Kristóf István (MSZP)
DR. KRISTÓF ISTVÁN, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság 1995. március 22-én megtartott ülésén a közbeszerzésekről szóló T/645. számú törvényjavaslatot a Házszabály 95. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megvitatta, és azt egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta. E szokatlan egyetértést tanúsító szavazati arány hosszú és alapos vitában alakult ki, melynek során a bizottság jelen levő tagjai egymással, az előterjesztő képviselőivel és esetenként önmagukkal is vitatkoztak. Engedjék meg, hogy a vita néhány elemét külön is kiemeljem.
Elhangzott a vita során: kívánatos lenne az, hogy a törvény szövege az egyes fogalmakat, meghatározásokat következetesen és azonos tartalommal használja. Így például a "támogatás" fogalom szerepel a javaslat 1. § d) pontjában, a 10. §-ban és a 17. §-ban, és nem mind a három hivatkozott törvényhelyen azonos tartalommal. Felvetődött, hogy bár nem mindig követhető, de szerencsés lenne, ha a különböző jogszabályokban használt azonos fogalmak azonos tartalmat takarnának. Így például a 10. § g) pontjában a lízingre adott meghatározás nem azonos a más, például adójogszabályokban használt meghatározással. Ez a gyakorlatban jogértelmezési, illetve jogalkalmazási zavarokhoz vezethet.
A vita során több észrevétel hangzott el a törvényjavaslat hatályával kapcsolatban. Felvetődött például, hogy indokolt-e a javaslat 9. § (2) bekezdésének az a)-tól i) pontjáig felsorolt tevékenységek mindegyikét kivonni a törvény hatálya alól, vagy a tevékenységek némelyike például az e) pontban felvett, a műsorszolgáltatók részéről programanyag vétele, fejlesztése, gyártása, vagy az f) pontban jelzett műsorszolgáltatási időre kötött szerződés csak a nyílt és meghívásos eljárás hatálya alól kerüljön ki, de a tárgyalásos eljárás szabályait alkalmazni kelljen rájuk.
Más, kicsit tágabb összefüggésben, de a törvény hatályát érinti a 3. és a 96. §-hoz érkezett észrevétel. A 3. § szerint a kormány a központi költségvetési szervek vonatkozásában a közbeszerzések központosított eljárás keretében történő lefolytatását rendelheti el, meghatározva annak személyi és tárgyi hatályát, valamint az ajánlattételre, ajánlatkérésre jogosultat. A 96. § felhatalmazza a kormányt, hogy a központi költségvetési szervek vonatkozásában meghatározza a közbeszerzési eljárás kiírásával és elbírálásával kapcsolatos tevékenység részletes szabályait, az abban eljáró személyekre vonatkozó rendelkezéseket.
Gondot az jelent, hogy a központi költségvetési szervek között vannak olyanok is a központi költségvetés első hat fejezetében például, de másutt is , melyeknek a kormánytól való teljes függetlenségét, önállóságát alkotmány vagy alkotmány erejű törvény garantálja; vonatkozásukban a kormány rendeletalkotási joga kizárt. Ezt az álláspontot osztotta az Állami Számvevőszéknek a bizottsági ülésen részt vevő és felszólaló képviselője is. Bár az előterjesztő képviselője az e két szakasz kapcsán felmerült aggályokat nem mindenben osztotta, kifejezte az előterjesztő azon készségét, hogy a szöveg pontosítására, így a felmerült aggályok kiküszöbölésére előterjesztett módosító indítványokat támogatni fogja.
A vita során a résztvevők alapos elemzésnek vetették alá a tervezet szankciórendszerét. Helyes megoldásnak találták a 88. §-ban meghatározott azon jogkövetkezményt, mely szerint az ajánlattevőt a bizottság legfeljebb öt évre eltilthatja a közbeszerzési eljárásban való részvételtől természetesen a meghatározott feltételek fennállása esetén , de megállapították, hogy a rendelkezés szigorát praktikusan enyhíti az a körülmény, hogy az ajánlattevő rosszhiszeműsége gyakran nem bizonyítható. Erőtlennek találtatott a szankciórendszeren belül a 88. § (4) bekezdésében az 500 ezer és 10 millió forint között terjedő összegben meghatározott bírság mértéke is, hiszen a törvény hatálya milliárdos nagyságrendű ügyletekre is kiterjed majd, és ilyen dimenziókban a 10 millió forintos felső határ nem jelent kellő visszatartó erőt. Sokkal hatékonyabb lenne hangzott el a vitában , ha a kiszabható bírság mértékét az ügyérték bizonyos százalékában keményen, akár 20-30 százalékos mértékben határozná meg a törvény.
A vita valamennyi részvevője hangsúlyozottan foglalkozott a javaslat alapján meghozandó törvény hasznosságával. Leszögezték: ha nem is számszerűsíthető pontosan a törvény elfogadásával járó haszon, költségmegtakarítás mértéke, a törvény elfogadásának erkölcsi haszna óriási.
Összegezve: a bizottság megállapította, hogy a T/645. számú törvényjavaslat szükséges, a szabályozási elvek megfelelőek, és az indokolt pontosítások után a javaslat elfogadásával jó törvény születhet.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)