Salamon László (MDF)
DR. SALAMON LÁSZLÓ előterjesztő: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában elhangzottak megválaszolásához óhatatlanul érintenem kell a törvényjavaslat eddigi sorsát. Nevezetesen emlékeztetek a törvényjavaslat kezdeti kedvezőtlen fogadtatására, így arra, hogy eredetileg az önkormányzati bizottság nem is kívánta tárgysorozatba venni a javaslatot, majd, miután a tisztelt Ház egyheti gondolkodást követően mégis a tárgysorozatba-vétel mellett döntött, az önkormányzati bizottság általános vitára sem tartotta azt alkalmasnak. Ezt követően azonban a kormánypártok frakciói álláspontjában lényeges változás következett be. Ugyanis míg eddig csak az MDF, illetve a többi ellenzéki párt frakciója támogatta a vételi jog meghosszabbítását célzó törvényjavaslatot, az általános vita kezdetét követően mint arról mind a plenáris, mind a bizottságokban lefolytatott viták és állásfoglalások alapján meggyőződhettünk a kormánykoalíció is csatlakozott a törvényjavaslat gerincét képező alapgondolathoz, a vételi jog meghosszabbításának szükségességéhez. Ez a támogatás most egyértelműnek tűnik számunkra abban a kérdésben, hogy a vételi jog gyakorlására megszabott határidő általánosságban 1995. november 30-áig meghosszabbításra kerüljön.Ugyanakkor láthatóan nem nyerte el a kormánykoalíció támogatását a törvényjavaslat azon eleme, amely a vételi jog határidőben történő gyakorlása kapcsán akadályba ütköző jogosult számára, az előbb említett határidőtől függetlenül, az akadály megszűnésétől számított 90 napon belül biztosítja a vételi jog gyakorlását, legfeljebb azonban 2000. november 30-ig.
A lefolytatott vitának és az Országgyűlésben kirajzolódó álláspontnak a tükrében mindenesetre megelégedéssel kell érzékelnem, hogy a kisebbségben levő Magyar Demokrata Fórumnak és ellenzéki partnereinek sikerül a magyar társadalom egy jelentős részét érintő lényeges probléma tekintetében a felajánlott gyógyírt a többségi kormánypárti képviselők legnagyobb részével elfogadtatni. Ehhez egyfelől az ellenzék részéről meggyőző érvelésre, az érvényesített társadalmi érdek következetes képviseletére, a többség részéről pedig nyitottságra és arra a belátásra volt szükség, hogy pártpolitikai presztízst félretéve fogadókésszé váljon az ellenzéki javaslatra. Megelőlegezve a szavazás pozitív eredményét, köszönöm a Ház mindkét oldalának, hogy az említett erényeket fel tudták mutatni, és hogy a törvényjavaslat nem válik a napi politikai csatározások áldozatává. Ezt annak tudatában és annak ellenére is mondom, hogy a törvényjavaslat második eleme, nevezetesen az akadály elhárulásától függő relatív határidő bevezetésére vonatkozó javaslat várhatóan nem fog többséget kapni.
A vitában elhangzottak eredményeként a párterőviszonyokat sem pontosan fedő bizottsági állásfoglalások ismeretében úgy látom, hogy véleményformáló képviselőtársaim ennek az elemnek a megítélésében is a probléma tárgyilagos megközelítésére törekszenek és jogi, szakmai meggyőződésükre igyekeznek támaszkodni.
A törvényjavaslattal kapcsolatban két módosító javaslat áll előttünk. Az egyik javaslat Szász Domokos és Pozsgai Balázs módosító javaslata a törvényjavaslat most említett elemének az elhagyását indítványozza, vagyis arra irányul, hogy maradjon el az a rendelkezés, amely akadály felmerülése esetén annak elhárulását követő 90 napon belül biztosítja a vételi jog gyakorlásának lehetőségét még 1995. november 30-a után is, legfeljebb 2000. november 30-ig.
Az ezzel kapcsolatos érvelés kétirányú volt. Egyrészt a törvényjavaslatnak ezt az elemét az annak elhagyását igénylők úgy fogták fel, mintha az a vételi jog gyakorlásának határidejét sommásan öt évre kiterjesztené, és egyben olyanként, mint ami az Alkotmánybíróság döntését megkerülné.
Másrészt és ez az utóbbi érvelés volt a hangsúlyosabb arra hivatkoztak, hogy egyéb jogi rendelkezések, különösen a polgári törvénykönyv elévülésre vonatkozó szabályai annak a szándéknak az érvényesülését, melyet ez az elem érvényesíteni kíván, ezen elem, azaz ezen rendelkezés nélkül is biztosítják. Ennek kapcsán arra hivatkoztak, hogy mivel a vételi jog bejelentésére vonatkozó határidő nem jogvesztő, hanem elévülési jellegű, ezért akadály felmerülése esetén a polgári jog elévülési szabályai megfelelő alkalmazásával a méltánytalanság orvosolható.
Meggyőződésem, hogy az az érv, miszerint a vitatott rendelkezés az Alkotmánybíróság döntésének megkerülését jelentené, teljesen alaptalan. Csak össze kell vetni az Alkotmánybíróság által megsemmisített eredeti vételi jogi és a most javasolt rendelkezéseket, és nyilvánvalóan szembetűnővé válnak a különbségek: egy általánosságban meghatározott ötéves határidő, illetve egy akadály elhárulásától függően megkezdődő 90 napos határidő között, melyben a legvégső, úgynevezett objektív határidő számszakilag, de minden tartalmi azonosság nélkül esik csupán egybe az említett öt évvel.
(17.10)
Erre azt mondani, hogy ez a megoldás jogbizonytalanságot kelt, olyan, mintha a polgári perekben a perújításra megadott általános, ötéves, végső határidő intézményét jogrendszerünket elbizonytalanító jogintézményként fognánk fel. Ami a vitatott rendelkezés szükségtelenségére vonatkozó érvelést illeti, el kell ismernem, hogy tetszetős érvelés, amely meggyőzőnek is tűnik.
Azt is el kell ismernem, hogy magam nem tudok ennek az érvelésnek a logikájával szemben szigorúan jogi természetű argumentumot felhozni. Szász és Pozsgai képviselőtársam javaslata azonban mégsem nyugtat meg teljesen, annyira semmiképpen sem, hogy támogatásával magamévá tegyem. Ez a megoldás ugyanis egy valamennyiünk által elismert probléma rendezését puszta jogértelmezésre bízta. Természetesen a jogértelmezés minden jogalkalmazás szükségszerű velejárója, és egy, a kazuisztikus szabályozást kerülő jogrendnek olykor velejárója a bonyolultabb jogértelmezés is. Mindenesetre nem vitatható: valamit kimondani kifejezett jogszabályi előírásban biztosabb megoldás, mint ugyanazt az eredményt rábízni egy olyan jogalkalmazói jogértelmezésre, amely nem azonos jogterületen működő jogszabályok alkalmazásával lenne hivatott egy sajátos és másként, expressis verbis, nem szabályozott kérdés rendezésére.
Nyilvánvaló, hogy könnyebb a dolga a jogalkalmazónak, ha komplikált jogi következtetések helyett kifejezett rendelkezésekre támaszkodva oldhatja meg jogi dilemmáit, és könnyebb a helyzete a jogosultnak is, ha bonyolult jogi következtetések helyett világos és egyszerű szabályok alapján igazodhat el a jogrendben. Ezért én úgy gondolom: még ha helyes is a javaslattevők jogi érvelése, melyet értelmezési kérdés lévén a tévedhetetlenség igényével magamévá tenni egyébként nem mernék hadd jegyezzem meg itt zárójelben, hogy az alkotmányügyi bizottság is erősen megoszlott ebben a kérdésben a lefolytatott vagy a végbement szavazás tanúsága szerint , úgy gondolom, hogy az egyértelműség, a mindenki számára közérthető eligazodás szempontjai, a világos és kifejezett szabályban megfogalmazott jogi megoldás mellett szólnak. Ezért Szász Domokos és Pozsgai Balázs javaslatát nem tudom támogatni.
Tímár György képviselőtársunk módosító javaslata kellő bizottsági támogatás híján nem kerül a tisztelt Ház elé. A korrekt tájékoztatáshoz azonban hozzátartozik annak elmondása, hogy a javaslatot magam sem tudtam a vita során támogatni annak ellenére, hogy kezdetben számomra igen tetszetősnek és rokonszenvesnek tűnt. A javaslat azt célozta, hogy a kárpótlási jegyért öröklakásokat vásárlók számára akkor kezdődjék meg a vételi jog határideje, amikor a jogosultak a kárpótlási jegyüket megkapták.
A szándékát illetően rokonszenvet kiváltó javaslat végül is nem volt támogatható, hiszen egyrészt azt kimondani, hogy a lakás vételében akadályozottnak kell tekinteni azt a kárpótlásra jogosultat, aki kárpótlási jegyét még nem kapta meg, aligha lehet akkor, amikor a törvény méltányos részletfizetést biztosít a lakás megvételéhez, és a kárpótlási jegyeket a lakásra vonatkozó szerződés megkötése után, a részletfizetés során is fel lehet használni a lakás megvásárlására. Ezzel összefüggésben nézve a kárpótlási folyamat elhúzódására is figyelemmel valóban indokolatlanul hagynánk hosszabb ideig bizonytalanságban az önkormányzatokat.
A vita során még egy elem fölmerült, amire, úgy gondolom, utalnom kell: ez a korábban egyházi tulajdonban volt ingatlanok tulajdonjogának rendezésével kapcsolatos probléma, nevezetesen hogy egyes lakások eladását még el nem bírált egyházi igények akadályozhatják. Azon túl, hogy erre az esetre is megoldást jelentene a Szász-Pozsgai képviselőtársaim által elhagyni javasolt elem, illetve ennek hiányában Szász és Pozsgai képviselőtársaim álláspontja szerint az elévüléssel kapcsolatos szabályok, legyen szabad arra rámutatnom, az egyházak által visszaigényelt ingatlanokkal kapcsolatos probléma felvetésének arra kell irányítania az egyházi ingatlanok rendezéséről szóló törvény végrehajtásáért felelősök figyelmét, hogy az érintett ingatlanok sorsát soron kívül kellene rendezni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül még egyszer köszönöm mindenkinek a közreműködését, aki a most, illetve jövő héten megszavazandó törvény megszületésében részt vállal, s kérem képviselőtársaimat, szavazatukkal támogassák a törvény megalkotását. (Taps.)