Csóti György (MDF)
CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Lehet, hogy tegnap jó volt magyarnak lenni Párizsban, de mától Szlovákiában rossz magyarnak lenni. (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiban, taps az ellenzéken.)Kilenc hónapja a szociál-liberális koalíció semmit nem tudott felmutatni. Nem tudta betartani ígéreteit, hogy a gazdasági élet területén valamiféle előrelépést fog biztosítani, nemhogy szociális érzékenységről, de érzéketlenségről tett tanúbizonyságot.
Ezt követően szüksége volt valamilyen sikerre, úgy vélte a szociális kormányzat, de a kilenc hónap alatt csupán egy szörnyszülöttet tudott produkálni, tisztelt képviselőtársaim. Mert mit lehet elmondani egy szerencsétlen csecsemőről, akiről nem lehet megállapítani, hogy fiú-e vagy lány? (Korózs Lajos: Ez vagy te!)
Hallottak-e már, tisztelt képviselőtársaim, olyan nemzetközi szerződésről, amelynek aláírása előtt az egyik aláíró fél egy vastag dokumentumot tesz le az asztalra, bizonyítandó, hogy ő egészen másképp értelmezi azt a szerződést, mint a másik fél. Mert erről van szó! Hallhattuk tegnap, ma reggeli híradásokban is, hogy megnyugtató hangokat vél közvetíteni a pozsonyi rádió, a pozsonyi és a szlovákiai újságok. Semmiféle kollektív jogról, semmiféle autonómiáról szó sem lehet, ezt sikerült lesöpörni az asztalról.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem vasárnap kezdődtek meg ezek a reagálások. Fölhívom a szíves figyelmét, hogy Mečiar miniszterelnök úr már pénteken azt mondotta, hogy: örökre levehettük a napirendről a magyar autonómia kérdését. S azt is nagyon jól tudjuk, hogy akár a Vajdaságban, akár a Kárpátalján, akár Erdélyben, akár a Felvidéken vagy másutt, a magyarság az autonómia különböző változataiban gondolkodik, s ez a szerződés ezt kizárja. Hiába mondja a miniszterelnök úr, hogy az a fél mondat semmit nem jelent. Lehet, hogy nekünk nem jelent semmit, de Mečiarnak jelent, és párttársainak, koalíciós társainak jelent, mert kijelentették a kormányzópárt koalícióstársai, annak vezetői, hogy az 1201-es ajánlás megvalósítására Szlovákiában semmi esély nincs, mert ők nem fognak hozzájárulni.
(9.30)
Felhívom szíves figyelmét, miniszterelnök úr, hogy a Mečiar-féle kormányprogram szintén teljes mértékben ellentétes ezzel a célkitűzéssel, mert ha valami, akkor az eredmény lenne, ha ez teljes szövegértelmezésében megvalósulhatna, ha erre valami reális esély lenne. De nem erről van szó.
Arról van szó ahogy a ma reggeli híradásokban is hallottam , hogy szlovák részről kifejtették: megadták a lehetőséget arra, hogy az ott élő magyarság integrálódjék a szlovák társadalomba. Ez önmagában véve nem is lenne baj, ha nem arról lenne szó, hogy egyénenként integrálódhatnak, mert Szlovákia a szlovákok állama ezt az alkotmányuk kimondja , tehát ilyen értelemben szlovákká válhat ott mindenki. Ez valami de nem erre gondoltak, nem ezt szeretnék az ott élő magyarok: ők magyarként szeretnének Szlovákia integráns részei lenni. Ezért hiányzik az alapszerződésből az, hogy az ott élő magyarság a magyar nemzet része kulturális értelemben, és hiányzik az is, hogy a magyarság ott államalkotó tényező szeretne lenni, és ily módon szeretne Szlovákia integráns részévé válni.
Azt mondja miniszterelnök úr, hogy tizenhétszer beszéltek, tárgyaltak az ott élő magyarság képviselőivel. Tárgyalhattak volna huszonhétszer vagy harminchétszer is, mert nem csináltak semmi mást, mint tájékoztatták őket arról, hogy mit tettek az elmúlt időszakban; meghallgatták ugyan a véleményüket, de nem tartották be egyetlen kívánságukat sem. (Zaj a bal oldalon. Gellért Kis Gábor: Dehogyisnem!) Erről van szó, tisztelt miniszterelnök úr: beszélni és meghallgatni más dolog, mint figyelembe venni az igényeiket.
Pontosan ezért kértük azt, hogy egyetértési joguk lehessen abban, ami róluk szól; ne nélkülük, ne a fejük fölött döntsünk, hanem csak akkor és úgy, ha ők is egyetértenek azzal. Az a nyilatkozatuk pedig, hogy tudomásul veszik a magyar kormány megállapodását a szlovák kormánnyal, nem jelenti azt, hogy egyetértenek vele. Kényszerhelyzetben nem tehetnek mást, ezt kifejtették az itt tartott bizottsági ülésen is. Természetesen vérmérsékletük szerint különböző módon, de mindegyikük válaszában ez volt: "nem tehettünk mást, kész tények elé állítottak, ezt kellett figyelembe venni". Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)