Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Hivatalba lépését közvetlenül megelőzően 25 pontban ismerhettük meg szakmai cselekvési programjának alapvonalait. Ezt a vázlatnak szánt írást természetesen nagy érdeklődéssel fogadta a közvélemény, hiszen ez szabott irányt a nagy várakozásnak, hogy milyen lesz a kormány gazdaságpolitikája. Már akkor köztudott volt, hogy ön lesz a kormány gazdasági kabinetjének vezetője is, tehát a mindenkit leginkább foglalkoztató gazdasági kérdésekben a legszámottevőbb kormányzati tényező. Írására tehát akkor is, ha csak vázlat oda kellett figyelni.A 25 pont megjelenése után egy hónap sem telt el, amikor március 12-én a kormány a pénzügyminiszter előterjesztésében meghozta döntését, mely a társadalmat súlyosan érintő megszorításokat tartalmaz, elsősorban a gyermeket nevelő családokkal szemben.
A 25 pont és a kormánydöntések visszhangját vizsgálva igen jelentős eltérés mutatkozik. A vázlat visszhangja még csak kis részben volt kedvezőtlen, megismerése után még egy tételesen be nem vallott, de rejtetten mégis meginduló pozitív gazdaságpolitikai fordulatra is lehetett számítani. A miniszterelnök által egyetlen alternatívának jellemzett intézkedéscsomag pedig jelentősen felkavarta a társadalmat, s két miniszter lemondását is eredményezte. Az eltérés okát abban látom, hogy a 25 pont szellemébe még egyáltalán nem fért bele az a családellenesség, amelyet a kormánydöntés csomagja tartalmaz.
Mi valljuk, hogy a kibontakozást nem a nemzet jövőjének aláásásával kell keresni. Az a szűkös fény, amiről pénzügyminiszter úr is szokott beszélni, így nem visz sehová, magunk torlaszoljuk el. (sic!) A családi pótlék lényegében szűk körű segélyezéssé degradálódik, az egykor oly fontos szociálpolitikai vívmányként bevezetett gyed megszűnik, a gyes a családi pótlékkal együtt leértékelődik stb.
Pénzügyminiszter úr itt, a parlamentben a kormánydöntések szakértő előkészítői között Ferge Zsuzsát, a neves, köztiszteletben álló szociológust nevezte meg. Hogy lehet, hogy Ferge Zsuzsa a televízióban hallott kritikájában egyet nem értését fejezte ki és puccsszerűnek nevezte a kormány döntését?
Kérdezem pénzügyminiszter urat, hogyan tudja feloldani ezeket az ellentmondásokat.
S végül talán a legsúlyosabb: a vázlat 24. pontja szerint a jelzett teendők túlzás nélkül nemzeti programot alkotnak, ezért ezek érdekében állandó párbeszédet kell folytatni minden érdekcsoportosulással, az ország egész lakosságával. A kormány még a választásokon győztes legnagyobb politikai párt parlamenti frakcióját is kizárta ebből, amelynek szavazatára pedig szüksége van. Hogyan tudja pénzügyminiszter úr feloldani ezeket az ellentmondásokat? (Taps a jobb oldalon.)