Ábrahám Tibor (SZDSZ)
DR. ÁBRAHÁM TIBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hozzászólásomban, a részletes vita keretében röviden arról kívánok szólni, hogy az új önkormányzati szervezet, tehát az MSZT működéséhez milyen anyagi források szükségesek.A törvénytervezetben, a 33. § szerint a működéshez 1996-tól a következő források állnak rendelkezésre és most engedjenek meg egy gyors, taxatív felsorolást.
Tagdíj, nemzeti szabványok értékesítéséből befolyt bevételek, az MSZT tanúsító tevékenységéből származó bevételek, a nemzetközi együttműködés finanszírozását biztosító központi költségvetésből kapott támogatás, a nemzeti szabványok kidolgozásáért kapott díj, az MSZT szolgáltatásáért fizetett díj, továbbá adományok és egyéb juttatások. Természetesen az 1996. évre prognosztizálható likviditás ebből a felsorolásból egyértelműen nem ítélhető meg, azonban engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány gondolatot, szempontot a felsorolt tételekhez hozzáfűzzek.
Tagdíjak: A törvénytervezetben a testület tagjaitól várják a tagdíjat, melynek mértéke várhatóan az MSZT teljes költségvetésének csak töredéke lesz. A törvény a kötelező testületi tagságot nem írja elő, ennek megfelelően a nagy gazdálkodó szervezetek döntésétől fog függeni a tagdíj mértéke. Célszerű lett volna a végrehajtási utasításban szabályozni a tagdíj támogatásának módszerét és mértékét.
Nemzeti szabványok értékesítéséből befolyt bevételek: Az így befolyt összeg is nehezen jósolható meg, mert ennek mértéke függ például attól, hogy mennyi az új szabvány és a szabványok mindenkori ára. Megjegyzendő, hogyha nincs pénz a szabvány készítésére, akkor kevés lesz az új értékesíthető szabvány.
Ugyancsak nem elhanyagolható az sem, hogy a külföldi tulajdonú, illetve vegyes vállalatok növekvő részesedése a magyar gazdaságban nem hat pozitívan a nemzeti szabványok készítésére, más szóval a külföldi érdekeltségű vállalatok elsősorban a saját hazai szabványaikat fogják előtérbe helyezni, használni.
Az MSZT tanúsító tevékenységéből származó bevételek: Várhatóan ez lesz az egyik fő bevételi forrás, de a jelenlegi szervezési szakaszban e bevételi forrás még nem számottevő. Az általános vitában is megjegyeztem és szóvá tettem, hogy célszerű itt is mármint a tanúsítás rendszerénél piaci viszonyokat teremteni, tehát a megfelelő választékot biztosítani a minőségtanúsítók körét tekintve. Ebben az MSZT csak az egyik ajánlattevő lehetne, ami természetszerűleg a konkurencia miatt a bevételt nyilván nem növeli.
A nemzetközi együttműködés finanszírozását biztosító központi költségvetésből kapott támogatás: Erre ebben az évben 20 millió forintot szánna az állami költségvetés, de becslések szerint mintegy 40 millió forintra lenne szükség, hogy a nemzetközi tagdíjakon kívül az ezzel járó feladatokat is el lehessen látni. A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között még 1991. december 16-án, Brüsszelben aláírt szerződés 73. cikke is kötelezi hazánkat a szabványosítási tevékenység harmonizálására. Módosító javaslataim éppen ehhez a ponthoz kapcsolódnak, hiszen ennek a tételnek a forrása csak az állami költségvetés lehet, mivel állami kötelezettségvállalásról van szó.
A másik módosító javaslatomban kitértem arra is, hogy a kötelezően alkalmazandó szabványok elkészítésének teljes költségét a kötelezettséget elrendelőnek, tehát az adott minisztériumnak kellene megtéríteni az MSZT számára. Ezen módosítások nélkül úgy érzem, az MSZT hiába köztestület önkormányzati jelleggel, az így felmerülő kiadásokat saját maga nem tudja biztosítani.
Csak példaképpen említeném meg és érvként szeretném elmondani, hogy az 1991-es adatok szerint a nemzeti szabványügyi szervezetek bevételi forrását Japánban és a Koreai Köztársaságban vagy például Lengyelországban is száz százalékban a költségvetés fedezte. Belgiumban és Dániában ez az érték 40 százalék felett van, de még Svájcban is 18 százalék.
Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy az állam vállalja a működtetés teljes költségét, de mindenesetre célszerű lenne e téren egyfajta állami garanciát vállalni a feladatok jellegéből következően.
A nemzeti szabványok kidolgozásáért kapott díj: Ez a tétel sem mérhető fel pontosan arányaiban, de az lenne a kedvező, ha a teljes költségvetés 30-50 százaléka lehetne, s az átmeneti időszakra is legalább 50 százalék.
Felsorolásomban a két utolsó tétel, tehát az MSZT szolgáltatásaiért fizetett díj, valamint az adományok és egyéb juttatások nagyságrendjükben nem ítélhetők meg, ennek mértékét majd a gyakorlat fogja eldönteni. Úgy érzem, a törvénytervezet az átállásra, illetve az átállás megszervezésére nagyon rövid időt biztosít, összesen négy hónapot a törvény hatálybalépésétől számítva. Helyesebb lenne az átállás kezdetét a végrehajtási utasítás megjelenésétől számítani.
Megfontolandó lenne látva az előbb említett források esetlegességét a finanszírozási átállást 1997. január 1-jére ütemezni annak érdekében, hogy legyen idő a gazdálkodó szférára támaszkodó gazdálkodást, önfenntartást a testületnek megszerveznie.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A fentieket szükségesnek tartottam elmondani, bemutatva ezzel az átállás anyagi nehézségeit, problémáit. Tettem mindezt azért, mert úgy érzem, egy meglévő rendszert, mégha az most már korszerűtlen is és nem a kor igényeinek megfelelő, könnyebb megszüntetni, mintsem egy új rendszert ugyancsak a kor igényeinek megfelelően létrehozni, és annak anyagi alapjait megteremteni. Az átalakítással a Magyar Szabványügyi Hivatalban jelenleg dolgozó 170 fő helyett valószínűleg csak 100 főnek lesz munkája az MSZT-ben, de pontosan az lenne a cél, hogyha kevesebb személlyel is, de hatékonyan tudják feladataikat végezni.
Ezért úgy gondolom, hogy az államnak nem lehet egyik pillanatról a másikra kivonulni erről a területről, az átalakuláshoz elegendő időt kellene hagyni, hiszen a teljes gazdasági vertikum egyfajta szabályozásáról, a szabványosításról és a szabványokról van szó.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)