Németh Zsolt (Fidesz)

1995. március 20.

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bársony András is föltette a költői kérdést, hogy mikor jobb a szlovákiai magyaroknak. Jobb-e nekik most, vagy jobb volt korábban? Azt hiszem, a válasz egyértelműen az, hogy jobb volt nekik korábban. (Derültség a bal oldalon. Dr. Szabó Zoltán: Ezt mondod te, mint szlovákiai magyar!) Jobb volt nekik korábban, mert úgy véljük ezzel az alapszerződéssel a szlovákiai magyarság elveszti a reményét is. Tisztelt Bársony András! Tisztelt Szocialista Képviselőtársaim! Úgy érzem, önök süketek arra a fogalomra, hogy "nemzeti érzés". (Zaj a bal oldalon.) Mintha önök nem éreznék azt, hogy a szlovákiai magyarok mit éreznek akkor, amikor a fejük felett Magyarország megegyezik a szlovák kormánnyal, azzal a kormánnyal, amelynek a kormányprogramja számtalan ponton ellenük irányul mint ahogy azt tegnap már megfogalmaztuk.

Önök azt mondják, meghaladták a szimbolikus külpolitikát és pragmatikus külpolitikát folytatnak. Uraim, ez tévedés: önök igazából most kezdték el a szimbolikus külpolitikát, a határon túli magyarságról lemondás politikáját anélkül, hogy bármily pragmatikus eredményt föl tudnának mutatni.

A határon túli magyar szervezetekkel való egyeztetés kérdése. Miniszterelnök úr, jól emlékszünk-e arra, hogy ön a Magyarok Világszövetsége közgyűlésén itt, a felsőházi teremben azt mondta, hogy a határon túli magyarság legitim politikai szervezeteinek egyetértési joga van az alapszerződéssel kapcsolatban? Valóban nem az érdekel bennünket, hogy hány hanyadrangú bürokrata hányszor kommunikált a határon túli magyarokkal. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy van-e egyetértési joga a határon túli magyarságnak ilyen súlyú külpolitikai kérdésekben.

Másodszor: ezzel a kérdéssel kapcsolatban Eörsi Mátyás fogalmazta meg, hogy egyik így, másik úgy gondolkodik. Ebben van valami: eltérő hangsúlyaik vannak az egyes politikai szervezeteknek, de ők kiadtak egy közös deklarációt ez a közös deklaráció a szlovákiai magyarság hivatalos véleménye , amely nem tartalmazza azt, hogy ők támogatnák az alapszerződést. (Dr. Pető Iván: De azt sem, hogy nem!)

A hangsúlybeli különbségekhez annyit még hadd tegyek hozzá: a Magyar Polgári Párt valóban egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy támogatja a tizennyolc képviselőből eggyel rendelkeznek a szlovákiai magyar képviselők közül. Körülbelül ilyen lehet a szlovákiai magyarság megoszlása is az alapszerződéshez való viszonyban. (Gellért Kis Gábor: Nem, nem, ez tévedés!)

Az autonómia. Miniszterelnök úr, engem nem igazán az érdekel, hogy Mečiar hogy értékeli bár nem mellékes. Engem az érdekel, ön hogy értelmezi az autonómia kérdését. Ha jól értettük, "A hét"-ben vasárnap este ön azt mondta, hogy nem támogatja a politikai autonómiát. Ön megkezdte a 1201-es ajánlásról való magyar lehátrálást ezzel a kijelentésével; vagy ha nem, kérjük, hogy az ön véleményét értelmezze a magyar parlament számára.

Beneši dekrétumok. Miniszterelnök úr, örülök, hogy ön azt mondta: képviseli a beneši dekrétumok eltörlésére vonatkozó stratégiát.

(10.00)

De kérem, hogy akkor a külügyminiszterével egyeztesse ezt a stratégiáját, mert az ön külügyminisztere úgy fogalmazott, hogy aki a beneši dekrétumok eltörlésére vonatkozóan fogalmaz meg politikai stratégiát, az nem akarja a közeledést a szomszédokkal. (Bársony András: Nem igaz! Nem ezt mondta!) Márpedig a beneši dekrétumok szerepe megkerülhetetlen a magyar-szlovák viszonyban ugyanúgy, ahogy megkerülhetetlen a magyar-orosz viszonyban 1956 kérdése.

És végül is azt szeretném összegezni, hogy úgy látom, ez az alapszerződés a gyakorlat szintjén semmit nem ért el még csak egy apró politikai vagy gazdasági vagy bármilyen alku sincs a háttérben! Mi az, hogy kötelező jog, Bársony András!? Hát ha nem akarják kötelező joggá tenni a belső jogban, akkor nem fogják azzá tenni! Mi tudja őket erre kényszeríteni? Ehhez kellett volna egy ellenőrzési mechanizmus! De önök az utolsó pillanatban a nemzetközi ellenőrzési mechanizmusra vonatkozó magyar igényt is föladták! (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

Köszönöm szépen, lejárt az időm. (Közbeszólás a bal oldalról: Le bizony!) Arra szeretném kérni önt, miniszterelnök úr, hogy az elkövetkezendő időben, az elkövetkezendő alapszerződés vonatkozásában legyenek lényegesen körültekintőbbek. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)