Szalay Gábor (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Közismert, hisz' gyakorta szó esik róla, hogy az úgynevezett vezetékes energiahordozók forgalmazása természetes monopóliumot jelent egy gazdaságon belül. Ez nem jelent mást, mint annak felismerését, hogy teljesen ésszerűtlen és célszerűtlen lenne egyidejűleg egymással párhuzamosan több mint egy villany, gáz, esetleg kőolajvezeték-hálózatot kiépíteni az országon belül.
(16.10)
Piacgazdasági körülmények közt azonban szükséges lehet valamelyest oldani ezen monopolhelyzeten, s ez leginkább úgy tehető meg, ha a vezetékek tulajdonosa, üzemeltetője díjazás ellenében másnak is rendelkezésre bocsátja vezetékeit. Ez az úgynevezett vezetéki szabad hozzáférés vagy köznapibb nevén az "open access" intézménye.
Ennek lehetőségét biztosítottuk a bányászatról szóló, 1993-ban meghozott törvény megalkotásakor. Az azóta eltelt időben szerzett tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy egy kissé túllőttünk a megcélzott célon, hiszen a vezetéki szabad hozzáférés alapjául szolgáló egyesült államokbeli rendszernél is jóval nyitottabb, indokolatlanul liberálisabb vezeték hozzáférést biztosítottunk mindenki, azaz harmadik fél számára és a vezetéktulajdonos Mol Rt. rovására , amikor az "open access" intézményét nem korlátoztuk a belföldi kitermelésű szénhidrogének szállítására és tárolására.
Márpedig ezen hiba kijavítása nélkül könnyen előfordulhat az, hogy az import szénhidrogén-szállítások teljes egészükben kikerülik a Mol Rt.-t, miáltal neki vezetékkapacitásának nagy részét mint szabad kapacitást kellene folyamatosan az importáló cég rendelkezésére bocsátania, miközben azt megrendelő és piac híján maga használni nem tudja.