Pokorni Zoltán (Fidesz)
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bízom benne, hogy a magyar egyetemisták és főiskolások nem a József nádor téri szavakból vagy nem a parlament iménti jeleneteiből ítélik meg a mi felelősségünket, amikor a tandíjról gondolkoznak és rólunk véleményt alkotnak. Azt gondolom, a mi felelősségünk jóval nagyobb, messzire ható.
Egyetértettem Pető Ivánnal, mert ott voltam az Ofész szombati tanácskozásán, amikor azt mondta az én emlékezetem szerint , hogy jelenlegi formájában ez az intézkedés, amelynek címe amibe beleilleszkedik a kormány határozata a gazdasági stabilizációt szolgáló '95. évi kiigazító intézkedésekről; sajnos jelenlegi formájában nem az, amit ő szívesen látna, azaz egy hosszú távú, a felsőoktatás fejlesztésének stratégiájába is beleilleszkedő intézkedés, hanem jelenlegi formájában pusztán egy pénzbeszedés, ma még. Az ő céljuk az, hogy ezt egy ilyen stratégiai irányba átformálják, megkeressék ennek a lehetőségét.
Ezzel egyetértettem, most is egyetértek. Egy gondom van, hogy a kormány döntése, a kormánynak a Magyar Közlönyben megjelent rendelete ma nem azt a címet viseli, amit kellene viselnie, hiszen ide kell hozni elénk tárgyalni a magyar felsőoktatás fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot, ugyanis ez nem készült el.
Ennek kodifikált változatából egyetlenegy mondatot, szót sem látott sem a szféra, sem a diákok, sem mi, hanem egy, a pénzügyi stabilizációt szolgáló kényszerintézkedés-csomagot kaptunk.
Mindaddig, amíg nincs fejlesztési törvény, amíg nincs előttünk, addig ezt a kételyt osztom, amit Pető Iván is megfogalmazott ott, szombaton.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)