Vastagh Pál (MSZP)

1995. március 27.

DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányprogramban foglaltaknak megfelelően széles körű előkészítés után és az eddigi tapasztalatok szerint köztámogatásban is részesített törvényjavaslatot terjesztek a tisztelt Ház elé. A törvényjavaslat megalapozó munkálatait mintegy fél évvel ezelőtt kezdtük meg. Két nagy feladatot kellett megoldani: ki kellett alakítani a törvényjavaslat alapjául szolgáló gazdasági és kereskedelem-politikai koncepciót, és ennek a gazdasági és kereskedelmi politikai koncepciónak az ismeretében kellett megalkotni magát a normaszöveget.

Ebben a munkában természetesen nemcsak az Igazságügyi Minisztérium vett részt; jelentős mértékben hozzájárult a Pénzügyminisztérium, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium. Tehát úgymond közös munkánk terméke ez a törvényjavaslat, amely önök előtt pillanatnyilag tárgyalásra vár.

Hozzá kívánom tenni, hogy a széles körű és megalapozott előkészítés érdekében azt hiszem eddig talán példátlanul , több mint ötven érdekképviseleti, szakmai szervezet mondta el valóban érdemi észrevételeit, megjegyzéseit a törvényjavaslat koncepciójáról, majd későbbiekben a normaszöveggel kapcsolatosan.

Mi ennek a remélt és eddigiekben megmutatkozó közmegegyezésnek az alapja? Egyik oldalról azt állíthatom, hogy a vállalkozók nagy többsége várja ezt a törvényt, esélyegyenlőséget remél ettől a törvénytől. Abban bízik, hogy lezárul egyszer s mindenkorra az az időszak, amikor nem az ajánlat minősége dönti el azt, hogy ki legyen a megrendelő, hanem a jó kapcsolat, a baráti kapcsolat az, ami elsősorban motiválja a döntéseket. Ennek a szakasznak várják és remélik a végét.

Támogatja ezt a törvényt a közvélemény, az állampolgár; az az állampolgár, aki a politikai közügyek iránt érdeklődik. Azért várja ezt a törvényt, mert szeretné tudni és világos képet szeretne kapni arról, hogy vajon mire költik az állami költségvetés pénzét, az ő pénzét hiszen ez az adófizetők pénze , hogyan és milyen eljárási mód keretében költi el az állam vagy az állami cégek, vagy az az alanyi kör, amelyre a törvény vonatkozik, azt a közel 110-120 milliárdnyi összeget, amit ma Magyarországon közbeszerzésekre fordítanak.

Az állampolgár tehát tiszta viszonyokat szeretne, átlátható viszonyokat szeretne, becsületes, fair eljárást szeretne a közbeszerzési eljárási rendben.

Természetesen ez a törvényjavaslat ebben a formájában kritikáját jelenti a jelenlegi gyakorlatnak és a jelenlegi hatályos szabályozásnak is. Nyilvánvaló, bebizonyosodott, hogy a jelenlegi gyakorlat és a jelenlegi szabályok ma már alkalmazhatatlanok és tarthatatlanok, minden szempontból változtatásra szorulnak.

Az Igazságügyi Minisztérium, amikor kialakult a törvény koncepciója és kialakultak fő rendelkezései, kért egy közvélemény-kutatást, aminek eredményei azt bizonyítják, hogy a közvélemény igenis érdeklődik ez iránt a téma iránt, a megkérdezettek 70 százaléka a legsürgősebb jogalkotási teendők közé sorolta a közbeszerzésről szóló törvény megalkotását. Szoros kapcsolatban áll a törvényjavaslat megalkotása nemcsak a belső viszonyainkkal, hanem nemzetközi kötelezettségeinkkel. Azokkal a kötelezettségeinkkel, amelyek a jogharmonizáció feladatainak teljesítésében nyilvánulnak meg. Hiszen a társulási megállapodásunk szövege maga is utal a közbeszerzésekkel kapcsolatos joganyag teljes átalakítására. És a tartalom kialakításánál messzemenően figyelembe vettük a nemzetközi normákat, a nemzetközi gyakorlatot, az Európai Közösség közbeszerzéssel kapcsolatos irányelveit.

Szeretném felhívni a tisztelt Ház és az érdeklődők figyelmét arra, hogy különös fontosságot tulajdonítottunk a törvényjavaslat előkészítése során annak a nem mindig érvényesülő követelménynek, vagy még pontosabban, ritkán érvényesülő követelménynek, hogy a törvényjavaslat nyelvezete legyen érthető. Mindenki számára legyen érthető, tisztelt Ház. Ne csak azok számára, akik alkalmazzák ezt a törvényt, hanem az állampolgárok számára is; hogy megértsék a törvényjavaslat lényegét és lelkét.

Csak úgy érvényesülhet a társadalmi nyilvánosság, csak úgy töltheti be a törvény a kontroll szerepét, ha maga a közvélemény is, nyelvi eszközök segítségével is, pontos képet alkothat a javaslat lényegéről.

A törvényjavaslat természetesen jogalkotási előzményekre támaszkodik, és természetesen újabb jogalkotási feladatok teljesítésére sarkall. A törvényjavaslat megalkotása lehetetlen lenne abban az esetben, ha nem születtek volna meg olyan fontos törvények, amelyek az önkormányzati gazdálkodásra, az államháztartásra, az elkülönített alapokra vonatkoznak. Ezekre épül, és koherens rendszert kíván ezekkel kialakítani. Ugyanakkor a törvényjavaslat elfogadása ami, reményeim szerint, nem várat sokat magára egyben újabb jogalkotási feladatokat is megjelöl. Hiszen a javaslat csak arról szól, hogy a közpénzeket milyen eljárási rend keretében lehet felhasználni. Arról már nyilvánvalóan nem rendelkezhet, hogy a hatálya alá tartozó szervezetek tulajdonképpen miből és hogyan finanszírozhatják ezeket a közmegrendeléseket.

(10.00)

Tehát a gazdálkodásra, a pénzellátásra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát is sürgeti a törvényjavaslat, sürgeti a már egyébként kormányzati szinten eldöntött utólagos kincstári finanszírozási rend szabályozását is, amelyre a közeljövőben szintén sor kell hogy kerüljön, hiszen e nélkül féloldalassá válik a jogi szabályozás. És erősíteni kell, és erre is felhívja a törvényjavaslat a figyelmet, erősíteni kell az önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi ellenőrzési eszközeit, formáit és szabályait is, hiszen a jog eszközével kell kizárni annak az esélyét és lehetőségét, hogy olyan közbeszerzésekre kerüljön sor, amelyek túllépnek a tényleges önkormányzati lehetőségeken, és veszélybe sodorhatják az önkormányzatok működőképességét.

Ezek után az általános megjegyzések után szeretném előrebocsátani önöknek, hogy nem kívánok tulajdonképpen a törvényjavaslat részleteivel foglalkozni. Önök megismerhették, elolvashatták, tanulmányozhatták, azt hiszem, az expozénak nem az a kötelessége, hogy felmondja a törvényjavaslat egyes szakaszait és fejezeteit, hanem az általános, lényegi vonásokra irányítsa az érdeklődők figyelmét.

Ezek közül szeretném kiemelni a törvényjavaslatnak azt a nagyon lényeges elemét, körét, fejezetét, amely a törvényjavaslat hatálya alá tartozó szervek meghatározásával kapcsolatos. Azt hiszem, hogy legáltalánosabb, szinte axiómaszerű szabályként fogadhatjuk el azt, hogy a közpénzekkel való gazdálkodásban, a közpénzekkel gazdálkodók szerződéskötési szabadságában más szempontok is érvényesülnek, mint általában a szerződési szabadságban. Hiszen fokozottabban kell ellenőrizni a jognak azt, hogy a közpénzekkel gazdálkodók miként és hogyan kötnek szerződést. Hiszen ezek mögött a szerződéskötésre feljogosított szervek mögött mindig valamilyen kisebb vagy nagyobb közösség áll, és ez a közösség szeretne pontosan tájékozódni arról, hogy vajon a pénzét mire és hogyan használják fel.

Ebből indulunk ki akkor, amikor meghatározzuk azt a személyi kört, amire a törvényjavaslat vonatkozik. Így a törvényjavaslat leegyszerűsítve, szervezeti hatályát, személyi hatályát illetően , maga alá vonja mindazon szervezeteket, amelyek az államháztartás részét képezik, illetve, vagy központi és helyi költségvetési forrásból anyagi támogatásban vagy anyagi juttatásban részesülnek.

Természetesen e kör meghatározása kapcsán néhány vitára utalnom kell, amelyek közül talán az egyik legnagyobb vitát kiváltó kérdés az volt, hogy kiterjedjen-e a javaslat a köztulajdonban lévő, versenyszférában tevékenykedő szervezetekre is.

Mi abból az alkotmányos helyzetből indultunk ki, hogy az alkotmány azonos mércével méri a tulajdon különböző formáit, a diszkrimináció tilalmát nemcsak a magántulajdonnal szemben érvényesíti, jeleníti meg alapvető követelményként, hanem a köztulajdonnal szemben is. Ezért tehát álláspontunk úgy fejeződött ki a törvény szövegében, hogy a törvényjavaslat rendelkezései kiterjednek minden közbeszerzési eljárásra, függetlenül attól, hogy ki az ajánlattevő. Így vonatkoznak ezek a szabályok az országos vagy helyi közszolgáltatást végző szervezetekre egyaránt. Azokra a szervezetekre, amelyek a piacon sajátos helyzetüknél fogva bizonyos monopolhelyzetet élveznek. Ez a megoldás összhangban van az Európai Közösség idevonatkozó irányelveivel is. Tehát a közszolgáltatással összefüggő beszerzésekre is a közbeszerzési szabályok az irányadók, a koncessziós törvény hatálya alá eső társaságokra, vagy éppen a Matáv beruházásaira is alkalmazandóak a közbeszerzési szabályok.

Következőkben szeretnék szólni a közbeszerzési eljárás lényegét adó szabályok jelentőségéről. A közbeszerzési törvényjavaslat az eljárások formáira tulajdonképpen három javaslatot, három eljárási metódust alakított ki. Az egyik a nyílt, a másik a tárgyalásos, illetőleg a meghívásos eljárás. Szeretném azonban hangsúlyozottan kiemelni, tisztelt Ház, hogy valamennyi eljárási formára egyaránt érvényes a nyilvánosság követelményének maximális érvényesülése és érvényesítése.

Mi a törvényjavaslat lényege? Ha egy mondatban össze akarjuk foglalni, akkor nem más, mint az, hogy az értékhatárt meghaladó árubeszerzésre, építési beruházásra, szolgáltatásra csak a közbeszerzési eljárás során nyertes ajánlattevővel köthetnek szerződést. Ez tulajdonképpen a javaslat lényege és lelke.

Az eljárás szabályainak viszont a legfontosabb szabálya és legfontosabb követelménye egyben a nyilvánosság. A nyilvánosság, amely napjainkban, ezekben az években, azt hiszem, a legelementárisabb társadalmi igényként határozódik és fogalmazódik meg, legyen szó privatizációról, legyen szó versenytárgyalásról, a legelemibb igény, társadalmi igény a nyilvánosság biztosítása. És egyben a nyilvánosság biztosítása adja azt a legfontosabb garanciát, amely a közélet tisztaságával és a korrupció visszaszorításával kapcsolatos.

A jelenlegi gyakorlat nem felel meg ezeknek a követelményeknek. Mindannyian jól tudjuk, hogy nem felel meg, hiszen a meghívásos eljárás a jelenlegi szabályozás szerint lényegében zártkörű eljárást jelent. A zártkörűség és az "üzleti titok" jótékony homálya gyakran elfedi a döntés valódi motívumait, a valódi meghatározó tényezőket, és aki egy-egy ilyen pályázaton vesztesként szerepelt, az tulajdonképpen soha nem tudja meg, hogy ő miért veszített, illetőleg más miért nyert. Ebből következően igen gyakran nem arra a következtetésre jut, hogy egy tisztességes versenyben alulmaradt, hanem az ilyen zártkörű eljárásoknak általában mindig a jogszerűségét vonják kétségbe.

Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a nyilvánosság elvének érvényesülése a különböző eljárási formákat teljes egészében áthatja.

A kormánynak nagyon határozott álláspontja, és ez tükröződik a törvényjavaslatban, hogy minden adatot és tényt, amely a nyertes ajánlat kiválasztásában szerepet játszott, az ajánlatkérőnek oly mértékben nyilvánosságra kell hozni, hogy a döntés jogszerűsége megállapítható legyen. Úgy vélem, ez elegendő és kellő garanciát nyújt. Az olyan sajátos eljárási formáknál, mint amilyen például a tárgyalásos eljárás, amely nem tartozik a nyílt eljárás fogalmi körébe, és speciális tényezőknél fogva, sajátos körülményeknél fogva szűkebb az a kör, amely érdemi ajánlatot tud tenni ebben az esetben is közzé kell tenni az eljárásra való felhívást a Közbeszerzési Értesítőben, és közzé kell tenni az eredményt is, nyilvánvalóan annak indokolásával együtt. Ez a közbeszerzési eljárásban résztvevők esélyegyenlőségének védelmét biztosítja. A törvény azt is meghatározza, hogy az ajánlatkérő jogosult-e a versenyben résztvevők számának korlátozására.

Szólnom kell arról is, hogy a fő szabály a nyílt eljárás gyakorlatának érvényesítése a közbeszerzésekben, és ebben a nyílt eljárásban a törvény biztosítja a Magyarországon letelepedett, külföldi székhelyű vállalkozások, vállalkozók számára a nemzeti elbánás elvének érvényesülését. Azaz biztosítja a külföldi székhelyű, de Magyarországon nyilvántartásba vett cégek részvételét a közbeszerzési eljárásban. Ez is konform az Európai Közösség irányelveivel. Ugyanakkor a nemzetközi résztvevő pályázati lehetőségeinek korlátozására csak abban az esetben kerülhet sor, és abban az esetben lehet eltekinteni a részvételtől, hogyha az eljárás sikere a hazai cégek részvétele mellett is valószínűsíthető.

(10.10)

A törvény most nem elégszik meg annak kimondásával, hogy a siker valószínűsíthető, hanem ilyen esetekben úgynevezett kötelező feltételként kötelező előminősítési eljárást ír elő, és csak ennek alapján valószínűsíthető az, hogy az eljárás sikere a hazai cégek részvételével is elérhető.

A törvényjavaslat várható hatásait igyekeztünk számba venni. Elkészíttettünk olyan hatásvizsgálatokat, amelyek oly gyakran hiányoltattak ebben a Házban a korábbiakban is, és a jelenlegi parlamenti ciklusban is. Ezek között a várható hatások között és a törvényjavaslat szándékosan vállalja is ezt a célt hangsúlyozottan szerepel a hazai kis- és középvállalkozások támogatása.

A Központi Statisztikai Hivatal február végi adatai szerint ma Magyarországon több mint százezer jogi személyiségű vállalkozás működik, ebből a több mint százezres számból 32 százalék az, amelyik legfeljebb tíz főt foglalkoztat. Méretét tekintve mintegy 1 százalék az olyan vállalkozás, amely háromszáz főnél nagyobb létszámmal működik. Ezek az adatok is alátámasztják azt, hogy a törvényjavaslat szándékoltan preferálni kívánja a kis- és középvállalkozások részvételét a közbeszerzési eljárásban, de ehhez csatlakozó szempontként minősíti a törvény a foglalkoztatáspolitikai célkitűzések megvalósítását, az új munkahelyteremtést vagy a környezetbarát termékek előállítását.

S hogy hatását tekintve a törvényjavaslat a hazai iparfejlődésre pozitív hatást gyakorolhat, ezt alátámasztja a törvényjavaslatnak az a másik rendelkezése is, hogy 10 százalékos árkülönbözet-eltérésnél is egyenértékű ajánlatnak lehet tekinteni azt az ajánlatot, amely a teljesítésnek 50 százalékát hazai közreműködéssel kívánja teljesíteni.

A törvény mögött meglévő kereskedelempolitikai, gazdaságpolitikai koncepciót természetesen nem lehet egyszer és mindenkorra örök érvényűnek tekinteni. Szükség van arra, hogy ezeket az egyébként gyorsan változó gazdasági, kereskedelmi feltételeket folyamatosan nyomon kísérjék. Erre hivatott elsősorban a törvényjavaslatban szereplő közbeszerzési tanács intézménye, amely magában foglalja és a javaslat szerint tagjai között találhatóak a törvényességi és versenyszempontokat érvényesítő szervezetek képviselőit, valamint az ajánlatkérő és az ajánlattevői oldal legfontosabb szereplőit.

A közbeszerzési tanács keretében működik az a döntőbizottság, amely a közbeszerzési eljárások során keletkező panaszok tekintetében elsőfokú jogorvoslatként igénybe vehető, és a közbeszerzési tanács adja ki azt a Közbeszerzési Értesítőt, amely a közbeszerzési eljárásokról tájékoztatja az érdeklődőket, a résztvevőket.

Milyen hatások várhatók a közbeszerzési törvénytől? Feltételezéseink, illetőleg számításaink szerint évi hatszáz-nyolcszáz közbeszerzési eljárásra lehet számítani. Már említettem a bevezető gondolatok között, hogy mintegy 110-120 milliárd forint elköltése történik meg a közbeszerzési eljárás keretében. A költségvetés egészét tekintve ez jelentős összeg, s ha ebből az összegből megtakarításokra kerülhet sor, akkor ez önmagában egy nagyon pozitív hatása a törvénynek.

Vannak erre vonatkozó külföldi számítások, hogy mit jelent gazdasági megtakarításban a közbeszerzési eljárás következetes érvényesítése. Nyilvánvalóan a kezdeti időszakban kevesebbet, a következő időszakban számszerűen, mennyiségében több megtakarítást eredményezhet az egész költségvetés számára a közbeszerzési eljárás érvényesítése. Meggyőződésem, hogy jelentős és érzékelhető anyagi megtakarítást eredményezhet a közbeszerzési eljárás, ésszerűbb és racionálisabb beszerzésekre ösztönzi majd a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó szervezeteket.

A politikai előnyökről pedig mindezek után úgy érzem talán fölösleges szólni; ebben valamennyien részesülhetünk, hiszen ez egy nagyon fontos lépés a közélet tisztasága és a korrupció visszaszorítása érdekében. Azt hiszem, hogy ez a politikai előny mindannyiunk számára egyenlően fontos értéket jelent.

Mindezek alapján szeretném kifejezni, hogy a kormány messzemenően nyitott a törvényjavaslat kapcsán elhangzó kritikai véleményekre is. A bizottsági ülések eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy alapvető, koncepcionális kritikát a törvényjavaslat nem kapott. Remélem, hogy erre a támogatásra számíthatunk a parlamenti vita során is. A tárca messzemenően nyitott minden ésszerű módosító indítvány beépítésére, hiszen egy nagyon bonyolult problémakört kell szabályozni.

Erre a legmesszebbmenően fogadókészségünket nyilvánítom ki, s a tisztelt Házat arra kérem, hogy elismerve és felismerve a törvényjavaslat gazdasági, politikai jelentőségét, a lehető legrövidebb időn belül jussunk el oda, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadhassuk, hiszen a javaslatban meghatározott szervezetek kiépítése, ennek előkészítése még további munkálatokat igényel. S ha azt szeretnénk, hogy '96 januárjában a közbeszerzés egész rendszere valóban működésbe indulhasson, működni legyen képes, ahhoz bizony a javaslatot minél gyorsabban el kell fogadni. Ehhez kérem az önök támogatását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)