Izsó Mihály (FKGP)

1995. március 19.

IZSÓ MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Minden törvényjavaslat, ha az elfogadás után hatályossá válik, lehet gyenge, rossz törvény, de lehet sorsdöntő, életmeghatározó a nemzet életében. A T/486. számú, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat az olyan nemzet életében, mint a miénk, igen rendkívüli fontosságú lehet s kell hogy legyen. Nem mindegy, hogyan védjük hazánk szellemi értékeit, hiszen lett volna, van is és lesz is mit védenünk. A jövőben is születhetnek olyan szellemi termékek, mint a golyóstoll, a Rubik-kocka vagy az atomkutatás stb. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy világviszonylatban elsők vagyunk a találmányok alkotásában, viszont az értékesítés területén nem állunk ilyen jól: szellemi termékeinket sok esetben elkótyavetyéljük, hiszen az előzőekben említett témák jobban gazdagították más országok népeit, mint a miénket.

Igen tisztelt Képviselőtársak! Nem kívánom tovább ragozni a több mint százéves, találmányokkal kapcsolatos törvények, jogszabályok szebb vagy esetleg borús napjait azt részben már megtették előttem más képviselőtársaim , azonban szeretnék a Független Kisgazdapárt és a magam nevében újabb észrevételeket tenni.

Szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy a magyar szellemi alkotás képessége és készsége az egész földkerekségen elismert és jelen van, hiszen a művészeti, technikai, műszaki életünkben ez bárhol tetten érhető. A szellemi érték mindig nagy értékmérője egy nemzetnek, amit nemcsak kiérdemelni, hanem ápolni, megbecsülni is kötelessége.

A szellemi érték egyre fontosabb eleme a műszaki gondolkodás, a műszaki technológiafejlesztés, a műszaki technológiai problémák megoldása, amelyeknek eredménye az újszerű megoldás, egy új technológiai folyamat, illetve egy új termék egyszóval: a találmány. E találmány hitelesített formája a szabadalom, amelyet az Országos Találmányi Hivatal ad meg találmányként, bejelentett téma alapos szakmai vizsgálata és azonosnak tűnő vagy hasonló műszaki-technológiai összehasonlító vizsgálatok eredménye alapján.

A szabadalom megadásakor az azt megtestesítő termék vagy technológia a feltaláló szellemi tulajdona, de egyben a nemzet szellemi és gazdasági értéke, a nemzetközi tekintély növelésének tényezője is. Ezért ettől a pillanattól kezdve nemcsak a feltaláló érdeke a találmányok, szabadalmak védelme, hanem a népgazdaság érdeke is, hiszen mind a belföldi, mind a külföldi értékesítéskor ez jelentős állami bevételt is jelent és biztosít értem alatta az áfát, személyi jövedelemadót stb.

A hazai szabadalmak két csoportra oszthatók: az egyik a vállalati vagy szolgálati szabadalom, a másik a magánbejelentés vagy magánszabadalom.

A szolgálati szabadalom legfőbb jellemzője, hogy viszonylag olcsón jön létre annak ellenére, hogy a nagyobb jelentőségű, nagy horderejű szabadalmak ebbe a kategóriába tartoznak. Ez érthetővé válik, ha megvizsgáljuk a szolgálati szabadalmak keletkezését, létrejöttét és lefolyását.

A szolgálati szabadalom úgy jön létre, hogy mögötte egy rendkívül erős pénzügyi és kivitelezői szakmai bázis áll, amely könnyen felhasználható és mozgatható anélkül, hogy az a találmány létrehozásának költségeiben kimutathatóan megjelenne. Ugyanis a tárgyi feltételek például szakirodalom, dokumentációkészítés, gépelés, szakrajz, tárgyi eszközök, ráfordítások, munkaidő-felhasználás, kivitelezési költségek, anyagköltségek, szabadalmi ügyvivői díjak, bejelentési és fenntartási költségek nem a feltalálót vagy a feltalálókat terhelik, hanem az a vállalati költségből kerül fedezésre anélkül, hogy a kivitelezésben résztvevőknek erről tudomása, majd később ebből részesedése lenne.

A szabadalom megadása után a legtöbb esetben a szolgálati szabadalom tulajdonosa lemond a szabadalmi jogról a szerzői jogra bejelentett személyek javára, majd annak hasznosítási jogát később megvásárolja, így biztosítva saját legtöbb esetben vezető beosztású dolgozóinak a találmányi díjért közösen megállapított egyszeri összeget, és a használatba, alkalmazásbavétel már mellékes is lehet.

Ezzel szemben a magánfeltalálóknak nem áll rendelkezésükre az a technikai-műszaki és komplett szellemi háttér, amely az ötlettől a megvalósításig és az alkalmazásbavételig vagyis a sorozatgyártásig és forgalmazásig szükséges lenne. Ezt a folyamatot nevezzük idegen szóval innovációnak. Könnyen belátható, hogy míg a szolgálati szabadalmak esetében az innovációs folyamatot nem a feltalálók finanszírozzák, addig a magánszabadalmak bejelentőinek az alábbi választási lehetőségei vannak: vagy önmaga finanszírozza a teljes innovációs folyamatot, vagy ha arra nem képes, akkor részben értékesíti találmányát, és csak az innováció többi részét bízza másra ez részben tőkét, részben hozadékmegosztást igényel , vagy átruházza szabadalmát a hasznosítóra.

(17.30)

Ebben az esetben az eddig felmerült szabadalmaztatási költségek egy része megtérül a hasznosítás folyamán keletkező hozadékból, a hasznosítási szerződésben foglaltaktól függően mintegy 8-10 százalékban. Természetesen a tiszta nyereség is megosztható lenne, ez azonban attól függ, hogy milyen megosztási szerződést tud kötni a feltaláló a hasznosítóval. Ebben különböző szubjektív tényezők is közrejátszanak: hogyan tudja ellenőrizni a valós nyereséghányadot, vagy a konkrétabb termelői ár, illetve eladási ár mellett döntenek-e. Természetesen figyelembe kell venni, hogy a hasznosító minden kifizetésre kerülő összeget beépít a termék árába, ez viszont az értékesíthetőség legfőbb akadálya is lehet, mert egy irreális árral meg lehet ölni magát a terméket is.

Tudomásul kell venni azt is, hogy egy szabadalom már akkor is szabadpiaci árú volt, amikor minden más árucikknek rögzített ára volt. Gondolom, könnyen belátható, hogy ez akkor sem a magánfeltalálók érdekében volt így, csak remélhetjük, hogy a gazdasági és piaci helyzet teljes megváltoztatásával, a teljes magánosítással a fenti anomáliák is megszűnnek. Így mind több gyártó felismeri azt a követelményt, hogy a magyar találmányból magyar árut gyártson a magyar vásárlónak, a magyar találmányból magyar árut exportáljon külföldre is.

Itt okvetlenül meg kell jegyezni, hogy a magyar feltalálók nem politikai megfontolásból végzik áldásos vagy áldatlan tevékenységüket, de hatását kivédeni nem tudják.

Az utóbbi időkben a külföldi bejelentések csökkenésének oka nem az érdektelenségben vagy a fejlesztések hiányában keresendő, hanem más tényezők mellett inkább a külföldi magánosítás beindulásával magyarázható. Egyszerűen belátható, ha egy külföldi vállalkozó részt vesz a magyar magánosításban, saját termékeivel és újdonságaival könnyen lefedi a magyar piacot, miközben őt nem veszélyezteti a magyar szabadalombitorlás, sőt: a magánosított magyar gyárból látja el a szabadalmára irányuló külföldi igényeket is.

A összes belföldi szabadalmi bejelentések számának csökkenését több szempont szerint kellene vizsgálni. Itt minden tényezőt teljes mértékében ellenőrizni nem lehet, azonban meg kell állapítani, hogy az alapoktatástól a szakismeretek oktatásán keresztül a gyakorló szakemberi végzettségi szint figyelembevétele nélkül az esetleg megkívánt vagy kívánatos ismeretek hiányosak, ami sok egyéni kudarcot és szakmai bátortalanságot is eredményez.

Az alkotókészség elleni legnagyobb merénylet azonban az egyre csökkenő jövedelem, amely nagyon komolyan befolyásolja a gondolkodás szabadságát és annak korlátokat is állít, hiszen az ötlet találmányi bejelentési szintű kidolgozása már önmagában is költségigényes.

1990. december 31-ig egy megadott szabadalom fenntartási illetéke egy-öt évig 3 ezer forint volt évente, 16-20 évig pedig 12 ezer, tehát ötévenként 3 ezer forintos emelkedést jelentett. 1991-ben a szabadalom fenntartási illetéke 100 százalékkal, majd 1992-ben további 50 százalékkal emelkedett, így ma már az első öt évi 3 ezer forint helyett évente 9 ezer forintot, a 16-20 évi 12 ezer forint helyett évente 36 ezer forintot kell fizetnie a feltalálónak, ami három év alatt 300 százalékos emelkedést jelentett.

Figyelembe véve a szabadalmi bejelentések átfutási idejét, megállapíthatjuk, hogy a bejelentéstől számított 35 év múlva kapja meg a feltaláló szabadalmára az okiratot, és csak azután érdemes elindulni az innovációs pályán, hacsak nem önmaga a kivitelező. Figyelembe kell venni azt, hogy a jelenlegi törvényjavaslat nem kimondottan a szellemi terméket elősegítő, védő törvény, hiszen anyagi okokból számos olyan nagy értékű szabadalom válik közprédává, amely egyébként nemzeti kincs is lehetne.

Egy jelentős szabadalom bevezetésének átlagos ideje 8-12 év, ekkor lehet profitra számítani. Ekkor már a fenntartási illeték évente 27 ezer forint, így tizenkét évig a magánfeltaláló a nem létező bevételből már 189 ezer forint illetéket fizet be. Az egyéb kiadásokat nem is számolom.

Egyesek szerint erre azért van szükség, hogy ösztönözze a feltalálót találmányának mielőbbi hasznosítására. Ezzel szemben az a véleményem és a gyakorlati tapasztalatom, hogy a feltalálót nem kell sem ösztönözni, sem ösztökélni a találmányának hasznosítására, mert a feltalálói tevékenység nem pusztán öncélú tevékenység, hanem az a köz javára is szolgál, hiszen csak így lesz belőle termék; természetesen oly módon, hogy a feltaláló is jogos haszonélvezője lehessen.

A kisebb értéken forgalmazható, de minőségében szabadalomként értékesíthető találmányok fenntartási illetéke csak irreálisan magas tételszám után térülhet meg. Hiba lenne azt mondani, hogy csak nagy értékű találmánnyal érdemes foglalkozni. Továbbá a fenntartási illeték ilyen mérvű emelkedése azért sem indokolt, mert az évek számának növekedésével az Országos Találmányi Hivatal ráfordítandó költsége is csökken, mert csupán adminisztrál. Természetesen nem azt állítom, hogy az OTH költségvetését csökkenteni kellene, sőt, a bejelentések átfutási idejének csökkentése érdekében azt növelni kellene, de a költségvetési keretből hiszen a találmányok után befolyó adók a költségvetésben jelennek meg támogatást igényelnek. A jelenlegi illetékrendszer is a már védett szabadalmak oltalmának megszűnéséhez vezet fizetésképtelenség esetén. Így ezek a találmányok a nemzet érdeke ellenére szabad prédává válnak. A tévedések elkerülése végett szükségesnek tartom kijelenteni, hogy nem az Országos Találmányi Hivatal bevételeinek jogosságát vitatom, hanem a forrást.

(17.40)

Ugyanis az Országos Találmányi Hivatal által vizsgált és megadott szabadalom van olyan értékű, hogy a világ bármely részén van létjogosultsága. Az általa szabott szigorú feltételek és mélyreható vizsgálatok csak még nagyobb biztonságot adhatnak a feltalálók részére. A találmányokkal kapcsolatos személyi jövedelemadó-probléma nem újkeletű, azt csak fokozta az illetéknövelő törvény. Nem az adózás formája, tartalma és mértéke a fontos, hanem a szellemi alkotás értékének helyretétele, felértékelése.

A hazai szabadalmak értékét bizonyítják a Magyar Feltalálók Egyesülete által szervezett külföldi találmányi stb. kiállítások, amelyek külföldön bizonyították a magyar feltalálók elismertségét. Hazánkban viszont jó esetben tudomásul veszik, hogy létezünk, alkotunk a magunk költségére, a nemzetközi elismerésekről azonban szó sem esik a sajtóban vagy a hivatalos szerveknél, a minisztériumban sem.

Igaz, hogy a sportoló a fiatalságának nagy részét áldozza fel a lehetséges siker érdekében, de ha eléri, akkor a nemzeti lobogó felkúszik a zászlórúdra a nemzeti himnusz kíséretében. Ez jogos, mert kiérdemelte, becsületet és dicsőséget szerzett hazájának. De az a feltaláló, aki egész életének szakmai tapasztalatát, egész életének munkáját találmányainak kidolgozására fordította saját költségén a technika, az ország, a nép javára, és nemzetközi, sőt találmányi világkiállításon díjat nyert, csak annyit érdemelt, hogy joga van befizetni ezer-kétezer forintot a díjkiosztást követő díszvacsorára.

Még mielőtt bárki összehasonlítást végezne a hasznosulás vonatkozásában a magánbejelentések és a szolgálati szabadalmak között, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ezt csak a ráfordítások figyelembevételével tegye. Bízom abban, hogy eljön az az idő, amikor a gazdaságot irányító vezetők rájönnek ennek az elhanyagolt erőforrásnak a jelentőségére, mely szerint a tőke hiányában elfekvő találmányok kereskedelmi minőségű kivitelezésének megsegítésére kell forrást biztosítani. Ennek a jelenlegi formája nem a kutatásfejlesztési alap, hanem egy olyan lehetőséget kellene keresni, amely kivitelezésben a nullszériáig biztosítja a lehetőséget. Erre vonatkozóan számtalan javaslatot tud a feltalálók közössége előterjeszteni, csak partner kell a tárgyaláshoz. Bízunk abban, hogy a kormány felismeri a találmányokban rejlő gazdasági lehetőségeket, és élni is fog vele.

Tudni kell azt is, hogy a vállalat magánosításával jelentősen lecsökken a szolgálati szabadalmi bejelentések száma, és a kutatási-fejlesztési keretbe tartozó szolgálati bejelentések maradtak meg ebben a csoportban. A nagyobb költséget a tisztán egyéni, magánbejelentések fogják képezni, és a szellemi tevékenység ebben fog kikristályosodni igazi értékben. Ebben viszont nem az elvonási lehetőséget, a róka bőrét kell látni, hanem a szellem teremtő erejét, mely minden körülmények között újat, jobbat, többet akar.

Térjünk át a törvényjavaslat egyik legkényesebb részére, az úgynevezett szolgálati és alkalmazotti találmányokra! A szolgálati, illetve alkalmazotti találmány lényege, hogy a munkavállaló alkotja meg, de mint alkalmazott, a munkáltató dönt annak elfogadásáról és alkalmazásáról.

Elemezném, hogy a szolgálati találmányt milyen két szélső csoportba lehet osztani.

Az első eset, amikor a találmány jó és hasznosítható. A feltaláló elmegy a vállalat műszaki igazgatójához, és kötelességszerűen felajánlja találmányait a cégnek. A válasz szinte mindig az volt, hogy a vállalat akkor fogadja be a találmányt, ha a döntést végző igazgató vagy bizalmasai szintén részesei lesznek többnyire magas százalékarányban a találmánynak, s egyúttal ez a feltétele a jó személyi jövedelmet biztosító, hasznosító szerződésnek is, ami 2-10 százalék között mozog.

A második esetben a találmány nem alkalmas semmire. Ez esetben is elfogadhatja a vállalat mint szolgálati találmányt, kötelezővé teheti az alkalmazását a technológiában ezek többnyire technológiai módosítások , majd azt állítja a menedzsment, hogy a haszon, mondjuk, 30 százaléka ennek köszönhető, és ez a haszonrész a későbbiekben mint a találmányi díj alapja funkcionál, amelyet a feltaláló, részben természetesen a menedzsment tagjai, osztanak el egymás között.

Csak egy példa: egyik üzemünkben rátértek a mikroötvözetek, -anyagok előállítására. Mint új anyagot, csak ezt gyártották, a régi termék gyártását leállították. Így az adott anyagfajták termeléséből származó teljes jövedelem a találmány eredménye volt, s a feltalálók tíz százalékos haszonkulccsal évi több tízmilliót tettek zsebre. Egyszer azonban valaki felhívta a figyelmet arra, hogy a körülbelül öt tonna mikroötvözetet a vállalat sohasem vásárolta meg, ergo a mikroötvözés soha nem is történhetett meg. E hiány ellenére nem tudták az ügyet büntetőeljárással lezárni, mert homályos műszaki magyarázattal gőzölgés, más anyagból történt diffúziós anyagátadás stb. az esetet kimagyarázták.

E két véglet között a szolgálati szabadalmak körében történt visszaélések és korrupciók perzsavásári szintjének skálája valósulhat meg. A javaslat nem tesz kísérletet ennek a problémakörnek a feloldására, hanem a régi gyakorlatot konzerválja a jövőre nézve is a javaslat 912. §-ában.

Célszerűnek tartjuk, hogy új szabályként a javaslat 7. § (1) bekezdéséből induljunk ki. Nevezetesen abból a megállapításból, hogy a feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. Javasoljuk, hogy a 7. § egy olyan törvénybekezdéssel egészüljön ki, amely kimondja, hogy találmányt csak azok a természetes személyek jelenthetnek be, akik a találmányt megalkották.

Ez az előírás a 7. § (1) bekezdésből adódó személyi tulajdonjog elsőbbségét technikailag is megvalósíthatóvá teszi, és megteremti azt az alapot, amely a szolgálati és alkalmazotti találmány körüli bonyodalmat automatikusan feloldja. A feltaláló a bejelentés megtétele után ugyanis már tulajdonosa az általa készített találmánynak, és mint tulajdonos kezdhet tárgyalni munkáltatójával a szolgálati vagy alkalmazotti találmányokhoz kapcsolódó jogokról, díjakról, alkalmazásbavételekről. Ugyanakkor mint tulajdonosi pozícióban lévő személy, már nem kényszeríthető korrupcióra és nem zsarolható.

A szolgálati és alkalmazotti találmány létrejöttének feltétele tehát egy polgári jogi megállapodás, melyet az alkalmazott köteles cége felé kezdeményezni, és amely megállapodást egy limitált idő alatt a találmány elavulásának elkerülése érdekében meg kell kötni. Ugyanakkor a munkáltatónak meg kell adni a találmány befogadásának elutasítási lehetőségét, mellyel összekapcsolódik a feltaláló szerződéskötési kötelezettség alóli felmentése.

(17.50)

A másik témakör, amiről szólni érdemes: az újdonságvizsgálat, illetve az úgynevezett érdemi vizsgálat pontossága, illetve időigénye. Az újdonságvizsgálat és az érdemi vizsgálat a világban újonnan megjelenő szabadalmi bejelentések nagy száma és a még érvényben lévő szabadalmak tömege miatt elvileg is csak hozzávetőlegesen pontos. Az újdonság tényére és a szabadalom megadhatóságára csupán formális jogi úton ad garanciát és tényleges műszaki biztonságot. Ugyanakkor időigényes, mely éves nagyságrendben akadályozza a találmány eladhatóságának piaci értékét.

Célszerűnek tartjuk ennek a pontatlan és bürokratikus eljárásmódnak néhány országban már régóta alkalmazott elkerülési módját beépítésre megfontolni. Nevezetesen azt, hogy az alakilag megfelelő szabadalmi leírást a benyújtás dátumát, óráját és percét jelölve automatikusan, minden vizsgálat nélkül szabadalomnak nyilvánítsák. Annak eldöntését, hogy az újdonságtartalom piacképes-e, a piac részvevőire kell bízni, valamint azt, hogy történt-e szabadalommásolás. Az ilyen eseteket pedig a szigorú büntető szabályokat előíró polgári rendtartás útjára kell terelni.

Igen tisztelt Képviselőtársak! Általános mondanivalóm végére érve kérem a képviselőtársakat, hogy támogassák a leadott és leadandó törvénymódosító javaslatainkat. Mivel jelenleg még minden javaslat nincs kidolgozva, kérem az elnök urat, most ne zárja le az általános vitát, hiszen szeretnénk minden módosító, jobbító javaslatot jószándékúan kidolgozva leadni. Ezzel a szándékommal máris érzékeltettem, hogy ha a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt konstruktív ellenzékiségét a tárca elfogadja, úgy tudjuk támogatni a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)