Bokros Lajos

1995. március 20.

DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni önnek azt a kitüntető figyelmet, amivel a 25 pontos vázlatomat ezek szerint végigolvasta. Úgy gondolom azonban, hogy képviselő úr figyelmét legalább négy pont tartalma elkerülhette. Sajnos magamat kell idézzem, ami nyilvánvalóan illetlenség, de mégis engedje meg, hogy a 4., 5., 6. és a 7. pontokra hivatkozzak. Idő hiányában ezek közül csak kettőt szeretnék felolvasni. Az 5. pont a következőképpen hangzik: "A bajok gyökere tehát az államháztartási szférában keresendő. Ami gondot okoz, az nem pusztán a költségvetési deficit mértéke, hanem emellett az állami háztartási újraelosztás terjedelme, annak szerkezete, az államháztartási intézmények működési módja, végül a deficit mértéke mellett annak konkrét finanszírozási módja. Eme öt terület mindegyikén gyökeres változásokra van szükség ahhoz, hogy kitörhessünk a növekedés és az egyensúly egymás rovására történő érvényesülésének ördögi köréből."

A 7. pont a következőképpen hangzik: "Ugyan az államháztartási reform mibenlétének részletezése nem lehet ennek a vázlatnak a tárgya, három szempont azonban abszolút lényeges. Egyrészt a kormánynak egyöntetűen el kell fogadni és a társadalom minél nagyobb hányadával el kell fogadtatni, hogy az államháztartási reform elsősorban s elnézést kérek, hogy magamat kiemelem bár nem kizárólag a szélesebb értelemben vett humán infrastruktúra szerkezetének az átalakítását igényli.

(16.10)

Az ingyenes ellátások terjedelmének a szűkítését, az ellátás nem alapszínvonalú elemeinek részleges piacosítását, a hatékony költséggazdálkodást kikényszerítő finanszírozási és jogi eljárások bevezetését stb."

Úgy gondolom, ezek a sorok önmagukért beszélnek, s jelzik azt, hogy ha ezt valaki szakmailag kellőképpen továbbgondolta, akkor kiolvashatta belőle, hogy ugyan nem családsanyargató intézkedésekre van szükség, de a közteherviselésnek mindenképpen egy arányosabb újraelosztást megvalósító módjára teszek ebben javaslatot.

Szó szerint ez áll az utána következő szakaszban: "Tisztában kell lennünk azzal, hogy mindig van olyan megoldás, amely a társadalom leginkább rászoruló rétegeit a mainál hatékonyabban és kedvezőbb feltételekkel kapcsolja be az oktatás, az egészségügy, a szociális gondoskodás áramkörébe..." tehát szó van a családi pótlékról; és most jön a legfontosabb: ".., nyilvánvalóan természetesen a többiek rovására."

Kérem tisztelettel, ki mertem mondani már akkor, amikor még csak egy kósza gondolat volt pénzügyminiszterré történő esetleges kinevezésem, hogy szükséges a közteherviselés arányainak megváltoztatása, amiben arról van szó, hogy a gazdagabbaktól igenis elveszünk, és a szegényebbeknek ezt valamilyen más módon, legalább részlegesen, visszajuttatjuk.

Úgy gondolom, ezeket az intézkedéseket, függetlenül attól, hogy minek minősítjük, a magam részéről tehát nyíltan vállaltam. És vitatkoznék képviselő úr azon megállapításával is ezek alapján, miszerint ezek általában családellenesek lennének, hiszen azokat a családokat ezek az intézkedések semmiféleképpen nem fogják hátrányos helyzetbe hozni, amelyek egy majd meghatározandó jövedelemszint alapján rászorulóknak bizonyulnak.

Ilyen körülmények között tehát azt gondolom, nem estem abba a bűnbe, hogy megtévesztettem volna Horn Gyulát, megtévesztettem volna a szocialista párt frakcióját, a szabaddemokrata párt frakcióját, de még az ellenzéket sem, hiszen ez az anyag jóval azelőtt napvilágot látott, hogy az én megválasztásom egyáltalán szóba került volna. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)