Torgyán József (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Először is hadd fejezzem ki a Független Kisgazdapárt megdöbbenését amiatt, hogy a miniszterelnök úr e rendkívül fontos tájékoztatására a kormányzópártok először csak kétperces reagálást akartak engedélyezni, és a végén nagy kegyesen járultak hozzá az öt perchez. Úgy gondolom, a magyarság sorsfordulójának öt percre való beszűkítése jelzi azt, hogy ez a kormány milyen súlyt tulajdonít a hazánk határain kívül élő magyarságnak. (Zaj, felzúdulás a bal oldalon.)Legyen szabad a következő felvetést azzal kezdenem, hogy tulajdonképpen a miniszterelnök úr felszólalásából még mindig nem tudjuk, hogy miért kellett ilyen kapkodva, értelmetlenül, ilyen gyorsan, határidőt kitűzve megkötni ezt az ezer éves jogainkat feladó szerződést.
(9.40)
Mert lehet, hogy miniszterelnök úrnak nem ez a véleménye, de hadd utaljak arra, hogy volt ennek a hazának egy Deák Ference, akit úgy neveztek, hogy a haza bölcse. Ő arra tanított minket: amit hatalom vont meg, az ismét föléledhet, de amit a nemzet könnyelműsége önként odavet vagy gyávasága elhanyagol, azt visszaszerezni ritkán lehet. (Gellért Kis Gábor: Mire vonatkoztatva mondta ezt?)
Én úgy gondolom, az a szerződés, ahol egyértelmű, hogy ez a jogfeladás megtörtént, olyan jogot adott fel, miniszterelnök úr, amelyet nem a miniszterelnök úr szerzett, a másik oldalon pedig nem tud kimutatni semmi ellentételezést. Hadd legyen szabad arra utalnom: miféle jogokat szerzett ön a szlovákiai magyarságnak, ha Mečiar, akivel szerződött, azt mondja, hogy nem jár a magyarságnak semmiféle kollektív jog. Ön pedig azt mondja, hogy ön a kollektív jogokat kiharcolta. Hogy fogja ön érvényesíteni a kollektív jogokat, ha Mečiar, az önnel szerződő szlovák vezető azt mondja, hogy ilyen jog kiharcolása nem történt?
Sokkal nagyobb baj, hogy az egész egyezményt tető alá hozó Balladur miniszterelnök úr pedig ugyanúgy nyilatkozott, mint Mečiar elnök úr. Ő maga is azt mondta, hogy szó sincs itt semmiféle kollektív jogról.
Elhangzott, hogy önök tulajdonképpen a lehető legjobb szerződést harcolták ki. Ez egyszerűen nem igaz! Hadd hivatkozzam tényekre: mindenki emlékszik rá, hogy 1990. április 9-én Szűrös Mátyás, mint az akkori megbízott köztársasági elnök, tárgyalt Pozsonyban, ahol hadd emlékeztessem önöket Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország köztársasági elnökeinek, miniszterelnökeinek, külügyminisztereinek, valamint politikai közéletének képviselői jelenlétében megfigyelőként részt vett a jugoszláv, az olasz és az osztrák külügyminiszter is.
Ezen a megbeszélésen Szűrös Mátyás, anélkül, hogy föladta volna a mi ezeréves jogainkat, a magyarság helyzetének rendezésére egy rendkívül fontos dokumentumot nyújtott át, amire Havel elnök úr kijelentette, egyetért azzal, hogy a két félnek el kell ismernie a nemzeti kisebbségek kollektív jogait. Nem egy jogot, nem a legkisebbet, hanem kollektív jogait, tehát mindhárom jogot: a területi, a politikai és a kulturális autonómiára vonatkozó jogot. Elítéli a kollektív bűnösség elvét állapítja meg ez a dokumentum , tehát a Beneš-dekrétumokat, és elutasítja a reciprocitás alkalmazását. Tehát sokkal többet harcolt ki Szűrös Mátyás, mint amit ön az egész apparátussal. És ráadásul ő nem ment el Párizsba arcul köpni a magyarságot, hogy Párizsban kössenek egy olyan szerződést, ami a párizsi békediktátum következtében a magyar nemzet újabb meggyalázását, megalázását jelenti.
Igen tisztelt Miniszterelnök Úr! Nagyon el vagyok keseredve amiatt, amit ön tett. Ne vegye rossz néven, ha a Független Kisgazdapárt úgy értékeli ezt, mint nemzeti jogaink feladását. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)