Bauer Tamás (SZDSZ)
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Két megjegyzést szeretnék tenni ahhoz, amit Varga Mihály barátom elmondott az elmúlt percekben. Az egyik: nem ő az első ellenzéki képviselő, aki azzal kezdi hozzászólását, hogy nehéz úgy vitatkozni, hogy itt számos módosító indítvány kerül elő a kormány, illetve a kormánypártok részéről. Egyetértek vele abban, hogy nem szerencsés eljárás ez, bár nem példátlan a magyar Országgyűlés történetében. Az adott helyzet váltotta ezt ki. Ugyanakkor az az érzésem, hogy ő is mint más ellenzéki képviselőtársaim messze eltúlozza ennek a vitára gyakorolt következményeit, hiszen azok a módosító indítványok, amelyek egyeztetése még nem teljesen zárult le, a törvény lényegét, koncepcióját alapjaiban nem érintik. Tehát a törvénynek azokban az alapelveiben, miszerint felgyorsított, egyszerűsített, átlátható privatizációra van szükség, s miszerint a készpénzes és tőkeemeléses privatizációt kell előtérbe állítani, ezek a módosítások érdemben, alapjaiban nem jelentenek változást. Tehát azok az ellenzéki ellenvetések, amelyek ezt célozták az elmúlt két hónapban, továbbra is érvényesek maradnak, és azok a kormánypárti vélemények, amelyek kiálltak ezek mellett az elvek mellett, a jövőben is érvényesek maradnak.
Másik megjegyzésem pedig az, hogy Németországban mint ezt a vitában már elmondtam 250 milliárd márkát fizetett rá a Treuhandanstalt a privatizációra, és ezért volt lehetősége ilyen szempontok érvényesítésére. Ha majd nekünk is lesz ennyi pénzünk arra, hogy megtámogassuk az ilyen követelmények érvényesítését a privatizációban, akkor nekünk is módunk lesz ezt úgy csinálni, mint ahogy ott csinálják. S az utolsó mondatom: igaz, hogy vannak példák, amikor érvényesíteni tudják ezeket a követelményeket később, de ennél sokkal több olyan példa van, amikor erre nincs mód Németországban sem.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)