Izsó Mihály (FKGP)
IZSÓ MIHÁLY (FKGP): Igen tisztelt Képviselőtársak! Kezemben van a T/415. számú törvényjavaslat, amely a vízgazdálkodásról szól. Sok dicsérő szót tudnék mondani, ha nem az ellenzéki párt, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt tagja lennék. Így a dicsérő szót mellőzve, engedjék meg, hogy a törvényjavaslat hiányosságaira, tévedéseire rámutathassak.A törvényjavaslat ki nem mondott célja, hogy a vízgazdálkodási ágazat hegemóniáját továbbra is megőrzi. Ezt a célt szolgálja, hogy a területek gazdáit, ahol a vízgazdálkodás valóban történik, minden alkalommal szolgalomra kötelezi, és nincs tekintettel a megváltozott tulajdonviszonyokra.
Hasonló a helyzet az "állam" kifejezés tartalmával. Az előterjesztő szótárában az állam a vízgazdálkodási ágazat vezetését jelenti, fenntartva azt, hogy a vízgazdálkodás jellegéből eredően bizonyos feladatokat kizárólag egy kézbe fogva és törvény adta hatalommal élve lehet megoldani. Jelen tervezet túlságosan sok múltbeli, ellentmondást nem tűrő elemet tartalmaz, és túl kevéssé képviseli a teherviselő, adófizető állampolgár jogait.
A víz természeti kincs, egyre értékesebb erőforrás és egyre kelendőbb nyersanyag. A felmelegedés és a száradás az alföldi térségben csak fokozza ennek fontosságát, ezért elsőbbségként törvényi szabályozási szinten védendő a víz.
Mivel hazánkon 120 milliárd köbméter víz folyik át évente, s ennek 95 százaléka külföldről származik, jó lenne a vízgazdálkodás területén törvényben előírni rövid, a közép- és főleg távlati tervek készítései kötelezettségét.
A történelem azt rögzíti, hogy a felmelegedés évezredek óta tart. Már a Biblia is írja, hogy Mózes a Kánaán határához vezette népét. Most mi van ott? Sivatag. Évente a sivatag több tíz kilométert nyomul előre, délre és északra. A Duna-Tisza közén már a sziki tavak feneke porzik, a talajvízszint két-három, sőt öt métert csökkent. A felmelegedés károsító hatása ellen erdőtelepítéssel, tározókkal, intenzív öntözéssel tudunk csak védekezni.
Sok helyütt befolyásolni kell a mikroklímát, mégpedig ott, ahol a páratartalom növekedése miatt a tél enyhébb, a nyár hűvösebb. Ehhez pedig sok, nagyon sok víz kell! Vizeink zöme a Tiszán, s főleg a Dunán folyik le. A két folyó vízellátási csúcsa nem esik egybe, ezért a hasznosítás érdekében programot kell készíteni, tekintettel a Duna-Tisza köze és az Alföld öntözhetőségére.
A nemzeti vízkincs az utóbbi években egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe került. Jelentősen mobilizálódott, azaz vízbefogadó bázisunk növekedett a vízgyűjtőinkben, de a vízadó rétegek mélyebbre kerültek. Az Alföldön, főleg az északi peremén egyre nagyobb a hiány. Ennek oka kettős. A keletről beérkező folyók hozama csökken, a fokozódó aszályos idő és a fokozódó gazdasági vízkivétel a határon túl csökkenti a beérkező víz mennyiségét.
A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a vízminőség is rendkívül erőteljesen romlik. Mivel vízkincsünk nemzeti erőforrás, értékes nyersanyag, ezért védelmére intézkedéseket kell tenni. Az itt belépő vizek mennyiségét tárolókkal, a vizet a medencékbe való bejuttatással, vízutánpótlást adó csatornákkal, tározómedencék létesítésével kell megoldani. Ennek a távlatos vízkincsnövelő programnak teljes harmóniában kell illeszkednie a Duna-Tisza-csatorna további fejlesztéséhez.
(19.30)
A tározókialakítás a felszín alatti vizek kimerülése ellen is hatékony védelmet jelent. Az erre alkalmas megyékben, térségekben tavasítási programot megvalósító víztársulások feladatkörét kell törvényileg jó irányba kormányozni.
Ahhoz, hogy a megfelelő páratartalom meglegyen a forró napokon, s az mérsékelje a szárazságot, el kell érni, hogy a mintegy 800 ezer hektár öntözhető területből legalább 350-400 ezer hektárt öntözhessünk. Ez csak úgy érhető el, ha a mezőgazdasági termelést vízdíjjal nem terheljük, hiszen ennyi támogatást a mezőgazdasági termelés megérdemel.
Az az alapállítás, hogy az ország területének egynegyede valóban mértékadó árvizek szintje alatt van nagy árvizes időszakban, helyes, ezért a gátak, gátőrházak elhanyagolásáról szó sem lehet, sőt azok felújítása természetes.
Felül kell bírálni a nagyüzemi táblásítás következtében áthelyezett, vagy legalábbis a megszüntetett vízlevezető árkok, csatornák sorsát, hiszen húsz-harminc évvel ezelőtt az árkok a sokéves gyakorlati tapasztalatok alapján készültek; ezt táblásítással megszüntették.
A jelentős hévízkészleteinkről szóló szabályozási rész ugyanilyen aránytalanul csekély terjedelemben előadott, ami torz megállapítást sugall és végül is hordoz. A termálvizekről egy részletező katasztert kell felállítani.
Problémák vannak a szennyvízkezeléssel is. Sajnos el kell mondani, hogy Bős-Nagymaros vitái közepette elfelejtettük számon kérni a Szlovákiából érkező vizek minőségével kapcsolatos problémákat. Nemcsak itt, hanem román területről a Berettyón, a Körösökön, a Maroson keresztül is jelentős szennyezőanyag érkezik. Ezt államközi szerződéssel kell rendezni. Sajnos mi sem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál, hiszen szennyvizeink jelentős részét nem tisztítjuk, hanem valamilyen vízrendszerbe bevezetjük. Jelentős a csatornákba bekötetlen szennyvíz. Ennél nagyobb baj, hogy a bekötöttek hányadát tisztítatlanul vezetik az élővizekbe. Az összes szennyvíznek csak a 25-30 százalékát kezelik.
Igen jelentős mennyiséget képvisel Budapest tisztítatlan szennyvize, amely a Dunába van ömlesztve, pedig Budapest ivóvízbázisa a Dunára épül. A szennyvízkezeléshez vagy zárt technológiát kell követhetően előírni, vagy nagy hatékonyságú, biológiai utófokozatú szűrőberendezésekről kell gondoskodni.
A szennyvízkezeléssel kapcsolatosan ma már számos korszerű és igen tiszta vizet produkáló megoldás született és került megvalósításra hazánkban is. Az önkormányzati törvény módosítása során sajnálatosan ezek a beruházások háttérbe kerültek, pénzügyi lehetőségek korlátozása címén gyakorlatilag ellehetetlenültek. Ebből adódóan már ki is tapintható, hogy a szennyvíz és a csatornázás és a lakosság tényleges szolgáltatási ügykezelése között igen jelentős probléma van.
Azt, hogy a lakosság rákössön a csatornákra, majd ezen túlmenően fizesse a csatornadíjat például nagy nyomású rendszerek esetén , igen nehéz közigazgatási eszközökkel szorgalmazni, erre valójában alig van eszköz. Ezért a szennyvíz elvezetése és tisztítása költségeinek terheit az államnak a megszorítások helyett jobban kellene támogatnia. Ennek hiányában a drágán kiépített körcsatornákra Balaton, Velencei-tó , és ebből kiinduló hálózati csatornákra nem hajlandó a lakosság rákötni, még akkor sem, ha ösztönzik őket.
A vizek szennyeződésénél feltétlenül meg kell említeni a térségünk felszíni és felszín alatti vizeinek tápanyagdúsulását és annak látványos fokozódását is. Ennek oka a túlmelegedés, a vizek alacsony mélysége még a Balatonnál is , és az északi, valamint fokozódó mértékben keleti irányból hazánkba bekerülő szennyezett vizek. Ezért a víztározókban és a mellettük elhúzódó vagy hozzájuk csatlakozó csatornákban, folyószakaszokon kötelezően elő kell írni a megfelelő védekezési rendszabályokat, főleg az erdő, de a nád- és a halgazdaságok területén is.
A tápanyagdúsulásos helyzetet lényegesen befolyásolja a közműolló állása, ezért a törvényhozásnak módosítania kell a szennyvízkezelés támogatására igényelhető összegeket, azok feltételeit és szabályozási mechanizmusát.
A magánosítás törvényi előkészítéséből ismeretes, hogy jelen állásában nem rendelkezik azon követendő feltételrendszerek betartásáról, amelyek a magánosításba belépő vállalkozók kötelességeit tartalmazzák a vízzel kapcsolatban.
Számos olyan feltételt például veszélyes hulladékok telepen belüli izolálásáról átmeneti tárolás esetében nem vesz figyelembe, ami a vizek szempontjából alapvető fontosságú lenne. Ezért külön mellékletben ezt a törvényi helyzetfeltárást és szabályozást meg kell tenni. Annál is inkább szükséges mindez, mert máris komoly presztízsveszteség tapasztalható ez ügyben a magánosító gyakorlatban a lazaság irányában. A lazaságot főleg a külföldi magánosítási partnereknél észlelték, és mára már visszafordíthatatlanul átvették a gyakorlatukban. Ha sem a vízrendezést szabályozó törvényalkotás, sem a magánosítást szabályozó törvényi rendelkezések nem tesznek lényegi megállapítást és előírást ez ügyben, akkor a káros gyakorlat fokozódni fog, hiszen mára már a leghasználtabb objektumok magánosításánál tartunk.
A magánosítási folyamatban az ingatlant megvásárló cég vagy személy a gyárat, a berendezést nemcsak a bankbeli, pénzügyi adóssághalmazzal, hanem a környezetügyi adósságteherrel együtt veszi meg, s ezért felelősséget kell hogy vállaljon. Így felelősséget vállal a vizeket ért felszíni és talajvizek esetében károsodásokért is. Ezeket a korábban keletkezett környezeti károsodásokat felelősségükkel, következményükkel együtt vállalnia kell a vásárlónak. A vízállapotokat érintő környezeti károsodásokat helyrehozni köteles.
A tervezethez csatolt tájékoztató ugyan kitér a magyar érdekekre, de maga a tervezet szövege nem emeli ki, hogy az ágazat irányításának elsőrendű feladata a magyar állam és a magyar állampolgárok érdekeinek képviselete. Véleményünk szerint egy ágazati törvénynek ki kell mondani, hogy nem a nemzetközi követelményeknek kívánja kiszolgáltatni az országot és a lakosságot, hanem éppen ellenkezőleg: a mi érdekeink védelmét helyezi mindenek elé. Meg kell jegyezni, hogy a vízgazdálkodási ágazat irányítása az eddig eltelt időszakban minden esetben a magyar érdekek háttérbe szorításánál asszisztált.
A követelőző szlovák fél esetében például egyetlen esetben sem vetődött fel legalábbis nyilvánosan nem , hogy a bősi duzzasztó megépítésével egyidőben tervezett víztisztító művek hol maradtak le. Arról sem beszél az ágazat irányítása, hogy a bősi alvízcsatorna kotrását a magyarok jugoszláv kotrókkal végezték el, csak hogy Bős időre megépüljön. Az is vizsgálat tárgyát képezhetné, igaz-e az, hogy a Duna elzárását a szlovákok a magyar vizesek által legyártott és átadott több tízezer betontömbbel hajtották végre. A múlt tapasztalatai arra mutatnak, hogy nem felesleges a vízgazdálkodási törvénybe kiemelten beépíteni, hogy ez a törvény a magyar érdekeket szolgálja.
Az állam kizárólagos tulajdonában lévő folyók, patakok, holtágak, mellékágak és azok medre felsorolási körét ki kell bővíteni.
(19.40)
A kizárólagos állami tulajdonban tartás az alföldi folyók közül különösen a Maros-közeli csatornák, amelyek az Alföld egykori keményfájú ligeterdőinek a tanúi, a Kállók, amelyek szintén e maradvány kísérőerdők utolsó biotópja, és a szamosháti, tiszaháti Gögő, amely a zömmel tölgyes galériaerdők utolsó géntartalékát képezik. (sic!) Ezek védelme nemcsak vízgazdálkodási, de tájgazdálkodási jelentőségű is, sőt ezen túl a fennmaradó, megőrzött génbank a későbbi újraerdősítési programok kiindulásai lehetnek génkészletüknél fogva.
A nemzetközi szerződéseket a törvénytervezet kiemeli a jogszabály hatálya alól. Ez nem helyes, mert a szerződések sora eddig csak kötelezettséget rótt a magyar félre mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. A nemzetközi szerződések feltételeit, fő vonalait szükséges volna törvényben rögzíteni.
Igen tisztelt Képviselőtársak! Eddig általános kérdéseknek minősíthető gondolatokkal foglalkoztam. Ennél jóval többet tenne ki, ha végigelemezném mind a tíz fejezetet. Ezt nem teszem; viszont befejezésként engedjék meg az elmondottak összegzését:
A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt véleménye és álláspontja a vízgazdálkodásról: a vízzel nem garázdálkodni, hanem gazdálkodni kell, beleértve a tározást, öntözést, gyógyítást, szállítást, energianyerést, ivóvíz-szolgáltatást, sportot, belső és külső turizmust, halászatot stb. Ennek oka pedig: a víz az élet bölcsője, jövőnk záloga.
Köszönöm a rám figyelők türelmét. (Taps.)