Bársony András (MSZP)
BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott szeretném folytatni, ahol Eörsi Mátyás egy gondolattal már reagált az imént elhangzottakra. Nevezetesen: mától rossz magyarnak lenni Szlovákiában. Ő Románia példáját hozta. Én visszakérdezek: tegnapig jó volt magyarnak lenni Szlovákiában, tisztelt képviselőtársaim? Úgy gondolom, ha jó lett volna, akkor erre az egész tárgyalássorozatra, az egész vitára nem kellett volna sort keríteni.Ez a beállítás nemcsak ezért hamis. Hamis azért is, mert egy olyan folyamat kellős közepén vagyunk nevezetesen: az alapszerződések megkötésének sorozata közepén , amelyet még az előző kormány indított el. Az előző kormány hozott tető alá néhány alapszerződést, amelyek akkor és a maguk nemében előremutatóak voltak, de amellyel kapcsolatban éppen ellenzéki képviselőtársaim állapíthatták meg legutóbbi látogatásuk során Kárpát-Ukrajnában, hogy bizony, elég nehéz a helyzet. Bizony, elég nehéz a helyzet, és ez csak annak a következménye, hogy idézem az alapszerződésben foglaltakat, kedves képviselőtársaim -: a felek egyoldalú és közös lépéseket tesznek, hogy előmozdítsák e kötelezettség végrehajtását. Utána felsorolja még a nyilatkozatot és az összes mellékletet. Ez az alapvető különbség.
Ez a szerződés a magyar-szlovák alapszerződés nem politikai óhajok, sóhajok és deklarációk gyűjteménye, hanem taxatíve benne van, hogy be kell építeni az adott ország jogrendjébe jogi kötelezettségként a benne felsorolt paragrafusok mindegyikét, beleértve az 1201-es Európa Tanács-i ajánlást. Alapvető különbségről van szó.
Szeretnék még néhány gondolatot elmondani azzal kapcsolatban, amit képviselőtársam az imént elmondott arról a bizonyos 1990-es találkozóról. Kétségtelen: nagyon sok felelős magyar politikus nagyon sok felelősségteljes kijelentést és nyilatkozatot tett, megfogalmazva benne, mi volna a legjobb Magyarország, a magyarság, a magyar nemzet számára. De szeretném emlékeztetni mindannyiunkat arra, hogy miközben minden tiszteletem a Cseh Köztársaság jelenlegi elnökéé, Václav Havelé, aki annak idején elismerte ezeket a kötelezettségeket, szeretném elmondani, hogy az ő velünk egybehangzó akarata ellenére sem sikerült abban az országban, amelyiknek ő ma a köztársasági elnöke, ezeket a dekrétumokat annullálni. Semmifajta érvénye nem volt az akkori deklarációcserének, jóllehet politikailag nagyon fontosak és ma is követendők volnának. Éppen arra mutatnak rá, hogy politikai kijelentések, politikai deklarációk mily keveset érnek, ha nem követi őket tényleges jogi rendezés, amely mögött nemzetközi garanciák vannak, amely mögött ott van a nemzetközi közösség akarata és készsége arra, hogy ők maguk is betartassák ezeket a megállapodásokat a szerződő felekkel.
Szeretném azt is elmondani képviselőtársaimnak, hogy tegnap itt melegen üdvözölte a Ház Karsten Voigtot, az Észak-atlanti Közgyűlés elnökét, aki belehallgatva a vitába, képviselőtársaim néhánya számára teljesen nyilvánvalóan később egy bizottsági beszélgetés során megerősítette azt, hogy ezzel a szerződéssel Magyarország és Szlovákia nagyot lépett előre a nemzetek európai közössége irányában... (Dr. Gáspár Miklós: Vállonveregetés!) ..., és ráadásul fölhozott egy példát... (Dr. Szabó Zoltán: De téged nem vereget!) ..., amely úgy szólt, hogy amikor 1970-ben Németország és Lengyelország között elindultak a tárgyalások az akkor történelminek minősített német-lengyel szerződés megkötésére, akkor az általunk nagyra becsült kormánykoalíció, amely ma is kormányozza Németországot, milyen hangosan ellene volt annak a szerződésnek.
Ez ma a megbékélés alapja, csak van egy nagy különbség az akkori német ellenzék és a mai között. Az akkori német ellenzék szakmai érvekkel próbált ebben a vitában érvelni, kedves képviselőtársaim.
Végül pedig az ezeréves jogról való lemondás. Kedves Képviselőtársam! A mai produkció valószínűleg abban az egyetemben, ahol ön a diplomáját szerezte, nem lenne elegendő: nemlévő jogról nem lehet lemondani. Ha ezt a jogot nem biztosították abban az országban a magyar kisebbségnek korábban, akkor arról nem lehet lemondani, mint ahogy a szerződés nem is mond le semmiről, hanem éppen ezeket a jogokat kívánja keletkeztetni azzal, hogy beépíti ennek az országnak a jogrendjébe. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)