrafusból több legyen, akkor is, ha a bővítés nem indokolt. A módosítás összességében nem átgondolt.
Gyakorlatilag az egyezmény 9. cikkelyének 3. pontjából indul ki a javaslat, amely arról szól, hogy a gyermeknek a szülők válása esetén is joga van arra, hogy mindkét szülőjével személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn, ha az a gyermek mindenekfelett álló érdekeivel nem ellenkezik. Ennek a kérdésnek a megoldására a javaslat megalkotója kitalálta a "közös szülői felügyelet" fogalmát. Az ötlete nem lenne rossz, de arról semmit sem mond, hogy milyen feltételekkel hagyhatja a bíróság jóvá, elvált szülők esetében ez valójában mit jelent. Annál bizonytalanabb a kérdés, mivel a javaslat azt is tartalmazza, hogy a közös szülői felügyeletet a bíróság bármelyik szülő kérelmére megszünteti, ha a megszüntetés a gyermek szempontjából is indokolt. Ez így aránytalan visszaélésre adhat alkalmat. Ez az ötlet kidolgozatlan.
A javaslat 7. §-a a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos eljárásokban az eljáró hatóságoknak előírja, hogy indokolt esetben közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatni. Ezt a megoldást helytelennek tartom. Álláspontom szerint a gyermeket bármely szülő kérésére kötelezően meg kell nyilatkoztatni, lehetővé kell tenni részére érzelmei, gondolatai kinyilvánítását, azonban csak és kizárólag az erre a célra felkészült és szakosodott gyermekpszichológus útján, aki az igazságügyi szakértők névjegyzékébe is felvétetett. A gyermek valóságos érzéseit és igaz gondolkodását csakis gyermekpszichológus tudja megnyitni, az ezen beszélgetések céljára kialakított helyen és időben.
Messzemenően ellenzem a gyermeknek az eljáró hatóság által történő meghallgatását. Ugyanis a hivatalok dolgozói, a bíróságok bírái, a gyámhatóság előadója nem tekinthető felkészültnek a gyermeki lélek feltárására, és messze nem alkalmas minderre a bíróság vagy a gyámhatóság rideg, hivatali környezete. Meggyőződésem, hogy a gyermek lelkivilágának súlyos sérelmét okozhatják a nem gyermekpszichológusi felkészültséggel rendelkező bírák vagy előadók direkt, alkalmasint kíméletlen kérdései.
A gyermek bármilyen meghallgatása a másik szülőtől való hosszabb-rövidebb idejű elszakítás után, az egyik szülő környezetéből érkezik és meggyőződésem, hogy mindig befolyásolt állapotban, érzelmileg, de akár anyagiakkal, játékokkal vesztegetve , helyzetének objektív megítélése ilyenkor aligha várható el tőle. Ilyen állapotban csak és kizárólag felkészült gyermekpszichológussal szabad megengedni a találkozást, és nem szabad lehetővé tenni bíráknak, előadóknak a gyermekkel való közvetlen és hivatalos kapcsolatfelvételt.
Végezetül: nyomatékkal állítom, hogy amennyiben a jogszabály lehetővé teszi a gyermeknek bíróság általi közvetlen meghallgatását, úgy annak elkerülhetetlen eredménye lesz a másik szülőjéhez való kapcsolatának megmérgezése; ugyanis számomra ez következik a gyermekpszichológiai felkészültség nélküli, a sorozatmunkában érzéketlenül eljáró hivatalnokoknak a gyermeki lélekhez nem értő eljárásából.
A Független Kisgazdapárt ifjúsági programjában első helyen szerepel a gyermekek sorsát érintő probléma, ezért nagyon szeretném, hogyha ez a törvénytervezet jól sikerülne. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kisgazdák padsoraiban.)