Győriványi Sándor (FKGP)
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyűlés! A Ház elé került törvénymódosítás egy több mint negyvenéves törvény melyet az elmúlt évtizedekben számtalanszor módosítottak új, ismételt módosítása. A törvényhozás történelmi tapasztalata, hogy a jól megalkotott jogszabály valóban évtizedekig szolgálhat az időközben bekövetkezett változások értelemszerű átvezetésével , de az olyan módosítások, amelyek csak egy feladat letudását szolgálják, nem hasznosak. Ez a gondolat bevezetőként talán azért lényeges, mivel a benyújtott törvényjavaslatot az indoklása úgy mutatja be, mint amelyik megfelel a gyermekek jogáról szóló egyezmény által követelt teljes körű jogi felülvizsgálatnak. A gyermekek jogának rendezése az Országgyűlés által elfogadott egyezménynek megfelelően becsületbeli ügy a parlament részéről, mint ahogy bármely, az egyezményt aláíró országban is. A Független Kisgazdapárt különös figyelemmel kíséri programjának megfelelően a család, és ezen belül a gyermekek jogainak érvényesülését, éppen ezért kritikusan vizsgálja az e tárgyban beterjesztett jogalkotásokat. A törvényjavaslat így csak a kitűzött feladat, az egyezmény rendelkezéseinek jogszabályokba ültetésének egyik részleteként fogható fel. Teljesen érthetetlen, hogy az 1991. november 22-e, az egyezmény törvénybe iktatása óta miért csak ily csekély eredmény született. A törvényjavaslat indoklása is rögzíti, hogy két országgyűlési határozat is van már annak érdekében, hogy az illetékes szervek elvégezhessék a szükséges munkát.
Az előterjesztés alapján megállapítható ennek ellenére, hogy gyakorlatilag alig történt valami. A feladat végrehajtására két út kínálkozott: vagy egy jogszabályba foglalni mindazokat a követelményeket, amelyeket az egyezmény támaszt, vagy átvizsgálva a megfelelő jogszabályokat, a módosítások teljes körét egy csomagba foglalva, egységesen előterjeszteni.
Nem indok a részelőterjesztésre az, hogy az egyezmény lehetővé teszi az egyes államok eltérő történelmi, kulturális hagyományaira tekintettel más-más jogi megoldás választását. Ez nem a mi viszonyainkra vonatkozik. A törvényjavaslat kapcsán át kell tekinteni, hogy mit is kíván a jogalkotástól az egyezmény, illetve a gyermeki jogok érvényesítése. Ezt célszerű néhány idézettel alátámasztanunk. "Az egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermekekkel foglalkozó és védelmét biztosító intézmények, hivatalok és létesítmények működése megfeleljen az illetékes hatóságok által megállapított szabályoknak, különösen a biztonság és az egészség területén, valamint ezek személyi létszámával és szakértelmével, továbbá a megfelelő ellenőrzés meglétével kapcsolatban." Az idézetet tovább folytatom: "Az egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Amennyiben a gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló erőforrások határai között, és szükség esetén a nemzetközi együttműködés keretében hozzák meg."
Az előzőekből is kitűnik, hogy az egyezmény korántsem néhány jogi garancia megteremtését, hanem a komplex, a jogi rendezésen túl személyi, tárgyi és pénzügyi kérdések megvalósítását és tisztázását tűzi ki célul. Azt hiszem, itt utolérhető az előterjesztésben tapasztalt elnagyolás oka. Akkor, amikor egyre kevesebb pénz jut az iskolákra, a gyermekintézményekre, hogy ne is beszéljünk a fogyó számú, elhanyagolt bölcsődékről, amikor tragikus, nemzetvesztő létszámcsökkentésről tudunk, kényelmes megoldás elfelejtkezni a tényleges követelményekről; holott ez a lehetséges legrosszabb politika! Az aktív tervezés, az erőforrások pontos felmérése, kötelezettségeink számbavétele helyett az elhallgatás, a problémák szőnyeg alá söprése, amely kifejezetten azokat sújtja, akik legkevésbé tudnak tiltakozni, a gyermekeket.
Kétségtelen, hogy kellemetlen feladat idézem a rendelkezésre álló erőforrások határai között is nem azt vizsgálni, hogy érvényesül-e az egyezmény 27. cikkelye, amely kimondja: az egyezményben részes államok elismerik minden gyermek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődésüket. Azonban minél égetőbb a probléma, annál inkább foglalkoznunk kell vele.
Ha mindazokat a feladatokat és tennivalókat végigvizsgálnánk, amelyekkel e szerződés alapján az Országgyűlésnek foglalkoznia kellett volna, nagyon hosszúra nyúlna a lista. Ezért csak néhány szempontot szeretnék kiemelni, amit célszerű, ha folyamatosan szem előtt tartunk.
1. Az egyezmény 17. cikkelye előírja, hogy elő kell mozdítani, hogy a tömegtájékoztató eszközök a gyermekek számára szociális és kulturális szempontból hasznos tájékoztatást adjanak, illetve vegyék figyelembe a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermekek nyelvi szükségleteit. Célszerű lenne, ha a médiatörvény tárgyalása során mindezt emlékezetükbe idéznék az illetékesek.
(18.10)
2. Az egyezmény 23. cikkelyével az egyezményt aláíró államok vállalták, hogy fokozottan gondoskodnak a fogyatékos gyermekekről. Ezt a gondoskodást az egyezmény komplexen fogalmazza meg. Az egyre nehezebb gazdasági körülmények között szükséges lenne olyan intézkedéscsomag kidolgozása és a lehetőségek határai között a költségvetési fedezet biztosítása , amely valóban megteremti a fogyatékos gyermekek különleges gondozáshoz való jogát.
Legalább azt kell elérnünk, hogy az egyezmény szellemében a költségvetés készítése során végiggondolásra kerüljön, hogy a célra tervezett összegek valóban optimálisan kerülnek-e felhasználásra.
3. Az egyezmény 33. cikkelye kimondja, hogy az egyezményben részes államok megtesznek mindent ide értve a törvényhozási intézkedéseket is , hogy megvédjék a gyermekeket a kábító- és pszichotrop szerek tiltott fogyasztásától. Csak a közelmúltban nyilatkozott a drogambulancia vezetője, hogy ma már több tízezerre tehető a kábítószer-fogyasztók száma hazánkban, s ezek többsége fiatal. Kiemelten szükséges lenne foglalkozni a kérdéssel, mielőtt a probléma tragikus méreteket öltene, a jelenlegi szabályozások ugyanis nyilvánvalóan nem elégségesek.
E néhány sürgős tennivaló felsorolása is mutatja, hogy az egyezményben foglalt követelések megvalósítása igen sok munkát igényel. Mindannyiunknak meg kell értenünk, hogy amikor a gyermekekről beszélünk, a legfontosabb dologról: a jövőnkről van szó. Az egyezmény végrehajtásáról, az elért fejlődésről meghatározott időnként be kell számolnia minden államnak. Szeretném remélni, hogy korlátozott anyagi lehetőségeink mellett is következetes munkával konkrét eredményeket érünk el.
A feladatok tényleges megvalósítása érdekében ezért javaslom: az Országgyűlés a törvénymódosítás elfogadásakor határozottan szögezze le, hogy a gyermekek jogainak érvényesítése érdekében a kormány folytassa minden rendelkezésre álló eszközzel az egyezményben foglalt követelmények végrehajtását. Ezt szolgálják módosító javaslataink is.
Köszönöm szépen. (Taps.)