Deutsch Tamás (Fidesz)
DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A kormány március 12-én bejelentett tervezett intézkedései hatására megítélésünk szerint igen súlyos politikai helyzet alakult ki az országban, de úgy tűnik, hogy ebben a helyzetben a kormányzat tudatosan fokozza a feszültséget és szítja az ellentéteket. (Zaj a bal oldalon.)A hét végén a miniszterelnök úr szociális és nemzeti demagógiával vádolt meg mindenkit, akik tiltakoznak, ellenvéleményüket fejezik ki a kormány tervezett intézkedései ellen. Ha jól értjük a miniszterelnök úr szavait, akkor szociális és nemzeti demagógiával élnek az egyházaktól kezdve a szakszervezetekig, az Országos Felsőoktatási Érdekképviseleti Szövetségtől a kormány két volt miniszteréig mindenki, aki jelen helyzetben nem ért egyet a kormány tervezett intézkedéseivel.
Ugyancsak tapasztalhatjuk, hogy az elmúlt két hétben egymást követik azok az indulatos vádaskodások, amelyek arra hívják fel az ellenzéki pártok, ellenzéki parlamenti frakciók politikusait, hogy nézzenek a tükörbe. Azt hiszem, hogy a tükörbe nézés a politikában kormányzati oldalon sem elkerülhető, mi több: szükséges politikai magatartás. Ugyanis hadd hívjam fel a tisztelt kormánypárti képviselők figyelmét arra, hogy mi még nagyon jól emlékszünk arra, amikor önök mellettünk ellenzékben voltak, akkor mit csináltak, miért csinálták, mit képviseltek, milyen törekvések jegyében léptek fel és azt hiszem, ebből a szempontból önöknek sem ártana a tükörbe nézés.
Ugyancsak meglehetősen furcsa az az indoklás, amivel a legnagyobb kormánypárt próbálja indokolni azt az elnökségi döntését, amely alapján nem írja alá, illetve nem fogja aláírni az alkotmányozásról szóló többpárti megállapodást. Ezzel kapcsolatban nem szakmai érveket szeretnék előhozni, hanem azt szeretném az önök emlékezetébe idézni, hogy számomra egyszerűen elképzelhetetlen és elfogadhatatlan az az érv, amely gyakorlatilag ezzel a kormánypárti lépéssel kívánja megbüntetni az ellenzéket azért, mert valamilyen módon más kormányzati intézkedések ellen tiltakozni mer.
Ezt a folyamatot azonban az elmúlt hét végén két kormánypárti politikus nyilatkozata, úgy érezzük, betetőzte. Az egyikük a miniszterelnök úr, a másikuk pedig Csintalan Sándor, a Magyar Szocialista Párt ügyvezető alelnöke, aki azt mondta, hogy a televízió politikai adásaiban túlreprezentált az ellenzék. A magunk részéről ugyanúgy, ahogy a kormányzat tervezett intézkedéseivel kapcsolatban ezt megjegyeztük nagyon kíváncsiak lennénk azokra a remélhetőleg független intézetek által készített felmérésekre, amelyek alapján megalapozott az a megállapítás, miszerint az ellenzék túlreprezentált, sokkal többet szerepel a kormánypártoknál, a kormányzat politikusainál a parlamentben.
Mindaddig azonban, amíg ezeket a független intézetek által elkészített anyagokat nem látjuk, nagyon furcsa számunkra a közszolgálatiságnak az a felfogása, amely valahonnan már ismerős, amely abból indul ki, hogy a közszolgálati televízióban, rádióban a parlamenti politikai pártoknak a mandátumarány alapján kellene szerepelniük.
Megvalljuk őszintén, hogy ez a gondolat, ez az elképzelés már ebben a parlamentben elhangzott, körülbelül erről a helyről, ahonnan most én beszélek; Csurka Istvánnak hívták az urat, aki ugyanúgy az akkori legnagyobb kormánypárt egyik alelnöke volt. Úgy érezzük, hogy a "Cs" kezdőbetűvel bíró legnagyobb kormánypárti alelnököket... (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.)... előbb-utóbb eléri az a végzetes politikai tévedés, hogy saját kormányzati hibájuk leplezése érdekében a bűnbakot a televízióban, a rádióban, a sajtóban kívánják megtalálni. (Zaj. Dr. Szabó Zoltán: A túlsúlyost kihagytad!)
Úgy ítéljük meg, azért tarthatatlan ez a megállapítás, mert egy olyan helyzetben, amikor a kormányzat bejelenti, hogy ezer dolgozót fognak elbocsátani a Magyar Televíziótól, amikor ebben a fenyegetésben kell a Televízióban nem beszélve a Rádióról dolgozóknak tevékenykedniük, elég furcsa azt a politikai elvárást megfogalmazni velük szemben, amely röviden úgy fogalmazható meg: eddig igen sokat szerepeltek az ellenzékiek, reméljük, ezután már nem fognak sokat szerepelni. Úgy ítéljük meg, hogy ez, persze más stílusban, de ugyanolyan durva politikai beavatkozás az önök által is, általunk is függetlennek tartott közszolgálati intézmények működésébe, ami ellen önök még ellenzéki korukban a leghatározottabban tiltakoztak.
Hadd idézzem az önök emlékezetébe azt a mondatot, amelyet többször is idéztek a televízióban az elmúlt napokban. A miniszterelnök úr a hét végén azt mondta, hogy mi lenne akkor, ha nem a mostani kormány lenne hatalmon: akkor remélem, pontosan idézem az ő szavait "egy gőgös, gyűlöletkeltő, kirekesztő hatalom lenne."
Azt hiszem, hogy a kormányzat, a kormánypártok elmúlt két hétben tapasztalt új, undok politikai stílusa alapján jó, ha önök kijózanodnak az önámításból; azt hiszem, éppen azért van gőgös, a feszültségeket tudatosan keltő hatalom ma Magyarországon, mert önök vannak kormányon. (Moraj a bal oldalon. Dr. Szabó Zoltán: Bezzeg, ha te lennél!)
És azt hiszem, egy ilyen helyzetben, mint amiben ma Magyarország van, higgadt, indulatmentes párbeszédre lenne szükség, aminek az előfeltételeit lehetetlenítik el ezek a parlamenten belüli és parlamenten kívüli kormányzati nyilatkozatok.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)